Szerző: Sebastijan Videc
Fotók: Jerneja Jerak
Helyszín: Tvornica Kulture, Zágráb, Horvátország
A koncert dátuma: 2015. 02. 02.
Tíz év és több mint ezer koncert: kevés zenekar dicsekedhet ilyen számmal. A Sabaton igen. Ennyi fellépés mellett nem is csoda, hogy gyakori vendég a mi színpadainkon is, meg a zágrábiakon is. A Joakim tábornok vezette tankhadosztály ugyanis fáradhatatlanul tapossa a deszkákat szerte a világon, és évről évre több híve lesz. A fülbemászó dallamok és ritmusok, valamint a háborúk viharaiban hőssé váló egyénekről szóló szövegek néhány év alatt a legnépszerűbb metalbandák élvonalába repítették a csapatot. És a hétfői este a zágrábi Tvornica Kulture-ben sem alakult másként.
Úgy tűnik, a svéd hadigépezet ezen a turnén kicsit csinosítani akarta a színpadot, és rögtön két női énekesnős zenekart is meghívott maga mellé. Elsőként a finn Battle Beast foglalta el a színpadot. A fiatal csapat 2010-ben megnyerte a Wacken még ismeretlen zenekarainak versenyét, a következő évben pedig Finnországban kiadta első albumát, a „Steel”-t. Még abban az évben felfigyelt rájuk a Nuclear Blast, amely az album világszerte való megjelentetéséről is gondoskodott. 2012 énekescserét is hozott; Nitte Vallo családi gondok miatt kilépett, a mikrofonnál pedig a szőke Noora Louhimo váltotta. És hogy működik a női ének a power metalban? Remekül! Ha a koncert elején a terem elég üres is volt, a zenéjükkel néhány perc alatt alaposan megtöltötték. A Battle Beast nagyon fülbemászó metalt játszik, ami gyorsan megtalálja az utat a fülhöz, és nem hagyja hidegen az embert. Bár technikailag nem a legigényesebb muzsika, a lüktetésében nem titkolja példaképei erős hatását, az Iron Maidentől és a Judas Priesttől a modernebb zenekarokig, a billentyűkkel együtt pedig akár a Sabatonig. A fellépés a nagyon kevés színpadi hely ellenére is energikus volt – minden háború áldozatokkal jár, és mivel a Sabaton egy dobtankot cipel magával, az előzenekarok szó szerint egymás hegyén-hátán szorongnak a színpadon. A finnek a félórás műsorukat a végsőkig kihasználták, a teremben áramló pozitív energia pedig feltette az i-re a pontot. Egy zenekar, akire a jövőben is érdemes odafigyelni!
A hőmérséklet a teremben még érezhetően nem csökkent, amikor a holland Delain foglalta el a színpad rájuk eső szeletét. A szimfonikus metalosok nagyon emlékeztetnek honfitársaikra, a Within Temptationre, ami nem is csoda, hiszen az egyik alapítójuk, Martijn Westerholt az említett zenekar egykori tagja. A zenei rutin meglátszik a csapaton, kompromisszumok nélkül hozták le a koncertet. A hatalmas Otto Schimmelpenninck van der Oije romboló basszusaival és alkalmi growl vokáljaival gondoskodott a teltházas hangzásról, amelynek a hangulatot Martijn adta a billentyűkön. Ezen a turnén a rajongók Tim Somers gitárost hiányolták. A helyét a fiatal, még 23 évét sem betöltött Merel Bechtold vette át, aki egyébként egy másik holland szimfonikus metal zenekarban, a MaYaN-ben keresi a kenyerét, amelyet Mark Jansen (Epica) alapított. A méreg a kis üvegcsékben van, tartja a mondás, és az apró Merel ezt be is bizonyította – héthúros Bo-El gitárjával, Engl erősítőkön keresztül zúdította ránk Tim szerzeményeinek a saját előadását, amitől valószínűleg sem Tim, sem más tapasztalt gitáros nem szégyenkezne. Marad még a bájos Charlotte, aki elsősorban a férfi közönség körében emelte a hőfokot. Áttetsző pólóban és melltartó nélkül szabad utat engedett a képzeletnek, és felmerült a kérdés, hányan hallgatták egyáltalán a zenéjüket. A csúcspont az utolsó dal előtti búcsú volt, amikor a derék horvátok azt kezdték skandálni: „Vadi s*se, da se igramo!” Charlotte ennek ellenére megmutatta, hogy a „tüdejéből” szól a hangja, ami talán nem olyan magas, mint a Within Temptationnél vagy a Nightwishnél, mégis elég lágy ahhoz, hogy szép kontrasztot adjon a mélyre hangolt gitároknak. A közönség pedig megint teljesen transzban volt, és alaposan bemelegedett az est sztárjaira.
A Sabatonnak a hétfői koncert már az ötödik volt a horvát fővárosban. A kezdés nem hozott meglepetést – amikor a leplek legördültek a hatalmas dobtank-építményről, és a hangszórókból felcsendültek honfitársaik megasikerének, a The Final Countdownnak a nyitó ütemei, a zsúfolásig telt teremben kitört az őrület; a közönség egy emberként énekelt az Europe-pal, majd amikor a dal átment a March to War instrumentális introjába, a hangulat olyan feszültté vált, mint az erődített ellenséges állások elleni rohamot megelőző pillanat. A klasszikus nyitódal, a Ghost Division már talpra állította a termet, és újra bebizonyította, hogy a zenekar még mindig a csúcson van – zeneileg és koncertezésben is. Az igazat megvallva nehéz ennyi pozitivitást és mosolyt találni, mint amennyi a színpadukról árad. És természetesen ezúttal sem maradtak el Joakim tréfái a dalok között – bár most nem a kis pénisze és az újabb sörre szóló felszólítások álltak a középpontban. Horvát, lengyel és svéd zászlók lengtek a hűséges „katonák” tömegében, társaságot pedig számos szlovén is tett nekik, a tavalyi Metaldays-pólók viselői. Már az ötödik dalnál sor került az első szavazásra, ahol a közönség egyértelmű fölénnyel megszavazta, hogy a Gott Mit Uns svédül szóljon, később pedig ugyanezen a nyelven követte a Lifetime of War (leszavazta a Carolyn’s Prayert). Az elsőnél Chrisé volt a megtiszteltetés, hogy elénekelje az első versszakot, de egyébként is Chris, Thobbe és Pär is lelkesen kivette a részét a vokálozásból. Az est egyik csúcspontja az volt, amikor az egyik dal végén a közönség spontán énekelni kezdte a Swedish Pagans dallamát, ami a The Art of War album bónuszdala, mire a zenekarnak nem maradt más hátra, mint hogy el is játssza. Ahogy korábban említettem, a szórakozásból sem volt hiány. Joakim elmondta, hogy remekül gitározik, és Michael Jackson őt választotta turnégitárosának, de sajnos megelőzte a halál, így neki be kellett érnie az énekesi karrierrel. Amikor a roadie hozott neki egy gitárt, eljátszotta rajta a Beat It bevezetőjét, mire Chris egy vad szólóval kihívta, Thobbe pedig a saját szólójával őt is móresre tanította. Ezután Joakim Iron Maiden-számokat kezdett játszani, de a tréfa azzal végződött, hogy belekezdtek a Resist And Bite-ba, és miközben a két gitáros tercekben játszotta a szólórészeket, Joakimra hárult a megtiszteltetés, hogy a ritmusgitárt vigye. Amikor a dal véget ért, Joakim a Seek&Destroy riffjébe kezdett, de a roadie nagy kerti ollóval elvágta a gitár húrjait, és a kezébe nyomott egy mikrofont – természetesen a színpadon és a színpad előtt kitörő hatalmas nevetés közepette. A srácok úgy döntöttek, hogy minden albumról legalább egy dalt eljátszanak, ami azt jelentette, hogy hallhattuk a 7734-et a ritkán játszott Metalizer albumról. Egyébként a setlist nem hozott nagy meglepetéseket, a dalok zömét az aktuális Heroes és az előző, Carolus Rex adta. Amikor elhaltak a Metal Crüe utolsó ütemei is, a terem teljesen felrobbant, és úgy tűnt, a srácok csak nehéz szívvel búcsúztak a fanatikus és fantasztikus közönségtől.
Setlist
Battle Beast
1. Far Far Away
2. Black Ninja
3. Touch in the Night
4. Madness
5. Iron Hand
6. Out of Control
Delain
1. Mother Machine
2. Get the Devil Out of Me
3. Army of Dolls
4. Go Away
5. Pristine
6. Sleepwalkers Dream
7. Stardust
8. Not Enough
9. We Are The Others
Sabaton
The Final Countdown (intro)
March to War (intro)
1. Ghost Division
2. To Hell And Back
3. Carolus Rex
4. Soldier of 3 Armies
6. Gott Mit Uns
7. The Art of War
8. 7734
9. Swedish Pagans
10. Resist And Bite
11. 40:1
12. A Lifetime of War
13. Far From the Fame
14. Coat of Arms
—
15. Night Witches
16. Primo Victoria
17. Metal Crüe
Képgaléria
