Kiadó: AFM Records
Megjelenés dátuma: 2022. 11. 18.
A válogatás hossza: 150.30 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 9.0/10
Az U.D.O. a 35. évfordulót a pazar, dupla válogatáslemezzel, a „The Legacy”-vel ünnepli. Az „Animal House” (1987) és a „Game Over” (2021, RockLine kritika) között megtett úton az U.D.O. 17 stúdióalbumot adott ki, amelyeket a tisztavérű teuton heavy metal iskola zenei esszenciája ural. Ennél klasszikusabb és ősibb már nem is lehetne. A recept eredeti. Főleg annak fényében, hogy a zenekar megingathatatlan vezetője, az egyetlen és megismételhetetlen Udo Dirkschneider 1968-ban Michael Wagenerrel közösen megalapította a Band X-et, amelyből fokozatosan az Accept lett. Ők emlékezetes frázisaik úttörő erejével a heavy metal történelem óriási részét írták meg. Udo hangjáról nem nehéz kijelenteni, hogy a műfajt valóban meghatározó, elemi erejű énekesek egyike. Ezen a válogatáson érdekes végigkövetni, hogy a férfi hangja, aki hamarosan betölti a 71. évét, az évek során gyakorlatilag egy araszt sem változott. A mérföldekről felismerhető, az extrém magasságok felé törő sikoltozás – a gyenge lelkűeknek és szívűeknek valóságos rémálom, mert akár fülvérzést is okozhat – örökzöld maradt, és örökre odavésődött azoknak az alapoknak a homlokzatára, amelyeken a heavy metal felnőtt és fejlődött.
A dalok mindkét lemezen időrendben követik egymást. Az első CD-t a legfrissebb „Game Over” (2021) tételei nyitják, és a „Dominator” (2009) című albummal zárul. A második a „Mastercutor” (2007) dalaival indul, és az „Animal House” (1987) zárja. A zenekar összes inkarnációjában – érdemes kiemelni, hogy 2018 októbere és 2022 decembere között az U.D.O.-val dolgozott a szlovén basszusgitáros hős, Tilen Hudrap is – sok zenész megfordult. Csak egy dolog marad változatlan. Udo Dirkschneider. Fejlődéstörténetileg a dalírás és a szerzés képlete az évek során alig változott. Valójában semmit. Elemi, áthatóan erős riff, a semmivel össze nem téveszthető Dirkschneider vokális dühe, a mid-eight szakaszok, megfűszerezve elemi szólókkal, és az, amit a legjobban szeretünk. Az energia. A romboló heavy metal feszültség kifejlődése magas oktánszámú égésen, amelynek nincs párja.
Udo Dirkschneider azonban nemcsak a legnagyobb sebességfokozatot ismeri. Amikor természetes hangszínével szólal meg, ugyanúgy utánozhatatlanul felismerhető marad. Ez jól hallható az egyik legszebb balladában, amelyet pályafutása során alkotott, és amely ezen a válogatáson is megtalálható – I Give As Good As I Get („Rev-Raptor” album, 2011). A válogatás egyébként tökéletes heavy metal pofonokból, bőr alá kúszó himnuszokból, vagyis a pompa és a támadó lendület keverékéből áll, ami azonnali adrenalinlöketet okoz, sőt még többet – adrenalinfüggőséget! És nem tud, nem is képes csalódást okozni. Vágta. Átfogó. Megállíthatatlan.
Az első CD azért különösen érdekes, mert négy olyan dal került rá, amely a válogatás megjelenéséig csak kiválasztott piacokon volt elérhető. Mind a négy kiváló, és bizonyos értelemben több mint szerencsés választás a válogatásra, még ha tisztában is kell lenned vele, hogy rengeteg jelölt kiesett, amelyek megérdemelték volna a helyet. A bónuszdalok semmit nem vonnak le a válogatás értékéből. Legfeljebb hozzáadnak. Közülük érdekesebb a What A Hell Of The Night, amely a Steelfactory (2018, RockLine kritika) album idején született. Zseniálisan eltalált keveréke a klasszikus rock and roll ritmikának, amelyet a markáns U.D.O.-frazírozás rozsdamentes acélja burkol. A válogatás megjelenéséig csak a japán piacon volt elérhető. A másik, a Wilder Life a „Game Over” album felvételeinek idejéből való, szintén korábban csak Japánban volt kapható. Van még két kicsit régebbi is. A Falling Angels – a „Dekadent” (2015) album három japán piaci bónuszának egyike – és a Dust And Rust a „Steelhammer” (2013) albumról. Olyan trükk tehát, amelynek meg kell növelnie a válogatás iránti keresletet!
A válogatás értéke abban is rejlik, hogy a zenekar régebbi albumait nehezebb beszerezni, a válogatással viszont gyorsan eljutsz azokhoz a dalokhoz, amelyek eléggé találóan meghatározzák a zenekar diszkográfiai életművét, valamint Udo Dirkschneider egyedi vokális karakterét és karizmáját. Vannak ugyan újrakiadások, de ezek elvileg korlátozott példányszámúak, ugyanakkor a drágulás ellenére elég gyorsan elkapkodják őket.
Röviden: isten hozott az U.D.O. 35 éves működésének varázslatos világában. A történet nem áll meg. Ezt igazolta többek között a közelmúltbeli kiterjedt, a „Game Over” albumot népszerűsítő turné is. Csak idő kérdése, mikor jelenti be hivatalosan a zenekar az új felállás tagságát, és hogy a következő albumon dolgozik.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
CD 1
1. Fear Detector
2. Metal Never Dies
3. Wilder Life (bonus track)
4. Pandemonium
5. One Heart One Soul
6. Make The Move
7. What a Hell of a Night (bonus track)
8. Pain
9. Decadent
10. Falling Angels (bonus track)
11. Metal Machine
12. Steelhammer
13. Dust and Rust (bonus track)
14. I Give as Good as I Get
15. Rock’n’roll Soldiers
16. Dominator
CD 2
1. Mastercutor
2. Vendetta
3. 24/7
4. Blind Eyes
5. Man and Machine
6. Like a Lion
7. Shout It Out
8. Holy
9. Freelance Man
10. Independence Day
11. Metal Eater
12. Future Land
13. Blitz of Lightning
14. We’re History
15. Break the Rules
16. Go Back to Hell
17. They Want War
