Samozaložba
Megjelenés dátuma: 2022. 9. 26.
Producer: Robi Bulešič
Album hossza: 36.27 perc
Műfaj: Alternative Rock / Art Rock
Értékelés: 9.0/10
A NoAir, a koperi alternatív rock kvartett tavaly ősszel adta ki harmadik stúdióalbumát „Square” címmel. A zenekar ezzel újabb kivételes művészi lépést tett felfelé és előre, hiszen eddigi legkiforrottabb zenei anyagát tette le az asztalra, ami valamilyen szinten csendesen várható is volt. Az elődje, a „Superhuman” (2017) óta szép idő telt el, és közben elég sok minden történt. Az album ezért rendkívül aprólékos, olykor szervesen nagyon finom munka, a banda pedig végig tömören közelít, az aranzsálás során megfontolt lépéseket mér ki. A képlet alapvetően ugyanaz, csak a kvartett érettebb. Az „Existencial” (2014) után a „Superhuman” (2017) érintésével jutunk el a „Square”-ig (2022). A művészi fejlődés folytatódik. Lépésről lépésre!
A NoAir könnyedebb ritmikai és zenei struktúrákat bontakoztat ki (Rather), az új lemez azonban rendkívül természetesen szóló, hangzásban gazdag és ötleteiben képszerű teljesítményként végig azt az érzést adja, hogy az album dalai elég sok csiszoláson mentek át, mire elnyerték végső formájukat.
A zenekar már a múltban jelezte, hogy megvan a maga zenei fülkéje, amelyet érdemes művészileg elmélyíteni és ápolni. A NoAir pedig tartja is magát ehhez. Bár alternatív rockereknek könyveljük el őket, végig kifejezetten művészi bájt árasztanak – mondjuk inkább úgy, hogy azzal nyűgöznek le, ahogy együttes erővel, nagyon hatékonyan olvasztják a hangzásvilág pasztelljeit gazdag, pazar zenei konglomerátummá, amelyet kilenc remekül kidolgozott, változatos, határozott zenei karakterű dal képvisel. Más szóval: négy kiváló zenész közös nyelvet beszél a stúdióban.
Amennyire a zenei pop rock-közeliség az indie rock bandák táborához kapcsolja őket, annyira ad a hangzáskísérletezés merész lépéseiből fakadó felhangot, amely hangzásban és stílusban rokonítható a legendás hangzásújítók, például a Talk Talk (mondjuk a „Spirit Of Eden” korszakából), vagy „tanítványaik”, a Radiohead megközelítéseivel. Egyértelmű tehát, hogy a NoAir nagyon érdekes és különleges zenei történet. Az aranzsmánokat a moog használata sem kerüli el, megjelennek az elhajlások a mérgesen reverbbel dúsított „clean” gitárfrázisoktól, amelyek a másik oldalon „crunchy” (de végig melegen szerves) lavinákként mohón hasítják a hangteret, helyenként képszerűen mozgalmas, sőt funky basszusmozgás is felbukkan (a címadó dal), ravasz színezés és kontrasztok a szintetizátorokkal. A „Square” albumon minden egyben lélegzik. Összeillő és kontemplatív.
Az egyes hangzáspasztellek összeolvasztása nagyon finom munka. Ennek a történetnek fontos építőeleme Maks Bembič kiváló, átélt éneke, amely színes tágasságával titokzatosságot ad a lemeznek. A világot személyesen vallomásos megfigyelőként szemlélő énekes a hangi megközelítésével elmélyíti a zenekar művészi kifejezésmódjának melankolikus hatókörét. Ez a zenekar a hallgatót elviheti az „őrület szakadékának széléig” (pl. Suol), vagy édes-keserű, epekedő ringatózásba, ahogy azt az Igrá dalának kétharmada sejteti, továbbá a Ko se stemni v sobi vagy a Half-Past Life. A motívumok egyszerűségét szándékos diszharmonikus vonalak tölthetik meg (a Love Different versszaka), ami a vén motorosok – élükön David Bowie-val, vagy az újabbak közül a Gazpachóval – ravasz trükkje, és amely mindig 100%-os hatást hoz. A NoAir ezt az elemet is mesterien a maga javára fordítja. Az angol nyelv és annak metrikus elrendezése pedig a győztes póker, ászokkal.
A „Square” „szégyenlősen” nyit, amikor a banda a Half-Past Life-ban lassan építi a titokzatos hangulatot (ebből a szempontból az Igrá kiváló alternatív nyitány lenne), lezárása viszont rendkívül ravasz. Az album dinamikájának magasan tartása szempontjából. A Dive című instrumentális dallal, ahol az összeolvadt hangzáspasztellek finomsága ragadozó egésszé fokozódik, ezzel együtt pedig a zenekar művészi aprólékossága erőteljesen a felszínre tör, és könnyebben követhetővé válik.
A NoAir az új albummal továbbfejlesztette az artizmusát. Ötletileg, hangzásban, stílusban megvalósította, felépítette, kiteljesítette, új szintre emelte. Rengeteg elemet és emelőt kínál a lemez, amely kifejezőerejében messze túlnő az alternatív rock műfaji keretein. Ez a címke banálissá, sőt helytelenné válik. A atmoszférikusan erős „Square” biztosan felvillanyozza azt a hallgatótábort is, amely ezt az atmoszférát post-rock bandákban keresi, ugyanakkor a NoAir a finom kísérletezés és a dalok mozgalmassága miatt – amelyek közben végig magas zenei mámort tartanak fenn – már át is lépett a progresszív rock műfaji mezejére (Square, Forgotten, Love Indifferent). Akaratlanul és tudtukon kívül. A természetes önfejlődés útján, ami a legtöbbet ér.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
1. Half-Past Life (4:47)
2. Rather (3:38)
3. Square (3:49)
4. Igrá (5:11)
5. Forgotten (4:02)
6. Suol (4:00)
7. Love Indifferent (3:34)
8. Ko se stemni v sobi (3:48)
9. Dive (3:33)
Felállás:
Maks Bembič – ének, gitár
Jakob Sever – gitár, szintetizátorok
Jaša Hedžet ‘Jajo’ – basszusgitár, moog
Gregor Brajkovič ‘Brajko’ – dob
