Tygers Of Pan Tang: Ambush
Kiadó: Rocksector Records
Megjelenés: 2012
Produkció: Chris Tsangerides
Az album hossza: 49.07 perc
Műfaj: Heavy Metal / N.W.O.B.H.M.
Pontszám: 8.0/10
Mit mondjunk a New Wave of British Heavy Metal mozgalom egyik legígéretesebb zenekaráról, amely a nyolcvanas évek elején robbant be? Jó, hogy még mindig vannak, még ha a mai felállásban már csak egyetlen eredeti tag, Robb Weir gitáros maradt is. A zenekarnak 2000 jelenti az újjászületést, és bizony 12 évet kellett várnunk, mire megjelent a harmadik stúdióalbumuk (összesen a kilencedik), amely ezúttal az „Ambush” címet viseli. Az „Animal Instinct” (2008) kicsit „lazább”, hard rockosabb elődjéhez képest ez a lemez ismét több tipikus szigetországi heavy metal mérget hoz.
A Tygers Of Pan Tang mindig is a hetvenes évek heavy rock és hard rock zenekaraiból merített ihletet, a korai időszakban pedig a punkos nyersesség fuvallata sem hiányzott, ami egyébként az egész NWOBHM-re átragadt.
Az „Ambush” az „Animal Instinct”-hez képest összességében gyorsabb és élesebb lemez benyomását kelti! Mivel azonban a Tygers of Pan Tang mindig is szívesen kacérkodott a rock ‘n’ rollal, az NWOBHM kortársai közül pedig ők is időnként a korai Saxon felé kanyarodnak, ez az új albumon sincs másként. Az „Ambush”-on a mai Tygers of Pan Tang azt csinálja, amihez a legjobban ért. Ismét olyan dalokra épít, amelyek egyik lábukkal a heavy rockban állnak (Rock & Roll Dream, Man on Fire, Hey Suzie!), közben viszont az új lemezen jóval nagyobb gázt adnak a gyorsaságot jelentő pedálon, mint az elődjén, ettől az egész keményebb, élesebb lett. A nyitó Keeping Me Alive vezérfrázisával gond nélkül ott lehetne a csapat bármelyik nyolcvanas évek eleji albumán. Jacopo Meille, az olasz származású énekes kifejezetten korrekten bánik az angollal (Weir biztosan nem venné fel a TOPT soraiba, ha nem így lenne), a hangja pedig még mindig szívesen elkanyarodik Robert Plant (a nyolcvanas évekbeli) vagy Jack Russell (Great White) felé, bár ezt a borúsabb hangulat mellett ezúttal jól elrejti.
Az „Ambush” ugyan korrektül közelít a régi N.W.O.B.H.M.-világ sötét „ezoterikájához”, de ebben nem olyan meggyőző, mint a 2001-ben megjelent visszatérő album, a „Mystical”, ami viszont nem jelenti azt, hogy akár véletlenül is rossz lemez lenne. Az idők változnak, és igazságtalan lenne a zenekartól a „Spellbound” „másolatát” követelni. A produkció? Chris Tsangerides. Több szó se kell. Ha valaki ismeri és érti az ilyen zenekarok energiáját, akkor ő az, hiszen annak idején maga is része volt az N.W.O.B.H.M. mozgalomnak a More nevű zenekarával. A Tsangerides-féle stúdiós „trükköknek” köszönhetően az album megint közelebb kerül a nyolcvanas évekhez. Sötét, pusztulással és okkultizmussal teli drámaszínházat idéz, azt a fajta energetikai vibrációt, amelyet az N.W.O.B.H.M.-mozgalom metalzenekarai szó szerint megkövetelték, hiszen ez a védjegy is hozzájárult az egyediségükhöz. Weir nem felejtett el jó gitárfrázisokat kovácsolni. A zenekar kiváló szerzői rutinnal rendelkezik, és ha egy dal versszaka önmagában nem is hoz semmi különöset, a kiváló refrén kihúzza az átlagból (Hey Suzie!, Play to Win). A Keeping Me Alive, She, One of a King, These Eyes viszont természetesen azok a díszlovak, amelyekkel a Tygers of Pan Tang szoros kapcsolatot ápol a nyolcvanas évek első felével, és ettől ez az album mindenképpen vonzó.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Keeping Me Alive
2. These Eyes
3. One Of A Kind
4. Rock & Roll Dream
5. She
6. Man On Fire
7. Play To Win
8. Burning Desire
9. Hey Suzie
10. Mr. Indispensable
11. Speed
Felállás:
Jacopo Meille – ének
Robb Weir – gitár
Dean Robertson – gitár
Gavin Gray – basszusgitár
Craig Ellis – dob, ütőhangszerek
