Előadó: Two Of A Kind
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
A Two Of A Kind vadonatúj holland formáció, amelyet Fred Hendrix basszusgitáros hívott életre, aki egyébként az ismertebb melodikus rockbanda, a Terra Nova énekese. A fickó pályafutása során a tudását két poprock irányultságú Aquila-albumhoz is odaadta, amelyek kizárólag Japánban jelentek meg. A Two Of A Kind főleg azért érdekes csapat, mert két vezető énekesnő van a felállásában: Esther Brouns és Anita Craenmehr.
Mindkét hölgy meglehetősen gazdag énekes tapasztalattal rendelkezik: Brouns a Night Shade énekese volt, velük kislemezt adott ki az MCA gondozásában, és tagja volt a Fast Forwardnak is, Craenmehr pedig főleg „a tribute to” zenekarokban csiszolta a tudását feldolgozásokat énekelve. A két énekesnő mellett a Terra Nova tagjai is részt vesznek a projektben: Gesuino Derosas (gitár), a már említett Fred (basszusgitár), a testvére, Ron (billentyűs hangszerek) és Hans in ‘t Zandt (dob).
A Two Of A Kind a melodikus hard rock képviselője. Elsősorban a Heart rajongói fognak örülni nekik, a stílus és a hangzás ugyanis a nyolcvanas évek örökségére épül, így a klasszikus Heart bőven kínál párhuzamot. A két énekesnő együtt rendkívül patetikus hangulatot és nagy atmoszférát teremt, a harmóniáikkal pedig határozottan kiemelkednek az album amúgy is központi helyre szánt szerepében. Európai hangvételű hard rock, ne legyen kétségünk! A produkció olyan, amilyet ez a műfaj megkövetel: bombasztikus hangzás, éles, mégis tiszta gitárok a riffeken, amelyeket a billentyűk függönye ölel körül a nagy vokális harmóniák hullámzásában, és ez az album teljes játékidején át meggyőz. A dalok már az első hallgatásra bemásznak a bőröd alá. A kiszámíthatóság foka rendkívül magas, nagy kreatív szellemességet pedig a lemez nem tartogat.
Az album egyes pontokon átcsúszik az AOR rock területére, például a The Longest Night című dalban, hatalmas epikus refrénnel, ebbe a vízbe úszik be a Give Me A Reason is, amely a nyolcvanas évek tipikus Heart-köntösét viseli, az AOR pillanatokat pedig a középtempós In Your Arms és az akusztikus, ám felgyorsított Into The Fire egészíti ki. A lemezen markánsan jelen vannak a balladák is, az Unbearable és az I Die A Little More Everyday gond nélkül mehetne a rádióban, ha persze még a nyolcvanas évek járnák. A kiválasztott dallamokban elég sok a „cukor” is, ami zavaróan viszi be a mézes-mázosság jegyét, a szövegek pedig tipikusan amerikai módra naivak, egy 10 éves kislány szintjén, aki fehér lovon érkező hercegről álmodik.
A már említett kiváló produkció, minőségi játék, minőségi vokális harmóniák, nagy, dallamos refrének, gördülékeny átvezetések, szóval egy olyan lemez, amiből technikailag egyáltalán semmi nem hiányzik, és elsősorban a Heart rajongóit fogja kielégíteni. Azonnal érződik, hogy olyanok rakták össze, akik értenek a „logikus fogások” megírásához. Csak az önálló identitással van gond. Az sehol nem található.
Vagyis egy klónról van szó, egy nagyon minőségi klónról, amely viszont semmi sajátot nem hoz, tehát egyszerre kreatív rokkant és az utánzás mestere. Mindez egyben. A lemezen semmi sem dicsekedhet egyedi felismerhetőséggel, különlegességgel. Igaz, ez manapság, 2007-ben a hard rock műfajok irányvonalain belül nehéz is. Ebből a szempontból kényelmetlen album, és olyan, amelynél teljesen a ti saját megítélésetekre van bízva, hogy ti magatok tűzzétek rá az „elégséges” vagy az „elégtelen” bélyeget.
Felállás
Esther Brouns – ének
Anita Craenmehr – ének
Gesuino Derosas – gitár
Ron Hendrix -billentyűs hangszerek
Fred Hendrix – basszusgitár
Hans in ‘t Zandt – dob
Producer
Fred Hendrix
Dallista
1. Light in the Dark
2. The Longest Night
3. Little by Little
4. Give Me a Reason
5. Heaven Can Wait
6. Unbearable
7. Into the Fire
8. In Your Arms
9. Whole Again
10. To The Top
11. I Die a Little More Everyday
Az album játékideje: 50.13
