Előadó: Belan, Neno
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 141:15
Értékelés: 4/5
Neno Belan és a Fiumens a „mainstream” pop-rock királyai Horvátországban. Minőségi horvát pop-rockéi. És semmi több. De az elég. A Dallas kiadó hivatalos PR-anyaga a megjelenés előtti reklámozásban olyan felülmúlhatatlan dicshimnuszokat zengett róla, amilyenekben ritkán részesültek még a Rolling Stones vagy a Deep Purple koncertlemezei sem.
Menjünk sorjában. Neno Belan kétségkívül mestere a szakmájának. A gitárcentrikus popba mediterrán temperamentumot vitt, és olyan életművet épített, amelyen felismerhetően ott az egyedi jegy – ha megengedhetem magamnak, hogy kölcsönvegyem a „dalmát rock” megjelölést. Persze a dolog azért nem olyan drasztikus, mintha punkba kezdett volna, és anyáink szemében örökké „makulátlan” Oliver Dragojević sem ő, de azért mégis. Belan a maga nyomvonalán halad, ami általában tetszik mindenkinek. És ez elég a sikerhez. A hazájában a tömegek szó szerint nyelik a zenéjét. Gond egy szál se. Neno rég jószívű bácsikává szelídült, aki egy hajszálát sem görbítené meg senkinek. Becsületes ember, aki csak azért jött az emberek közé, hogy határtalan szórakozást kínáljon nekik.
A „Tvornica snova” című dupla koncertlemez mindenképp külön történet. A fickó két korongra szórt hitet hitre halmozva. A felvételek, amelyek külön-külön egy-egy CD-t töltenek meg, két zágrábi Tvornica-koncertről származnak. Az első 2008. március 6-án zajlott. Ennek alcíme „Fiesta”, ami azt jelenti, hogy ezen az ütősebb slágerek kapnak helyet, és a szabad mulatozásnak kedvez, bőséges adag szaftos évődéssel fűszerezve. A második CD ugyanott, 2008. 11. 13-án rögzített koncertfelvételt tartalmaz „Balade” alcímmel, ami rögtön sejteti, hogy komolyabb hangvételű.
Belan kísérete, a még az Đavoli idejéből származó felállás, aprólékosan összeszokott, és ez az album bizonyítja, mennyire fontos a csapattagok hosszú évek alatt kialakult ismeretsége. Belan versszakait és előadásmódját ez külön felmagasztosítja. Ügyesen, mindig annak megfelelően, milyen hangulatot akar kifejezni a művész. A Fiumens lehet nagyszerű, kifinomult, alig észrevehető, ami főleg a második korongon jön át, vagy végtelenül felszabadult és bajkeverő (az első korongon a mulatozás csúcspontja a népdallá vált Fiumera), de a hozzájárulásuk mindenekelőtt Neno Belan figurájának (és művének) való alárendelődésen alapul. Ennek a hosszú életű csapatnak az összeforrottsága leginkább a kiválóan megcsinált kísérő vokálharmóniák szikár erejében mutatkozik meg.
A kétely, ami az egésszel kapcsolatban felmerül, a következő. Mivel a korongok egyenként körülbelül 70 percesek, feltehető, hogy nem a teljes koncertet éljük át újra mindkettőn, hanem az anyagot előzetesen gondosan „átválogatták” a „Fiesta” és a „Balade” rendeltetésének megfelelően. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy Belan és a Fiumens az egyik koncerten csak az Ivona, a Sunčan dan (amelybe szellemesen beépítették az Osibisa Sunny Day című slágerének refrénjét), a Stojin na kantunu vagy a Kavanna ultraslágereket játszotta volna, a másikon pedig megint csak olyan ultraslágereket, mint a Galeb, a Srce od leda, a Ponoćna zvona, a Pričaj mi o ljubavi vagy a Rijeka snova. Mindenesetre a Belan által Horvátországban élvezett nagy népszerűség fényében a két, egyenként 70 perces összeállítás nem zárja ki egymást, de a koncertlátogató szemszögéből hiányosnak tűnik. Akárhogy forgatjuk, a lényeg, hogy a dupla koncertkorong repertoár tekintetében tökéletes.
Belan igazán megtett mindent ezért az egyszeri pillanatért. Különleges vendégeket hívott meg, a koncerthangzást és a hangulatot pedig fúvósszekcióval fűszerezte meg, amely a vágyakozás érzését szítja, és erotikus akcentust ad a daloknak. Így lép fel Belannal duettben Dino Dvornik az Ella e című számban (Ella Dvornik lányának a neve). Ez Dvornik egyik utolsó fellépése volt, tragikus halála előtt, 2008 szeptemberében. A második korongon pedig még intenzívebben szólal meg Belan Massimo Savićcsal duettben a Zar više nema nas című dalban, amely a második korong egyik csúcspontja.
A két korong jellege nagyon különböző, bár közeli rokonok. Én inkább a komolyabb közönséghez tartozom, ezért személy szerint a második, „Balade” című korongnak adok elsőbbséget, amely egy hajszállal jobban kiemeli Neno Belan és a Fiumens színpadi jelenlétének hatalmas kifejezőerejét.
A nagy ünneplés ünnepélyes hangulatát ezen a koncertdokumentumon leginkább az extatikus közönség teremti meg. Belan sokszor egész versszakokat átenged nekik. Ez viszont olyasmi, ami a hallgatót idegesítheti és zavarhatja. Teljesen értem a művész döntését, hogy kiemelje a Tvornicában átélt egyszeri élmény különleges nagyszerűségét, de más oldalról nézve annak a laikus fülnek, amely Neno Belan bársonyos hangjának melegére vágyik, a Tvornica rikácsoló közönségének (érződik, hogy zömmel nőkből áll) egybefüggő vokális orgiája irritálóan, következésképp taszítóan hat. Nem mondom, hogy ez a húzás nem szívmelengető. Mindenképp az, de érezni, hogy Belan ezen a ponton kissé túlzásba vitte. A horvát hallgatók viszont ezt teljesen másképp fogják érteni, és tárt karokkal fogadják majd az albumot. Ez pedig az album alapvető célja is.
Fennállásának 25. évfordulóját Belan egyedülálló módon ünnepelte meg, és rajongóinak valódi dupla koncertdokumentumot kínált, amelyet még sokáig bálványozni és tisztelni fognak. Egészséges, hiteles élő dokumentumról van szó, amely csak úgy kicsattan az életenergiától. Mint említettem. A zenészek elkötelezett és mélyen megértő kommunikációja a két korongon át, valamint a magas energiák szabad áramlása az őrjöngő közönség és a zenekar között a tökéletes hitelesség záloga, ennek az megismételhetetlen, varázslatos pillanatnak, amely így örökre megőrződött, és amelyet maga Neno Belan is nehezen fog még felülmúlni. De legyünk reálisak. Az értékelés a horvát piac követelményeinek és a „horvát mainstream pop-rock” hagyományának mércéjéhez igazodik. Egy utolsó élccel zárom: Belan (a jelleme szerint) mindig közelebb áll majd Vasco Rossihoz, mint Paul Wellerhez. Ez a rosta is, amely megszűri a rajongótáborát.
Felállás
Neno Belan – ének, gitár
Vedran Križan – billentyűs hangszerek, kísérő ének
Olja Dešić – basszusgitár, kísérő ének
Leo Rumora – dob, kísérő ének
VENDÉGZENÉSZEK:
Massimo Savić – ének a „Zar više nema nas” című dalban
Dino Dvornik – ének az „Ella e” című dalban
Žan Jakopač – ének a „Fiumera (2 Bračanina)” című dalban
Boris Mohorić – trombita
Jakša Kriletić Jordes – szaxofon
Számlista
CD 1. „Fiesta”:
1. Intro (Bračka balada)
2. Zvuci ulice
3. Kucaj opet (Keep a knockin’)
4. Ivona
5. Divojka sa juga
6. Kad plima se diže
7. Elle e
8. Sunčan dan
9. Rock galama
10. Ludo zaljubljen
11. Ja volim je
12. Stojin na kantunu
13. Najava Žana Jakopača
14. Fiumera (2 Bračanina)
15. Kavanna
16. Ovo jš nisam doživio
17. Bambina
CD 2. „Balade”:
1. Pozdravi
2. Srce od leda
3. Ponoćna zvona
4. Pričaj mi o ljubavi
5. Dani ljubavi
6. Ostani uz mene
7. Dugo toplo ljeto
8. Vino noći
9. Dotakni me usnama
10. Massimo – intro
11. Zar više nema nas
12. Marijan Ban – phoner
13. Kurve
14. Galeb
15. Rijeka snova
16. Odjava
17. Posljednji ples
