megjelenés dátuma: 2018.09.14.
kiadó: Frontiers Music Srl.
az album hossza: 52:25
produkció: Peter Mansson & Anders Wikström
értékelés: 9.5 / 10
A Treat igazi svéd hardrock-hosszútávfutó, az Europe kortársa, és az érett évek alatt is jóval több AOR-elemet őrzött meg a nyolcvanas évek fénykorából, és vitt át az új lemezekre, mint a (az imént említett) nemzedéktársai. A Treat 2010-ben tért vissza a remek „Coup De Grace”-szal, amelyet hat évvel később a szintén kiváló, semmivel sem gyengébb „Ghost Of Graceland” követett. Most mindössze két évre volt szükségük az utódhoz, amelynek a „Tunguska” nevet adták. Nevét arról az orosz településről kapta, ahol 1908-ban óriásit robbant. Feltételezések szerint egy kisebb aszteroida csapódott be, a robbanás erejét pedig 10–15 megatonnára becsülik. A zenekar tehát azonosult a Tunguska név mögött álló sokatmondó történettel: az új lemezen ugyanis állítólag „romboló erővel dörög”.
Nem akarok sokat dumálni. A „Tunguska” megőrzi a két remek stúdióelőd minden szerzői és hangszerelési eleganciáját és kifejezésbeli érettségét. A Treat ettől egy cseppet sem fáradt ki kreatívan, sőt, kivételesen ihletett és alkotói szempontból jó formában van. Ez egy új, ötletesen változatos, lángra kapó hard rock-tájkép, ahol nincsenek minőségi hullámvölgyek: az album végig szigorúan magas, vibráló kreatív és energetikai vonzerőt tart. Nincs egyetlen szám sem, amely vontatott lenne, vagy bármilyen módon alkotói melléfogást kínálna. Minden a helyén van.
Az album újabb sorozatnyi tökéletesre csiszolt, (zeneileg) rendkívül fertőző refrénmelódiát hoz, hangulati csúcspontokkal megspékelve. A hangulatok fokozatosan épülnek. Itt van minden. Gondosan kidolgozott „mid-eight” szakaszok, ahol Anders Wikström a gitáron a skandináv szólóperfekcionizmus iskolájának megfelelően robban. Eposzi hatás, bombasztikusság, drámai színház. Mesterien szolgálják ki mindezt. A kisujjukból kirázzák. A refréneket és az előrefréneket kiegészítő vokálvonalakkal harmonizálják, ami tovább fokozza a dalok gazdag hangulati pompáját. Hullámzó szintivonalakkal is, a nyolcvanas évek old schooljának mintájára, noha a billentyűkkel szerves hangzást keresnek, amely társul a gitárfrázisokhoz. Ehhez a Hammond-hangzás másolására is támaszkodnak. Ez garantálja az album produkciója által kialakított rendkívül húsos hangzást, még ha a melodikus hard rock szféráiban is járunk.
Robert Ernlund remek formában énekel. Megőrzi minden karizmáját, áthatóságát és fertőző erejét, és az albumnak, valamint a zenekar lényegének felismerhetőséget és bizonyos fokú egyediséget kölcsönöz. A Treat bizonyítja, hogy a „Tunguska” lemezen zenei kifejezésmódjuk jellegzetességeit alkotói optimumig fejlesztették. A kompozíciók hihetetlen alkotói érettségről, nagy leleményességről árulkodnak abban, hogy a megfelelő ötleteket vezérfonallá fűzik, ami a hard rock kiszámítható sablonjai között nem könnyű feladat. Mindenesetre szem előtt kell tartani, hogy a Treat afféle „rocklegenda”, amely hosszú pályafutása alatt hatalmas rutint és megfizethetetlen tapasztalatot gyűjtött. Kilométerek vannak a lábában. A mesterségben nehéz a nyomába érni. Kár, hogy a rock’n’roll térképén kissé háttérben maradt.
A „Tunguska” albumot visszavonhatatlanul megszeretik a zenekar régi hívei és mindazok a rajongók, akik a „scandi melodic rock”-perfekcionizmus hibátlanságát keresik és értékelik. Ebben a Treat a „túlélő” nemzedéktársak legcsúcsán áll, akiket az újhullámos, egyébként sikeres és több mint magabiztos új skandináv zenekarok, mint például az Eclipse, a H.E.A.T., a Crazy Lixx és mások, csak példaként követhetnek. Amit most magunk előtt tartunk, az old school, amely ismét rendkívül sikeresen vizsgázik az új idők keresztezésén, mind a stúdiók kínálta technológiai fejlődés, mind pedig a melodikus hard rock nyolcvanas évek és az új évezred között megtett fejlődési távolsága tekintetében. Kivételes teljesítmény tehát.
szerző: Aleš Podbrežnik
számok:
1. Progenitors
2. Always Have, Always Will
3. Best Of Enemies
4. Rose Of Jericho
5. Heartmath City
6. Creeps
7. Build The Love
8. Man Overboard
9. Riptide
10. Tomorrow Never Comes
11. All Bets Are Off
12. Undefeated
felállás:
Robert Ernlund – ének
Anders Wikström – gitár, vokál
Patrick Appelgren – billentyűs hangszerek, gitár, vokál
Pontus Egberg – basszusgitár, vokál
Jamie Borger – dob
