Szerző: Peter Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Grado / Diga Nazario Sauro / Olaszország
A koncert dátuma: 2016. 07. 20.
Látogatók száma: 1000
Jegyár: 46,00€ (arany nézőtér) / 34,50€ (többi nézőtér)
A legendás gitárzseni, Steve Hackett – akit leginkább egykori zenekarának, a Genesisnek a rajongói becsülnek – a clevelandi rockhírességek csarnokának viszonylag friss tagja és minden idők egyik legbefolyásosabb gitárosa, így jóval nagyobb figyelmet érdemelne azok körében is, akik nem éppen a progresszív rock hívei. Négynapos olaszországi turnéja során most Grado tengerparti üdülővárosában állt meg. Steve erre a négy olasz fellépésre akusztikus felállásban, „Steve Hackett Acoustic Trio” néven érkezett. Ehhez a kísérőzenekarából maga mellé hívta a billentyűs varázslót, Roger Kinget (The Mute Gods) és a sokoldalú fúvóst, Rob Townsendet, akik fellépésének nagy részében társaságot tartottak neki a Diga Nazario Sauro színpadán, Grado tengerparti részén.
A koncerthelyszín közvetlenül a tenger mellett van, ami gyönyörű panorámát kínál, és gyakorlatilag ideális közeget Steve életművének ehhez az akusztikus „kiadásához”. Amint felesége, Jo Lehmann leellenőrizte, milyen a helyzet a színpad előtti ülőhelyeken, az angol gitármester megkapta a jelet, hogy kezdhet. Egyedül lépett színpadra, az említett hangszeres társai nélkül, ami – ahogy várható volt – nem tartott sokáig. Steve leült egy székre, és bemelegítésként hosszabb akusztikusgitár-improvizációt adott elő, amelyet valószínűleg teljesen spontán módon alkotott meg, így minden bizonnyal a turné mind a négy olaszországi állomásán más volt. Steve aznap este éppen annyira volt bőbeszédű, hogy elmondta az egyes darabok lényegét és üzenetét, főleg az új feldolgozásokét, miközben szokása szerint önironikusan mentegetőzött hiányos olasztudása miatt.
A nyugodt, melankolikus hangulatú „Swan Fountain”, amelyet Steve néhai anyósának ajánlott, volt az est első új szerzeménye. A „Horizons”, Steve leghíresebb akusztikusgitár-instrumentálja, amely még legendás Genesis-tagsága idején született, jelezte, hogy ezen az estén (ahogy várható volt) nemcsak Hackett szólóanyagát halljuk. A „Horizons” egyúttal a fellépés nyitó szakaszának lezárása is volt, mert ekkor csatlakozott hozzá a színpadon mindkét „harcostársa”: Roger King a billentyűknél, valamint Rob Townsend, aki az este során többnyire a fuvolára esküdött, kétszer pedig ír sípon játszva is elbűvölt.
Kezdésként eljátszották a „Defector” (1980) klasszikusát, a „Jacuzzi”-t, majd igazi kis delírium következett: egy érdekes Genesis-medley a „Supper’s Ready” szuperepikus nyitó részéből, valamint a élőben ritkán játszott „After The Ordeal” és „Hairless Heart” darabokból. Az este első csúcspontja után Steve a két hangszeres társával előadta a „Jazz On a Summer’s Night” című számot, amely egyelőre csak koncertváltozatban létezik. Meghallgatható a „Hungarian Horizons: Live in Budapest” (2003) című koncertalbumon. A csendéletszerűen nyugodt, a tengeri panorámához szinte tökéletesen illő „The House of Faun” újabb vadonatúj darab volt Steve akusztikus kincsestárában. A meglepetések közül kiemelkedett a „Spectral Mornings” (1979) lemezről a „The Red Flower of Tachai Blooms Everywhere”, amelyet Hackett mester egyébként nagyon ritkán játszik, pedig ambient szempontból az egyik legszebb instrumentálja, szerkezetében és hangulatában a japán népzenére emlékeztet. Hackett úr, aki nemcsak zeneileg, hanem fizikailag is hihetetlenül „konzervált” és üde a korához képest, természetesen nem feledkezett meg hosszú sáljáról sem, amelyet valószínűleg Jo kötött neki, és amely az utóbbi években az egyik védjegyévé vált.
Kisebb meglepetés volt a „Walking Away From Rainbows” előadása is a „Guitar Noir” (1993) albumról, miközben a legtöbben a „Hand of Priestess” és „The Hermit” játékára sem számítottak, amelyek Steve legendás szóló debütáló lemezéről, a „Voyage of the Acolyte” (1975) című albumról valók, és élőben nem túl gyakran szólalnak meg. Erről a remekműről természetesen nem hiányzott az általában erőteljes „Ace of Wands”, amely akusztikus változatban rendkívül érdekesen hangzott. Johann S. Bach egyik klasszikus művének, a „Bacchus”-nak a feldolgozása közben jött a meglepetés a Genesis-remekmű, a „Firth of Fifth” képében, amely közvetlenül a vége előtt elegánsan alakult vissza „Bacchus”-szá. A ráadásban Steve ismét teljesen egyedül tért vissza a színpadra, és még két számot játszott el a „Bay of Kings” (1983) akusztikus albumról, a címadó darabot és a „The Journey”-t. Utóbbit néhai nagyapjának ajánlotta. Nagyapja ugyanis Steve minden műve közül a legszívesebben éppen az ambient szempontból kivételesen szép „The Journey”-t hallgatta, és Steve szavai szerint közben nem kevesebb, mint egy egész üveg brandyt itta meg.
A koncert után Hackett úr szokása szerint időt szakított néhány rajongóra, akik nem akartak autogram és közös fotó nélkül hazamenni. A zenemester kivételes életműve és a különféle gitártechnikák fejlődésére gyakorolt hatása ellenére szerény és megközelíthető maradt, és ez az egyik fő oka annak, hogy sok Genesis-rajongó nála is jobban becsüli, mint híresebb egykori harcostársait, Peter Gabrielt és Phil Collinst. Steve akusztikus fellépése a tengerparton igazi balzsam volt testnek-léleknek, pontosan az, amit egy olyan gitármestertől várunk, aki megszokta, hogy tőle tiszta ambient tökéletességet kapunk. A setlista érdekes volt és éppen eléggé változatos, hiszen éppen megfelelő arányban tartalmazott régi klasszikusokat, ritkán játszott darabokat és újdonságokat, így nem akadt igazán kiszámítható pillanat. A gitármester mellett természetesen dicséret illeti mindkét harcostársát, Kinget és Townsendet is, akik ismét bebizonyították, miért tartoznak a modern progresszív rock legjobb hangszeresei közé.
Setlista
1. Acoustic Guitar Improvisation
2. Swan Fountain
3. Horizons
4. Jacuzzi
5. Supper’s Ready / After The Ordeal / Hairless Heart
6. Jazz On a Summer’s Night
7. The House of Faun
8. The Red Flower of Tachai Blooms Everywhere
9. Walking Away From Rainbows
10. Hand of Priestess (Part 1 & 2)
11. The Hermit
12. Ace of Wands
13. Bacchus
14. Firth of Fifth
15. Bacchus (lezárás)
—ráadás—
16. Bay of Kings
17. The Journey
Képgaléria
