Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 4. 8.
Produkció: Peter Mansson & Anders ”Gary” Wikström
Az album hossza: 55.23 perc
Műfaj: Hard Rock
Értékelés: 9.5/10
A Treat ma már a skandináv hard rock egyik legendája. A „The Endgame” az 1981-ben alapított zenekar kilencedik albuma, és a negyedik azóta, hogy 2006-ban újraindultak, és az olasz Frontiers Music Srl. kiadó szárnyai alá kerültek. A Treatnél mindig tudtad, mire számíthatsz. És azt meg is kapod. Mindig. Ez így is marad. A „The Endgame” után is. Vagyis a banda ismét kiváló új stúdióalbumot tett le az asztalra, tele hipnotikus hatású hard rock rohamokkal, amelyekből süt a zenei étvágy, pontosabban a bombasztikus pompa diadalmas lendülete.
A Treat tehát az 1993 és 2006 közötti hosszabb szünet után 2010-ben tért vissza a „Coup De Grace” című remek albummal, amelyet hat évvel később a szintén kiváló, semmivel sem gyengébb „Ghost Of Graceland” követett. Mindössze két évre rá megjelent a „Tunguska” is – RockLine kritika -, amely megőrizte mindkét elődje minden erényét.
A „The Endgame” producere ismét a zenekar hűséges társa, Peter Mansson volt, aki az előző három stúdióalbum hangzását is formálta. Ez azt mutatja, hogy a Treat nagyon elégedett Mansson munkájával. Logikus hát, hogy 2022-ben is kitartanak bevált, nyerő receptjük mellett, amikor megérkezik közénk a kiváló „The Endgame”.
Itt van Robert Ernlund markáns, összetéveszthetetlen hangja, a szólógitárosként is erőteljes, viharos Anders Wikström falánk gitárjátéka, amellyel az album minden dalát ismét ravaszul kidíszíti, és a ragyogó, kontrasztos ritmusalap, élén a visszatérő Nalle Påhlsson áthatóan súlyos basszusával. Az album kifejezetten pompás karakterét ismét a „suhogó” szintetizátorok rétegei adják, no meg a hagyományos Hammond-orgonához közelebb álló hangzású vonalak, valamint a sokféle billentyűs betét okos beillesztése, ami az egyes dalok drámai felépítését csak erősíti. Ehhez sokat hozzátesz a többszólamú vokális harmóniák megalkotása is, amelyben a Treat már-már közmondásosan igazi mester.
A Treat ismét az utolsó részletig csiszolta az albumot. Összhangban a velük született skandináv perfekcionizmussal. A tapasztalat, a tehetség, a rutin és a nagy ihletettség – az elmúlt négy évben, ennyi időre volt szüksége a zenekarnak az új lemezhez – egy zsák friss ötletet szórt ki, amelyekre tizenkét kiválóan kidolgozott, aprólékos hard rock dal épül. Ezek versengenek egymással a figyelmedért. Mire az egyik dal megfog, jön a következő, ami legalább ugyanolyan erővel, ha nem még magával ragadóbban markol beléd. A dalról dalra fokozódó rendkívüli lendületet (főleg a Sinbiosis, a Home Of The Brave és a Both Ends Burning „hármasában”) az album közepére helyezett, súlyosat ütő ballada, a My Parade sem töri meg. Himnikus, diadalmas dallamokból nincs hiány, ami a Treat zenei életművének amolyan védjegye. Ebbe a ligába tartozik vitathatatlanul a nyitó „vihar”, a Freudian Slip, utána a Rabbit Hole az egyik legmarkánsabb gitárfordulattal, továbbá a Jesus From Hollywood („tehéncsengős” ritmussal megtámogatva), a Home of The Brave vagy a Caroline Reaper, … Itt van a To The End Of Love is, az egész album egyik legjobb dala, amely a lemezt épp a végén juttatja el a drámai csúcspontig. Ezúttal is kizárólag a hallgatón múlik, hogy kiválassza a maga kedvenceit a zenei étvágytól duzzadó dalok közül.
Az új album tehát legalább olyan színvonalat hoz, mint az előző három, amelyek közül a Coup De Grace különleges helyet foglal el, de a „The Endgame” több mint méltón áll mellette. A zenekar rajongói több mint lelkesek lesznek, de leginkább azoknak fog betalálni, akik a skandináv hard rock gazdag hagyományára esküsznek, és ahonnan a Treat származik. A „The Endgame” olyan album, amellyel a hívek szívesen kelnek és fekszenek majd sokáig. A Treat tehát a kilencedik stúdióalbumával is bizonyítja, hogy zenei megszólalásának nagymestere marad, vagyis annak, ami a legjobb, amit a skandináv hard rock iskola hagyománya adni tud.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Freudian Slip
2. Rabbit Hole
3. Sinbiosis
4. Home Of The Brave
5. Both Ends Burning
6. My Parade
7. Wake Me When It’s Over
8. Jesus From Hollywood
9. Magic
10. Carolina Reaper
11. Dark To Light
12. To The End Of Love
Felállás:
Robert Ernlund – ének
Anders ”Gary” Wikström – gitár, háttérvokál
Jamie Borger – dob, ütőhangszerek
Nalle Påhlsson – basszusgitár, háttérvokál
Patrick Appelgren – billentyűs hangszerek, háttérvokál
