Az interjú dátuma: 2007. március 30.
A Kojaniskaci, a borovnicai trió, három érdekes figura, a hétvégén alaposan megizzadt a Rock Otočec előválogatóján, amelyet a logatec-i Navigator füstös légkörében tartottak. Az energikus fellépés után, ami már a második volt aznap este, leültem velük beszélgetni a terveikről és vágyaikról.
Rockline: Borovnicából jöttök. Mi történik tulajdonképpen ott?
Jani: Gyakorlatilag semmi. Minden program az Arteriára korlátozódik. Szerintem jelenleg mi vagyunk ott az egyetlen komoly zenekar is (nevetés).
Rockline: Szóval amolyan helyi nagyágyúk?
Jani: Mondhatjuk így is (nevetés).
Rockline: Hány tavaszt számlál a Kojaniskaci?
Marjan: A zenekar 1996-ban alakult, de akkor még más felállásban működött. Azóta csak ketten maradtunk, Andražzsal (a basszusgitárossal), akivel még a középiskolából ismerjük egymást.
Rockline: Mióta játszotok triként?
Jani: 2001 óta vagyunk trió. Előtte próbálkoztunk még egy gitárral is, de nem igazán jött be. Azt mondhatom, hogy most elég kényelmesen érezzük magunkat.
Rockline: Szerintetek mi az, ami megkülönböztet titeket a mai zenekaroktól?
Marjan: Hm, főleg a zenei stílusok sokszínűsége, amit a zenénkben hallani lehet. A retro rocktól az etnóig. Néhányan még szörfzenei elemeket is találnak nálunk. Hogy hol, őszintén szólva nekünk sem teljesen világos. Mindenesetre igyekszünk megmaradni a tiszta alapoknál, és a lehető legegyszerűbbek maradni. A hangsúly tehát magán a formán van, vagyis a dalok szerkezetén. Minden későbbi kísérletezés, például az akusztikával meg hasonlókkal, csak az értelmezés módja.
Rockline: Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Ennyi év után gondolkoztok már album felvételén?
Jani: Egyelőre nem! Most még mindig jobban érdekel minket a koncertes tapasztalatgyűjtés.
Rockline: Nagyon nyilvánvalóan a kemény, direkt hozzáállásra építetek, ami a végén mégis egy inkább „moody” hangulatot hagy maga után.
Marjan: Érdekes, ezt már párszor hallottam. Többnyire igyekszünk az alap hard rockos formánál maradni, ami elvileg nem hagy sok teret a drámázásnak.
Rockline: A te hangodban meglepően sok Glenn Danzig van.
Marjan: Glenn Danzig? Egyáltalán nem ismerem. Érdekes, a közeljövőben alaposabban megnézem.
Rockline: Ha már a vokálnál tartunk: az egyik dolog, ami azonnal feltűnik nálatok, a dobos kísérővokálja. Ez a mai szlovén színtéren nem éppen gyakori.
Jani: Az éneklés játék közben nekem semmilyen gondot nem jelent, ezért gyakran visszatérünk ehhez a vokális kíséretformához, amellyel a dalok különleges kifejezőerőt kapnak, és ettől természetesen felismerhetőbbek is lesznek.
Rockline: Korábban már említettétek, hogy egyelőre főleg a koncertekre koncentráltok. Hol kaphatnak el titeket olvasóink a jövőben?
Jani: Fellépünk a sevnicai Gran Rockon, a Notranje Gorice-i NHL Pubban és természetesen a „legendás” Arteriában (nevetés)
Rockline: Köszönöm szépen a beszélgetést.
Kojaniskaci: Mi köszönjük neked, Travolta!
Képgaléria
