Előadó: Good Day To Die (GD2D)
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 43:29
Értékelés: 3.5/5
A Good Day To Die, akik mostantól GD2D-re rövidítették a nevüket, horvát doom stoner rock zenekar, amely a „Hazing Through Shadows” (2008) című bemutatkozó stúdióalbumával szép nagy port kavart. A közönség és a sajtó is nagy tetszéssel és dicsérettel fogadta az első lemezt.
A korčulai–zágrábi páros alkotta formáció az új albumon is szorgalmasan ragaszkodik néhány olyan elemhez, amelyek az első lemezen megalapozták a kvartett minőségét. Az új albumhoz így megtartották a gyümölcsöző együttműködést a nagyra becsült amerikai producerrel, Billy Andersonnal. A neves stúdiócsodatévő pályája során a Sick Of It All, az Eyehategod, a Melvins, a Neurosis és a Fantomas lemezeinek hangzását is formálta, a GD2D új albumának, a „Total Drive”-nak a végső masterelését pedig ő végezte.
A GD2D az új lemezen is igazi garázshangzást tart fenn. A pergődob mély, hengerelő hangot ad, a cintányérok recsegnek-ropognak, a további hangszer bevonásával a hangkép dinamikája is mélyebb lesz, a riffek pedig dübörgő, csikorgó, elemi hangnyelvet beszélnek, amely meghatározza az ilyen zene hipnotikus, elszállós hatását.
Mindezek ellenére az az érzésem, hogy a GD2D az új albummal kissé eltávolodott az első lemez riffekre építő, nehezebb daloktól, és az új anyagba több stoner rock hangulatot, valamint pszichedelikus hatást vitt (Lenga, a nyitó „The Piper At The Gates Of Dawn”-korszakos Floyd-os énekdallam a Silver Mad Birdsben), a kissé „megpuhított” hangzás mellett pedig a bluesos elemek természetes beépülése is egy fokkal jobban szikrázik (Newborn).
Felesleges azt feltételezni, hogy a GD2D ne találná meg a helyét a fent leírt, szűk műfaji keretek között. Épp ellenkezőleg. A srácok kitágították ezeket a kereteket, és merész ötvözetét kínálják a vezérmotívumoknak, a dalok felépítése pedig változatos. A spontaneitás érzetét nem kerülhetjük el, amikor a zenekar a Serpent Queen elszállt, szinte keleties szerkezetű szövevényén ringatózik végig. A helyenként egyszerű, elemi riffek, amelyek alá minimalista ritmusminta kerül és elszállottan tiszta (vagy „distortion” effekten átvezetett) ének, a Queens Of The Stone Age-et idézik (The Servants), máskor, amikor a zenekar élesebben támadja a fület a dübörgő riffpusztítással, a zene nem titkolja elemi hasonlóságát a Black Sabbath riffjeivel (a The Creature intrója a War Pigs ritmusában, valamint a Who? című dal). Ezt a kettős megközelítést sokszor még merészen össze is vonják, ahogy azt a Book Lie Face is mutatja. Az album nyitánya természetesen az adrenalinos rohanásé, amelyet a dallam arabeszkjének, a QOTSA-féle riff- és ritmusalapok elemiségének, valamint a torkos énekelőadás üvöltő megformáltságának merész keveréke közvetít. Ezt a kombinációt az ember akár a GD2D győztes és felismerhető zenei önkifejezésének is nevezhetné.
A említett hatások ellenére a GD2D olyan zenekar, amely képes kilépni a műfaji megkötöttségekből, és a hangszerelésben olyan győztes kombinációkat kínál, amelyek saját, felismerhető hangot teremtenek. A „Total Drive” más album, mint az első, és a GD2D vele mélyíti különleges zenei kifejezőerejét, amely a friss zenekarok azon ligájában tartja őket, amelyeknek lemezeikkel sikerül érdekességet, frissességet és ihletett zenei előadásmódot nyújtaniuk. Ilyenként a zenekarnak nem kell elbújnia a már bevált zenei megoldások szépítgetése mögé, ami a már feltalált dolgok ötlettelen lemásolására apellálna; a GD2D olyan zenekar, amely gondtalan és szabadgondolkodó irányultságával izgalmasan és találóan hat.
A merész továbbfejlesztés mellett, amelyben a zenekar (angolul prédikáló zenekar!) nem riadt vissza attól, hogy új távlatokat keressen saját zenei fejlődésében, amellyel előrehalad, dicséret illeti a Dallas kiadót is, amely támogatja a fiatal, elkötelezett zenekart, amely kifejezésmódjában az igazi „underground” színtérre céloz, és amely sosem hoz nekik szupersztárstátuszt. Csupán a zenei tisztaság és a magukhoz való szerzői őszinteség megteremtésének megkönnyebbült érzése marad, amiben megingathatatlanul hisznek.
Felállás
Ivan Trampetić – ének
Dalibor Farčić – gitár
Marjan Grgić – basszusgitár
Rene Kutičić – dob
Produkció
Marko Josipović & GD2D
Dalok listája
1. The Mouse
2. Newborn
3. Lay Back And Relax
4. Lenga
5. The Creature
6. Silver Mad Birds
7. Who?
8. Serpent Queen
9. Book Lie Face
10 The Servants
