Helyszín: Prága / O2 Arena / Csehország
A koncert dátuma: 2015. május 23.
Látogatók száma: 15.000
Jegyár: 149,00€ (kétnapos csomag `fan pit` jeggyel)
Végre eljött a régóta várt péntek, és vele a tervezett prágai kirándulás. Természetesen ezúttal nem a gyönyörű prágai látnivalók megnézése volt az elsődleges feladatunk, hanem a Def Leppard koncertje.
Erős éjszakai zuhogásban hagytuk el az országot, amikor este tizenegykor a Koncerti.net szervezésében buszra szálltunk, és Ausztrián át Csehország felé vettük az irányt. Az éjszakai utazás kifárasztott minket, de igazi alvás a legtöbbünknek nem jött össze. Ehhez hozzájárult az izgalom és a koncert várása is: a Prágába utazók többsége még sosem látta élőben az együttest.
Kora délelőtt érkeztünk Prágába, megnéztük az óvárost és a híres Károly hidat. Természetesen a prágai Hard Rock Cafe-ba is be kellett nézni. A szállás elfoglalása után indultunk az O2 Arenához. A prágai szervezők ekkor még nem nyitották ki a csarnokot, így az ajtók előtt már gyűltek a brit banda első lelkes rajongói. Jó egy órát vártunk kint, fél hétkor aztán a biztonságiak végre megkönyörültek rajtunk, és beengedtek minket a sportcsarnokba. Az ezt követő átvizsgálást az amerikai repülőterek biztonsági őrei is megirigyelhetnék: több fémdetektorral végigmentek rajtunk, és minden kistáska átment a röntgenen. Miután a sok csipogó szerkezet végül átengedett mindenkit, futás következett a csarnok legjobb pozíciójáért.
Aztán megint várakozás jött, közben megcsodálhattuk a technikai stáb munkáját, akik minden erejükkel az oldalsó big screenek elromlott részeit próbálták megjavítani. A javítás nem sikerült, ezért néhány égőt egyszerűen elsötétítettek, itt-ott fekete ragasztószalaggal. A technikusok munkáját nézve gyorsabban telt az idő, és nyolckor végre színpadra lépett az első zenekar, a cseh hard rockerek, a Citron. A Citron a cseh rock legendái közé tartozik. 1976 óta játszanak, gazdag pályafutásuk alatt 14 albumot adtak ki. Bár a nyelvet nem értettük jól, élvezhettük a minőségi, keményen riffelő, tiszta énekű koncertet. A Citron biztosan sokat lép fel otthon, hiszen minden tagon érződött a színpadi rutin: egy cseppet sem zavarta őket a lábuk előtt álló, majdnem 10.000 fős tömeg. Az is látszott, hogy a Citronnak elég nagy rajongótábora van, akik lelkesen kísérték végig a fellépésüket. Fél óra után zárták le a műsorukat, majd gyors pakolás és a színpad előkészítése következett. Mivel nem akartuk elveszíteni a jó helyünket a színpad alatt, inkább lemondtunk a cseh sör csodálatos ízéről, és bent maradtunk a csarnokban, ahová italt nem lehetett bevinni. Kilenckor aztán, amikor a felvételről szóló bevezetőre, a The Who-féle Won’t Get Fooled Again (túl)hosszú változatára felvonultak a színpadra a Def Leppard tagjai, az ízletes cseh sört már mindannyian teljesen elfelejtettük.
Ütősen kezdtek, a Rock! Rock! (Till You Drop) szólt először. A kisebb, rosszul működő big screeneket, amelyek a Citron játéka alatt még a színpadon voltak, a technikusok a szünetben leszedték, a színpad pedig a háttérben végig különböző LED-égőkben ragyogott. A zenekar mögötti színes díszlet valóban gyönyörű volt, és a koncert alatt végig tematikusan váltakozott. A hangot a technikusok rögtön az első szám után rendbe tették, így a színpad előtti első sorokban is élvezhettük a csodálatos hangzást. Az Animal kezdetére a hang már a tökéletességet súrolta, a közönség pedig bemelegedett a „közös éneklős” hőfokra. Ezt érezte az énekes, Joe Elliott is, akiből szintén kezdett elpárologni a kezdeti bizonytalanság és feszültség, így éneklés közben már oldottan közeledett a közönséghez, és bevonta őket. A példát a többi tag is követte. A slágerek sorát komolyabb fennakadás nélkül végigverték, a közönség pedig egyre hevesebben üvöltötte a refréneket a vokalistákkal együtt. A Def Leppard stúdióban erősen rá van építve az összes tag vokáljára, és élőben sem marad el ez a jellegzetes eleme a zenéjüknek. Még nagyobb feszültséggel hallgattuk mindannyian, vajon Joe képes lesz-e elénekelni a dalaik magas hangjait. A legutóbbi koncertek felvételein az énekes ennél a résznél meglehetősen szánalmas fényben tűnt fel. Ezúttal viszont Joe és a hangja nem hagyta cserben a közönséget: tényleg érezni lehetett, hogy Joe úgy döntött, mindent belead a prágai publikumnak. A közönség értékelte ezt, így a mosolyok és az oldott hangulat percről percre nőtt. Még a legtöbbször komoly, botoxszal feltöltött arcú basszusgitáros, Rick Savage arca is el-elhúzódott egy mosolyra, ha ránézett a lelkes tömegre. A gitáros Phil Collen és a felgyógyult Vivian Campbell gyakran egészen előre jöttek megmutatni a gitáros bűvészkedéseiket, egyenesen a fotóárok elé, és Vivian nem is tudta titkolni az örömét, hogy a rák legyőzése után újra a színpadon állhat. A súlyos betegség a gitártudásán sem tudott erőt venni, a két húrbűvölő keze ugyanis egyáltalán nem remegett meg.
Az első csúcspontot a koncert a Two Steps Behind akusztikus előadásánál érte el, ahol Joe Elliott megmutatta, hogy az alapakkordokat az akusztikus gitáron is el tudja pengetni. A kedvező hangulatú közönség, amely addigra már Joe tenyeréből evett, segített az énekesnek a refrének eléneklésében, így a többi tag alaposan kipihenhette magát. A következő csúcspont a Hysteria alatt jött el. A színpad mögötti háttér a dal alatt megtelt a zenekar kezdeti éveiből származó fényképekkel, amikor a Def Leppard gitárriffjeit még a legtöbb rajongó számára pótolhatatlan és örökké hiányzó tag, Steve Clark díszítette. Az ő képei az egész dal alatt a színpad hátterének nagy részét betöltötték, és azt mondhatom, hogy az egész csarnoknak könnyes volt a szeme éneklés közben, ahogy egy nagy tehetség fájdalmas elvesztésére emlékeztünk.
Ugyanolyan ütősen, ahogy a koncertet kezdték, a rendes műsort is zárták: a Let’s Get Rocked és a Pour Some Sugar On Me következett. A közönség hangos üvöltése visszahívta a bandát a színpadra, és még eljátszották a Rock Of Ages és a Photograph című számokat. A koncert végén meghajolni és elköszönni a csodagyerek, az egykezes Rick Allen is előjött, aki a koncert nagy részében a cinjei mögött rejtőzött. A Kings Of The World hangjai mellett a Def Leppard tagjai lassan elköszöntek, és levonultak a színpadról.
A Def Leppard-koncert felejthetetlen élményét kiegészítette a hazafelé úton a buszon töltött oldott együttlét, ahol rekedt torokkal tovább énekeltük a koncerten hallott slágereket. Csodálatos hétvége volt: ízletes sör, jó társaság és a brit legendák koncertjének varázsa, akik a színpadon is megmutatják, hogy nem csupán a zene szeretete által összekovácsolt társaság, hanem igazi család, amely jóban-rosszban kitart egymás mellett. Ez az a többlet, amitől a Def Leppard még nagyobb, mint amilyen nagy már zeneileg is. A Def Leppardot így nemcsak hallgatni jó, hanem a koncertjük az összetartozás igazi élménye, amelyet a közönségnek is átadnak. Felejthetetlen.
Setlista
1. Rock! Rock! (Till You Drop)
2. Animal
3. Let It Go
4. Foolin’
5. Promises
6. Paper Sun
7. Love Bites
8. Armageddon It
9. Rock On (eredetileg David Essex)
10. Two Steps Behind (akusztikus verzió)
11. Rocket
12. Bringin’ On The Heartbreak
13. Switch 625
14. Hysteria
15. Let’s Get Rocked
16. Pour Some Sugar On Me
—ráadás—
17. Rock Of Ages
18. Photograph
Képgaléria
