Szerző: Rok Klemše
Előadó: Napalm Death
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2009
Játékidő: 50:13
Értékelés: 4/5
Emlékeztek a Road Runner-rajzfilmre és a szerencsétlen (ügyetlen) prérifarkasra, akinek újra meg újra zongora esik a fejére, számtalanszor lezuhan a szakadékba, és ezer meg egy módon robban szét? Nos, pont ilyen hatással vannak a hallgatóra a grindcore atyái, a Napalm Death. 1969-ben Birminghamben a Black Sabbathtal megszületett a metal, amely a későbbi évek során egyre extrémebb korcsokat nemzett, 12 évvel később pedig ugyanabban a városban kihordta a Napalm Deathet. A britek a hardcore, a metal és főként a Swans post-punkja hatására hihetetlenül agresszív és brutális zenét alkottak, amelyet grindnak kereszteltek el. Már az első lemezükkel, a Scummal megírták a zenetörténelem egyik első fejezetét, az albumról a You Suffer című számmal pedig a Guinness-rekordok könyvébe is bekerültek minden idők legrövidebb daláért (a You Suffer pontosan 1,316 másodperc hosszú).
27 év telt el a zenekar megalakulása óta, az eredeti tagok közül már egy sincs benne, a legendás grindnégyes mégis most adta ki 13. stúdióalbumát (ha nem számoljuk a feldolgozásalbumot, a Leaders Not Followers Pt.2-t), a Time Waits For No Slave-et. Emlékeztek az első mondatra? Már a nyitódal, a Strong-Arm is olyan hatást kelt, mintha egy tonna téglát zúdítanának rád, a füledbe meg egy meggyújtott petárdát tömnének. A Napalm Death negyedszázados pályafutás után is képes gyilkos, brutális és agresszív dalt írni. Ebből a szempontból elmondhatjuk, hogy a fiúk a Scum és a From Enslavement to Obliteration korszakára tekintenek vissza, csak összehasonlíthatatlanul jobb produkcióval és fölényesebb technikai felkészültséggel. Az igazi grindereknek ettől úgy borsódzik majd a hátuk, mint a black metalosoknak a kereszttől, de a Time Waits For no Slave valószínűleg a zenekar legjobb lemeze a Harmony Corruption klasszikusa óta. A sötét atmoszférát is megosztja azzal az albummal a TWFNS, az olyan dalok pedig, mint a Diktat, rendezett káoszként hatnak. A tagok teljesítménye ragyogó, legyen szó akár Danny Herrera önmagát felülmúló, remek dobolásáról, akár Shane Embury eszeveszett basszusozásáról. Barney bebizonyítja, hogy egyre jobb énekes, az albumon szó szerint kiköhögi és kiüvölti a tüdejét és a hangszálait. Pont ilyen kell a társadalomkritikus szövegeihez! Bár néhol akad néhány vokális „layer” és „overdub”, Barney így is úgy hangzik, mint egy veszett kutya, akinek a morgásától még a Sátán is összeszarná magát. Mitch Harris gitáros kiválóan tartja vele a lépést a basszus mellett, és néhány remek riffet ad, amelyek megőrzik a Napalm Death „trademarkját”, ugyanakkor nagyobb technikai, vagy ha úgy tetszik, kísérletező hangulatot visznek a zenébe. Mitch Barney segítségére van a beteg üvöltéssel is, amely dinamikus egyensúlyt teremt a mély growl és a magasabb screamek között.
A Napalm Death a Time Waits For No Slave-vel az idei év egyik legjobb kiadványát tette le az asztalra, amely kétségkívül az év végén is előkelő helyen fog szerepelni. A grind legendás atyái ennyi idő után is frissen és ütősen szólnak, és bár ma egészen másképp, mint a Scum idején, ezzel az új lemezzel túljutottak a kilencvenes évek átlagos kiadványain, és újra a helyes úton haladnak, a legnagyobb sebességben!
Felállás
Mark „Barney” Greenway – ének
Mitch Harris – gitár, vokál
Shane Embury – basszusgitár
Danny Herrera – dob
Produkció
Russ Russel és a Napalm Death
Számlista
1.Strongarm
2.Diktat
3.Work to Rule
4.On the Brink of Extinction
5.Time Waits for No Slave
6.Life and Limb
7.Downbeat Clique
8.Fallacy Dominion
9.Passive Tense
10.Laurency of the Heart
11.Procrastination of the Empty Vessel
12.Feeling Redundant
13.A No-sided Argument
14.De-evolution Ad Nauseum
