Kreator thrash-vihar Zágráb szívében! (2009)

Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Boogaloo / Zágráb / Horvátország
A koncert dátuma: 2009.02.10.
Látogatók száma: 1000
Jegyár: 24,00€

A német thrash metal legendái, a Kreator 2009 elején ismét megtámadják Európát. Az elmúlt években már többször játszottak az Alpok napos oldalán: láthattuk őket Ljubljanában, Tolminban a Metal Camp fesztiválon, a zágrábi koncert másnapján pedig Mariborban, a Štukban is. A Kreator az a zenekar, amely a nyolcvanas években, az erős német thrash-közegben segített definiálni a műfajt, és az Endless Pain, a Pleasure to Kill meg az Extreme Aggression című kultlemezekkel hűséges rajongók tömegeit szerezte meg magának. Az évek és az újabb albumok során a németek egy szemernyit sem veszítettek az élükből, sőt, az állandó koncertezéssel egyre több új rajongót szereznek.

Egy hónappal ezelőtt jelent meg a Kreator tizenkettedik stúdióalbuma, a harmadik ebben az évezredben, Hordes of Chaos címmel.  Az albumot népszerűsítő Chaos over Europe turnén stílusukban elég különböző zenekarok kísérik őket előzenekarként: az Emergency Gate, az Eluveitie és a Caliban.

A zágrábi Boogaloo klubban az estét nyitó zenekar Bajorországból érkezett. Már nyolc előtt színpadra álltak, amikor a tömeg még a klub előtt álldogált, a terem pedig eléggé üres volt, így a Rockline csapata is kicsit lekésett róla. Pár tucat fej a színpad előtt és még vagy tíz, akik a terem sarkaiban lapultak, nézte az est nyitányát. Az Emergency Gate semmi újat nem hoz a metalszíntérre. A zenéjük dallamos power metal, időnként keményebb riffekkel, kemény growl vokállal, ami aztán tiszta énekes, fülbemászó refrénbe fordul. Már az első számnál az (újabb) In Flames jutott róluk eszembe, a koncert végére pedig ez a benyomásom csak megerősödött. A zenéjüknél érdekesebb a kinézetük. Az énekes, Matthias Kupka például, aki egyébként a náluk ismertebb honfitársak, a Suidakra egykori tagja is, rövid szőke frizurájával és hófehér ingével tűnt ki, ami már a színpadról is világított, nemhogy a teremben tett sétája közben, amikor leugrott a színpadról, elment a keverőpulthoz, aztán vissza. Hogy miért, azt csak ő tudja. A fellépésük semmilyen szempontból nem volt különleges, egyszerűen csak átlagos felvezetést adtak az este folytatásához.

A svájci Eluveitie, bár csak 2002 óta működik, ismertebb név a metaltérképen, mint a színpadon előttük állók. A színpad előtt is jóval nagyobb csapat gyűlt össze, hogy meghallgassa az ő változatukat a kemény folk metalból, amely az utóbbi években nagyon népszerű lett, különösen a fiatalabb célközönség körében. Az, hogy a közönség egy része ismeri őket, látszott, amikor néhány rajongó a koncert alatt magasra emelte a svájci zászlót. A kemény riffek és a reszelős growl vokál nagyon közel viszik a zenéjüket az új melodeath metal irányzataihoz, de a hegedű, a líra, a síp és az időnként felcsendülő többszólamú ének kitágítja a játszott zene spektrumát, és közelebb viszi a folk, mint a melodeath metal műfajához. A nyolctagú, két nőt is magában foglaló igazi zenekart az énekes és alapító, Chrigel Glanzmann vezeti, aki a derekáig érő dreadlockjával, részleges kopaszodása ellenére is ijesztő látvány, és valódi vezéregyéniség a színpadon. Amikor nem énekel, kezébe veszi a sípot, és a másik két, a folkra jellemző hangszerrel együtt valamivel szelídebb, dallamosabb vonást ad a gyors tempónak és a kemény zenének, ami különösen a gyakran többszólamú refrénekben tör felszínre, ahol a két gyengébbik nembeli tag segít neki. A fél óránál hosszabb fellépés alatt jó néhány látogató, főleg az első sorokban állók, biztosan megkapta, amiért jött. A stílusban elég kirívó volt a felhozatal, mégis egész szolid produkció kerekedett belőle.

A Caliban, az egyik nyugat-németországi zenekar, az est főszereplője előtti utolsó bemelegítés volt. Az ötfős felállás a maga metalfelfogását mutatta be a színpadon, egyfajta emo metalcore köntösbe bújtatva, jellegzetes gyors gitárokkal, váltakozó tempóval és természetesen reszelős vokállal. A srácok elég sokat merítenek a nu metalból, a gitáros úgy nézett ki, mint egy tipikus RATM/Limp Bizkit-tag. Több mint fél órát kaptak a játékra, és az énekes noszogatása meg a metalcore, amely egyenesen kéri ezt, hozta az első mosh pitet az estén a színpad előtt.  A közelgő Kreator-vihar miatt a terem az ő koncertjük idejére már alaposan megtelt, volt headbang és energia bőven, de szerintem a műfajukban játszó zenekar inkább valami tinédzserközegbe való, mint thrash metal legendák koncertjére.

Még mielőtt a német gépezet remegni kezdett volna, a hangulat a teremben már remek volt. A terem nagyon tele volt, kiárusítottnak nehéz lenne mondani, de hátul is tolongás volt, nemhogy az első sorokban, ahol a többségükben fiatal srácok már a koncert előtt lökdösődtek, és a lehető legjobb headbangerhelyért küzdöttek, minél közelebb Mile-hoz & társaihoz. „Kreator, Kreator”, visszhangzott több száz torokból, amikor elkezdődött. Először lejátszott intróval, a Pleasure to Kill lemez nyitányával. Rögtön utána kivonultak a színpadra az est sztárjai, mindenki megfogta a hangszerét, és tényleg elkezdődött, az újonnan megjelent album címadó dalával. A levegőben lengő kezek és a refrénnél közös éneklés azt jelentették, hogy a látogatók többsége felkészült a koncertre az új lemez meghallgatásával, pedig az alig négy héttel a fellépés előtt jelent meg.

A színpad hátterében, Jürgen Reil dobfelszerelése fölött, aki Mile Petrozza mellett az egyetlen még eredeti tagja a zenekarnak, egy nagy vászon díszelgett, amelyen az egész koncert alatt képek jelentek meg a zenekar összes korszakából, néhány videó és más fotók, amelyek így vagy úgy a pályafutásukhoz kötődnek. Így nem hiányoztak a tipikus Kreator-képek sem: sötétek, pesszimisták és gyűlölettel telítettek.  A vászon mellett mindkét oldalon valamiféle vörös függöny lógott, a vér színében, amit a Kreator tagjai annyira szeretnek.

Az új lemezt mindössze négy számmal mutatták be, ami jóval kevesebb, mint amire számítani lehetett. De mint mondtam, a közönség reakciója nagyon jó volt, sőt, azt mondanám, hogy az egész koncertet nézve az Amok Run alatt volt talán a legjobb a hangulat. A setlistet ezeken a számokon kívül az eddigi albumok néhány további címadó dala alkotta, a kilencvenes évek második felének néhány lemezét pedig teljesen kihagyták, amelyek egyébként is a kevésbé sikeresek közé számítanak.

Miland „Mile” Petrozza az alapító tag, az egyetlen, aki a Kreator minden lemezén jelen van, és mindenekelőtt nagyszerű frontember. Hogy mekkora, azt már az is mutatja, hogy még mielőtt először megszólította volna a közönséget (az Extreme Aggression előtt), az már az ő nevét skandálta. Valahányszor szólt a közönséghez, mosh pitre szólította fel, ami a következő számnál természetesen meg is valósult. Tény viszont, hogy Mile hangja élőben jóval rekedtebb és reszelősebb volt, mint a stúdiófelvételeken. Hogy minek tudható ez be, nem tudom: talán csak a pillanatnyi állapotának, egy rossz napnak, vagy a producernek, aki a lemezen mesterségesen javított a hangján. A zenekar egészének játéka viszont kiváló volt, gyakorlatilag hibátlan, és a keverőpultnál ülők is hozzátették a magukét, mert nagyon jó hangzásról gondoskodtak. Talán időnként túl keveset lehetett hallani a gitárokból, főleg a szólóknál, mert a ritmusszekció túlharsogta őket.

A koncert a ráadással érte el a csúcspontját: rövid szünet után a németek gyorsan visszatértek a színpadra, Mile hosszú beszéde pedig elérte a kívánt hatást, teljes extázist a teremben. Ilyet nagyon ritkán él át az ember: mindenki részt vett benne, pedig általában csak az első sorokban állók ilyen aktívak, most viszont az ő energiájuk átterjedt az összes jelenlevőre. A Flag of Hate látható vég nélkül átment a Tormentorba, a headbang tetőpontra hágott, a rajongók között szétosztott emléktárgyak után pedig a Kreator (túl gyorsan) elbúcsúzott a színpadtól. Éppen az utolsó két szám, amelyek a második, illetve az első lemezen jelentek meg (1985-ben és 1986-ban), bizonyítja, hogy a Kreator többé-kevésbé még mindig a régebbi számaira épít, abból az időből, amikor old school thrash metalt toltak, és lelkesítették az akkori fiatalságot.

Mit lehet még hozzátenni? Annak ellenére, hogy a Kreator már több mint 25 éve a színtéren van, igazi koncertattrakció, amelyet az idő vasfoga egy cseppet sem rágott meg, és olyan zenekar, amely a látottak alapján valóban igazi thrash metal mulatságot varázsol. Az este egyetlen gyenge pontját az előzenekarok jelentették, amelyek összességében nem sikerítették túl jól a rájuk bízott feladatot.

fotók: Aleš Podbrežnik

Setlist

1. Intro / Choir of the Damned 2. Hordes of Chaos 3. Warcurse 4. Extreme Aggression 5. Phobia 6. Voices of the Dead 7. Enemy of God 8. Destroy What Destroys You 9. Pleasure to Kill 10. People of the Lie 11. Coma of Souls 12. The Patriarch 13. Violent Revolution 14. Terrible Certainty 15. Betrayer —ráadás I. 16. Amok Run 17. Riot of Violence —ráadás II.— 18. Flag of Hate 19. Tormentor

Képgaléria