Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Van Der Graaf Generator
Kiadó: Sofa Sounds
Megjelenés: 1982
Játékidő: 45:18
Értékelés: 2.5/5
A Van Der Graaf Generator, az angol progresszív rock titánjai az 1978 és 2005 közötti hosszú szünetben mindössze néhányszor szánták rá magukat, hogy kiadják addig megjelentetlen, ritka felvételeiket, amelyekről a rajongók az internet előtti időkben csak találgathattak. A „Time Vaults” a legismertebb ilyen demógyűjtemény, amely 1982-ben előbb kazettán, tíz évvel később pedig CD-n is megjelent. Az anyag az 1972 és 1974 között készült felvételeket tartalmazza. Ez az az időszak, amikor a zenekar „be volt fagyva”, a „feje”, vagyis az énekes, gitáros, zeneszerző és költő Peter Hammill pedig aktívan a szólókarrierjének szentelte magát, míg a klasszikus VDGG-felállás többi tagja a The Long Hello nevű mellékprojekttel bíbelődött.
Számos VDGG-rajongó a mai napig úgy érzi, hogy a „Pawn Hearts” (1971) és a „Godbluff” (1975) között valahogy hiányzik legalább még egy „átmeneti” stúdióalbum. A klasszikus felállás tagjai a szétesés idején sem tétlenkedtek, közösen elég sok új anyagot rögzítettek, ezeket azonban többnyire nem csiszolták tovább hangzásban és hangszerelésben sem. Néhány szám erősen átdolgozva, más címmel került fel a későbbi VDGG- és Hammill-szólólemezekre. Sajnos a „Time Vaults” felvételeinek többsége elég rossz hangminőségű, és ez a fő oka annak, hogy a VDGG – a „Black Room” kivételével, amely átdolgozott formában Hammill második szólólemezén, a „Chameleon In The Shadow Of The Night” (1973) című albumon jelent meg – sosem tette ki őket bónuszszámként a régi albumok újrakiadásaira. Más befejezetlen szerzemények, például a „Faint And Forsaken”, továbbfejlesztett változatban tűntek fel Hammill „The Silent Corner And The Empty Stage” és „In Camera” című lemezén (mindkettő 1974-es).
A befejezetlen furcsaságok gyűjteményének kétségkívül legjobb darabja, egyben az egyetlen kész szám a nyitó, energiabomba „The Liquidator”, amely VDGG-mércével szokatlanul dallamos alkotás, teljesen atipikus, pozitív hangulattal és közvetlen üzenettel. Hammill csípős szövegében a korabeli sajtót támadja, amely dögkeselyűként csemegézett a VDGG második (átmeneti) feloszlásán. A többi szám – az említett „Black Room” és a jó potenciált rejtő „Ronceveaux” kivételével – nem hagy mély nyomot, mert a gyenge hangminőség mellett többnyire befejezetlen improvizációk és közös jamek, illetve félbehagyott ötletek uralkodnak, például a rövid, tréfás instrumentális „Tarzan” vagy a „Coil Night”, amely főként azért érdekes kísérlet, mert Hammill basszusgitározik rajta, a fúvós David Jackson pedig zongorázik, ami roppant szokatlan volt. Az egyes instrumentálisokat Hammill hiányzó szövegei nélkül végig a félkészség érzése kíséri, a legnagyobb értelmetlen kavalkádot pedig a címadó szerzemény jelenti, amely különböző félkész ötletek meglehetősen groteszk kollázsa.
A „Time Vaults” befejezetlen ritkaságok és furcsaságok gyűjteménye, amelyet elsősorban a legelkötelezettebb VDGG-rajongóknak szántak, akiket nem zavar a demófelvételek gyenge hangminősége és a félkész szerzői ötletek. A zenekar biztosan nem repesett az örömtől a válogatás megjelenése miatt, de ezek a demók előbb-utóbb úgyis „napvilágra kerültek” volna, ha másért nem, hát az „internetkorszak” kezdetével. Jobb hangzással, kisebb javításokkal és az egyes hangszerelések továbbfejlesztésével a „Time Vaults” akár meglehetősen érdekes album is lehetett volna, így viszont a „The Liquidator” az egyetlen „végleges fázisban” lévő, igazán a zenekar nevéhez méltó szám. Sokkal többet megtudhatsz arról, hogyan szólt volna a „hiányzó” lemez a „Pawn Hearts” és a „Godbluff” között, ha meghallgatod a The Long Hello projekt első albumát és Hammill ebből az időszakból származó szólóalkotásait.
Felállás
Peter Hammill – ének, gitár, zongora, basszusgitár
David Jackson – szaxofon, zongora
Hugh Banton – orgona, basszus
Guy Evans – dob
Produkció
Van Der Graaf Generator
Számlista
1. The Liquidator (5:24)
2. Rift Valley (4:40)
3. Tarzan (2:09)
4. Coil Night (4:12)
5. Time Vaults (3:33)
6. Drift (I Hope It Won’t) (2:40)
7. Roncevaux (6:55)
8. It All Went Up (4:07)
9. Faint and Forsaken (2:45)
10. Black Room (8:52)
