Szerző: Primož Novak
Előadó: Vader
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2014. 07. 30.
Játékidő: 42:02
Értékelés: 4.5/5
A lengyel death metal veteránok, a Vader három év után ismét visszatértek, ráadásul már a tizenegyedik stúdióalbumukkal. Először is feltehetjük a kérdést: mit tudnak még felmutatni három évtized és megszámlálhatatlan tagcsere után? Az egyetlen eredeti tag, Piotr Wiwczarek ugyanis már többször megmutatta, hogy ragaszkodik a saját stílusához, ami kétségkívül a Vader védjegyévé vált.
Wiwczarek szerencsére a többi tagnak is átengedi, hogy írjon egy-egy dalt, vagyis nem olyan diktátor, mint a Behemoth Nergalja. A mostani gitáros, a Spider becenéven futó zenész segítségével a Vader kétségkívül sokat nyert a dalok változatosságában, ez már az előző lemezen, a Welcome to the Morbid Reichen is megmutatkozott. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor a zenekarban még ott játszott a hosszú ideig tag gitáros, Mauser (2008-ban hagyta el a Vadert).
A Vader már az első dallal, a Go To Hell-lel a legjobb formáját mutatja. Az intro után ugyanis meglehetősen tipikus Vader-riffelés csap le ránk, ami a sebességre épül, vagyis arra, ami a zenekarra mindig is jellemző volt. Csakhogy minél tovább halad a hallgató az albumon, annál inkább kiderül, hogy a Vader változatos lemezt készített néhány meglepetéssel. Persze akad egy-egy lassabb, thrashesebb hangulatú szám is, amelyre egyenesen kiált a „fejrázás”, mint például a Triumph of Death, amely a maga módján a Revelations című albumot idézi. A két fő meglepetés a Hexenkessel és a The Eye Of The Abyss című dalban rejtőzik. Mindkettő egy atmoszferikus, zenekari introval dicsekedhet, amely egy sötét háborús filmhez is illene. Utána a Vader kibontja a dalt, Spider gitáros pedig dallamosságot is belevisz, amivel a zenekar az epikusság csúcsára jut. Igaz, a Vader ezt korábban is csinálta már, de a két említett szám itt egy lépéssel továbbmegy.
A Vader 42 percben többször is megmutatja, hogy hű marad a stílusához. A jellegzetes Vader-riffek és Piotr hangja mellett erős tényező a dob is. Az album dobosát, James Stewartot nyugodtan odatehetjük Doc és Daray mellé, akik a Vader legkiemelkedőbb dobosai voltak. A Tibi et Igni a The End című számmal zárul, amely lassabb természetű, sőt doom metal elemet is hordoz. A Vader itt teszi fel az i-re a pontot az album dinamikáját és a dalok kidolgozottságát illetően. Végül dicséretet érdemel maga a hangzás is, amely ugyan modern, de nem túlzottan csiszolt és nem giccses.
A különleges kiadás a zenekar kísérletezősebb oldalát is megmutatja. Kiemelkedik a Przeklety Na Wieki (Cursed Eternally), amelyben lengyel nyelvű női ének is szerepel. Lehet, hogy az album egészébe ez nem illett volna bele, de bónuszként elmegy.
A Vader három évtized után is képes meglepetést okozni. A Tibi et Igni sokszínűsége és kidolgozottsága miatt valószínűleg a zenekar legerősebb albuma az elmúlt tíz évben. Az album kétségkívül lelkesíteni fogja a rajongókat, és valószínűleg újakat is szerez majd. Mindenesetre a Nuclear Blast kiadó ezzel a lemezzel újra előveheti régi mottóját: All killer, no filler.
Felállás
Peter – ének, gitár
Spider – gitár
James Stewart – dob
Hal – basszusgitár
Produkció
Wojtek Wiesławski/Sławek Wiesławski (Hertz Studio)
Számlista
01. Go To Hell
02. Where Angels Weep
03. Armada On Fire
04. Triumph Of Death
05. Hexenkessel
06. Abandon All Hope
07. Worms Of Eden
08. The Eye Of The Abyss
09. Light Reaper
10. The End
Digipak bónusz:
11. Necropolis
12. Des Satans Neue Kleider
13. Przeklęty Na Wieki (Cursed Eternally) – csak bakeliten
