Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Bon Jovi
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 49:08
Értékelés: 3/5
A »This House Is Not For Sale« a híres amerikai hard/pop rock attrakció, a Bon Jovi tizenharmadik stúdióalbuma, egyben az első a régi gitáros, Richie Sambora nélkül. Sambora már 2013-ban távozott a zenekarból, a helyére az új gitáros, Phil X érkezett, aki 2016-ban a régi alkalmi basszusgitárossal, Hugh McDonalddal együtt hivatalos tag lett. McDonaldot így, 1994 óta először, amikor Alec John Such helyére került a bandában, „érte a megtiszteltetés”, hogy hivatalos Bon Jovi-tag legyen. A „régi gárdából” a főnök, Jon Bon Jovi mellett továbbra is itt van David Bryan billentyűs és Tico Torres dobos. Sokan egyszerűen nem tudják elképzelni a Bon Jovit Sambora nélkül, ezért sokan találgatták, mi ütött Jonba, hogy ilyen radikális lépésre szánta el magát, hiszen a népszerű gitáros kulcsszereplője volt a mai napig rendkívül népszerű csapat legnagyobb sikereinek. Jon ugyan továbbra is kitartóan tagadja, hogy személyesen rúgta volna ki Samborát, szerinte a gitármester saját elhatározásából döntött úgy, hogy befejezi az együttműködést a zenekarral.
Mindegy, a kedélyek közben mindkét oldalon lecsillapodtak, legalábbis a hivatalos nyilatkozatok szerint, és a Bon Jovi-történet a „This Is Not For Sale” című lemezzel folytatódik. Jon a megjelenés előtt azt ígérte a rajongóknak, hogy az új albumon kicsit jobban visszatér a gyökerekhez, miután a softrock felé hajló elődöt, a „What About Now”-t (2013) elég vegyes fogadtatás érte. Újdonság az is, hogy a zenekar 32 év után kiadót váltott: otthagyta a Mercury Recordsot, és az Islandhez „költözött”. A „What About Now”-hoz képest, amely tényleg nem lehet büszkeség a Bon Jovi tagjainak, a fejlődés már az első számtól érezhető, de messze nem arról van szó, hogy a „This House Is Not For Sale” visszahozná az 1986 és 1996 közötti „aranykor” színvonalát. Sambora hiánya leginkább a említésre méltó hard rock riffek hiányában érződik, bár korántsem arról van szó, hogy Phil X ne lenne tisztességes pótlék híres elődje helyett.
Az album húzósingle-jének a címadó nyitódalt választották, ami egy újabb sikertelen kísérlet a „Livin’ On a Prayer” modern produkcióval megbolondított új másolatára, de hiányzik belőle az igazi, kívánt hatás, lendület és a hatalmas hangulat, ráadásul a szövege is nevetségesen hazafias. Mondhatni, megszámlálhatatlanszor újrahasznosított pop-hard rock recept, mégis tisztességes nyitány ahhoz képest, amit az elmúlt néhány évben a Bon Jovi stúdióalbumain megszoktunk. A „Living With the Ghost” és a kicsit pompásabb „Knockout” is félresikerült kísérlet az „aranyló nyolcvanas évek” varázsának felidézésére, mindkettő a modern produkció és az átlagos refrén miatt elég vegyes érzéseket hagy maga után. A szövegeknél pedig mindenképp jobb lenne, ha Jon a fején szaporodó ősz hajszálak ellenére újra a könnyű nőkről énekelne, nem pedig hazafias témákról és a középkorú válság tipikus problémáiról.
Az album egyik legjobb pillanata mindenképp a retró ballada, a „Labor of Love”, amelyben Jon egész jól utánozza a néhai David Bowie hangját. A „Born Again Tomorrow” újabb ütős hard/pop rocker, a címadóhoz hasonló „nyerő” recept szerint készült, csak összességében sokkal jobban sikerült. Ha retró nyolcvanas évekbeli produkciót kapott volna, akár a régi Bon Jovi-örökzöldekhez is lehetne mérni, így viszont „csupán” szolid. A „New Year’s Day” tisztességes vokális harmóniákat és az egyik legjobb refrént tartalmazza. Ezután néhány elég átlagos, viszonylag felejthető szerzemény következik, ahol néhány ötlet lassan túlzottan ismételgetni kezdi magát a már százszor újrahasznosított ritmusok és „átlátszó” hangszerelések rovására, mint például az émelyítően édes ballada, a „Scars On This Guitar”. A többi dal közül külön említést érdemel a nosztalgikus „Reunion”, amely még a nyolcvanas évek ambientes varázsából is felidéz valamit, valamint a záró „Come On Up to Our House”, amely olykor valamiféle kelta hangulatú ébresztő himnuszként szól.
A „This House Is Not For Sale” talán legnagyobb erénye, hogy az album minden egyes újrahallgatással jobb benyomást hagy maga után, nem pedig fordítva, ahogy az elmúlt húsz évben a legtöbb Bon Jovi-lemezzel történt. Ez valószínűleg elég ahhoz, hogy a legnagyobb hívek elégedettek legyenek a tartalmával, de valójában csak egy kis lépés történt a helyes irányba, és az albumon még mindig akad néhány teljesen felejthető szerzemény, köztük a címadó is. Jonnak és társainak legközelebb még egy kicsit jobban meg kell erőltetniük magukat egy alaposabb hangzásbeli megújulásért, ha azt akarják, hogy azok a zenerajongók is komolyabban vegyék őket, akik nem tartoznak a stadionkoncertjeikre rendszeresen eljáró fanatikus rajongók közé. Sokan Sambora távozása után stúdiókatasztrófát jósoltak, de ez szerencsére nem következett be, még ha egy kicsit nagyobb hard rock pecsét nem ártott volna az albumnak, és a zenekar most újra a helyes hard/pop rock úton jár, de még sokat kell tenni, ha vissza akarnak térni a legjobb idők szintjére.
Felállás
Jon Bon Jovi – ének
Phil X – gitár, vokál
Hugh McDonald – basszusgitár
David Bryan – billentyűs hangszerek, vokál
Tico Torres – dobok
VENDÉGZENÉSZ:
John Shanks – gitár, vokál
Produkció
Jon Bon Jovi és John Shanks
Számlista
1. This House Is Not For Sale
2. Living With The Ghost
3. Knockout
4. Labor of Love
5. Born Again Tomorrow
6. Roller Coaster
7. New Year’s Day
8. The Devil’s In The Temple
9. Scars On This Guitar
10. God Bless This Mess
11. Reunion
12. Come On Up To Our House
