Előadó: James Sudakow
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2009
Játékidő: 37:10
Értékelés: 3/5
2007-et írtunk, amikor James Sudakow kiadta bemutatkozó albumát, a „Green”-t. Már akkor együtt dolgozott a producerzseni Eric Zimmermannal, és ezt az együttműködést újította fel második lemeze, a „There is no sound in space” kedvéért is. Zimmermann itt a programozás és a producerkedés mellett a gitáros szerepét is magára vállalja. Sudakow és Zimmermann így az elektromos hangszerek két mesterének, egy hegedűsnek és egy gitárosnak a duójává áll össze.
A „There is no sound in space” lemezen a két zenész más utat választott, mint amelyet Sudakow a „Green”-en követett. A dobokról és a basszusvonalakról, illetve az összes többi hangszerről Zimmermann gondoskodott számítógépes tudásával, így egyértelmű volt, hogy a hangsúly magán a hegedűn és a gitáron lesz, amelyek a lemez egyetlen „természetes” hangszerei. Ebből már látszott, hogy a „There is no sound in space” nagyon más lesz, mint a „Green”. Az első szembetűnő dolog az elektronikus módosítások jelenléte, amelyekért Zimmermann felel. A háttérben gyakran hallani ismétlődő billentyűs motívumokat, amelyek többnyire vagy pszichedelikus, vagy space hangzást teremtenek. A „live” zenéjüket mindenféle, az elektronikus zenére egyébként jellemző beatekkel is keverik.
A „Hail the victorious dead” elektronikus zenei manőverrel indul; a hangulat azonban olyan, hogy rögtön tudjuk: nem egy random elektronikus számról van szó. Időnként Zimmermann a gitárjával, Sudakow pedig a hegedűjével bukkan fel, ide-oda odavetnek egy-egy rövidebb riffet, talán szólót is. Az elektronikus háttér a végéig húzódik, csak a hegedű és a gitár váltja egymást. A zenészek a számban elsősorban az elektro-rockos ambientre esküsznek. Újabb pompás című dal következik, a „When I am king”. A forgatókönyv itt is ugyanabban az ütemben zajlik, mint a „Hail the victorious dead”-ben. Valami állandó háttér, amelyhez Zimmermann és Sudakow alkalmi licckekkel, riffekkel, flickekkel, szólókkal és mindennel, ami közte van, járul hozzá. A harmadik szám a címadó, vagyis a „There is no sound in space”. Kellemes bevezetővel ezúttal Sudakow, a hegedűs örvendezteti meg a hallgatót, és azt a reményt keltik, hogy a dal némi frissességet és jó zenét hoz majd. Rengeteg figyelmet fordítanak megint a dal ambientjére, ami itt teljesen helyénvaló. Az egyes minták viszont túl hosszan és túl gyakran térnek vissza; az viszont igaz, hogy a két zenésznek sikerül space ambientet teremtenie. A „Stardusted”-ben a korábban említett space hangzás még jobban kibontott és szembetűnőbb, de az egész szám megint inkább ismétlődő minta, mint más.
A lemez második fele a „Moment of silence”-szel indul. A remek, fenyegető kezdést fenomenálisan folytatja a gitár és a hegedű párbeszéde. Ezúttal a háttér természetesebb, és jobban illeszkedik mindkét főszereplőhöz. A szám hossza is éppen megfelelő (közel három és fél perc) ahhoz, amit Sudakow és Zimmermann el akar vele mondani. Kár, hogy Sudakow alkotásai között általában túl kevés ilyen dal van. A „Waiting for a miracle” nem javít a korábbi rossz benyomáson. Az ambient ugyan megvan, de a zene sajnos megint csak háttér, nem pedig a hallgató figyelmének előterében áll. A „Strange orange glow” szokatlan bevezetővel kissé elmozdul az előző stílustól, de maga a szám megint nem elég lelkes és kerek ahhoz, hogy jó legyen. Annál nagyobb bombát robbant Sudakow és Zimmermann a „The greatest life I’ve ever known”-nal. A felvezetés rendkívül hasonlít a címadó számhoz, a folytatás viszont meglehetősen minimalista, szellemes basszusvonalakkal. A dobok is kidolgozottabbak, hallgatva őket az az érzésünk lehet, hogy nem csak a háttér kedvéért vannak jelen. A hegedű és a gitár szuper egyensúlyt teremt. Legalább a lezárás tisztességes. Nem tisztességes, kiváló.
James Sudakow tehát a bemutatkozó „Green” után lemezt váltott, és valami mással próbálkozott. Megszabadult a mai fusion zene manapság túl gyakori metalos „vírusától”, inkább a már a „Green”-en megteremtett space hangzást kutatta fel kicsit mélyebben, és ambient zenei címkével mutatta be. Zimmermann-nal néhány felvételen kiválóan működnek együtt, de az együttműködésnek hosszabbnak kellett volna lennie a lemezfelvétel előtt, ha Sudakow valami jobbat, kerekebbet akart volna létrehozni. Ha tehát tartani akarja ezt az alkotói irányt, neki és Zimmermannak továbbra is együtt kell dolgozniuk, mert a potenciál bizonyosan megvan. James mindenesetre a „There is no sound in space” albumon több lelket mutatott magában a zenében, mint korábban, de túlságosan elhanyagolta a megtalált kísérleti hangzást, amelyet olyan jól csalt ki az elektromos hegedűjéből. A következő projektnek a „Green” és a „There is no sound in space” erényeit kell egyesítenie, és ha ez sikerül, a siker garantált.
Felállás
James Sudakow – elektromos hegedű
Eric Zimmermann – elektromos gitár, programozás
Produkció
Eric Zimmermann
Számlista
1. Hail the victorious dead
2. When I am king
3. There is no sound in space
4. Stardusted
5. Moment of silence
6. Waiting for a miracle
7. Strange orange glow
8. The greatest live I’ve ever known
