Kiadó: Interscope / Polydor
Megjelenés dátuma: 2019. december 6.
Produkció: Pete Townshend, Dave Sardy, Bob Pridden, Dave Eringa
Album hossza: 45.45 perc (deluxe változat: 57.01 perc)
Műfaj: rock, klasszikus rock
Pontszám: 9/10
A The Who azon zenekarok közé tartozik, amelyeket a hatvanas években British Invasion néven emlegettek, és ennek a hullámnak a keményebb szárnyát képviseli. Öt és fél évtized a pályán, és csak a tizenkettedik stúdióalbum? Semmi gond, ennyi idő alatt sok minden megtörténik, és a legkitartóbbakkal is előfordulnak olyan dolgok, amelyek hatással vannak a zenei útra. Volt itt újraegyesülős turné, egymás közti viszály, médiaspekuláció, halláskárosodás, és sajnos két alapító tag, Keith Moon dobos és John Entwistle basszusgitáros halála is. Az elmúlt harmincnyolc évben a The Who mindössze három stúdióalbumot adott ki. Még a legnagyobb rajongók is lassan feladták a reményt, hogy egyáltalán napvilágot lát valami új zene, de a szerencse most kegyes volt hozzájuk. Roger Daltrey énekes, valamint Pete Townshend gitáros, fő dalszerző és énekes, a kezdetektől fogva egyedül ők maradtak a zenekarban, azt állítják, hogy nem a régi dicsőségen ülnek, hanem a WHO című új lemezen az új évezred zenéjét kínálják.
Pete Townshend a WHO-n is továbbra is az élet és a létezés nagy kérdéseit boncolgatja, a szerelmet, a párválasztást, azokat, akiket becsülünk és a legjobban szeretünk, tekintet nélkül a társadalmi helyzetükre és a pénztárcájuk vastagságára. Néhány dalt jó szokása szerint maga énekel el, mert még mindig szereti megőrizni a vokális kettősséget, amely a zenekarnak égetően szükséges változatosságot ad. Ismét kiváló szövegírónak mutatkozott, a zene felismerhetően az övé, és nagyon jó. Nagy vonalakban dicséretes tisztelgés a múlt és a jelen előtt, de ezúttal sem túl nagy felhajtással és zajjal. A The Who egyszerűen csendben jelzi, hogy újra itt van a zene világában.
Az All This Music Must Fade című dalt Townshend mindazoknak ajánlotta, akiket valaha is azzal vádoltak, hogy másokat másoltak. Szerinte a zenei paletta annyira korlátozott és már annyira felhasznált, hogy a 21. században senki se mondhassa, hogy új akkordmenetet talált fel. Hogy mit gondoltok Guantánamóról, az a ti dolgotok, hogy Townshend és Daltrey hogyan látja, azt a Ball And Chainben mondták el. A Rockin’ In Rage-en Townshend az elmúlt hat évben dolgozgatott. Csak akkor kelt életre úgy, ahogy kell, amikor Daltrey hozzátette a hangját. Az énekhang benne erőteljes, sérülékeny, megtört és könyörgő. Az I Don’t Wanna Get Wise-ban pedig figyelmeztet: „Ne öregedj meg, még megokosodhatsz.”
A Daltrey–Townshend duónak egyébként már jó tíz éve élőben Pino Palladino basszusgitáros és Zak Starkey dobos segít, a híres beatle, Ringo fia. Ezúttal ők ketten az egész albumot felvették, a plusz zenészek mellett pedig a produkciót olyan szakemberek vitték, akik az Oasis, a Gorillaz vagy a Manic Street Preachers lemezein végzett munkával büszkélkedhetnek. A dalokból semmit sem vettek el, úgy szólnak, mintha a hetvenes években vették volna fel őket. Megtalálod rajta mindazt az ismerős jegyet, amit a zenekar a kezdetektől, vagyis a múlt század 60-as éveinek közepétől képviselt. Elkötelezett szövegeket, Daltrey még mindig felismerhető, erős, enyhén érdes hangját, kiváló kíséretet és Pete Townshend egyedi, dörgő gitárjait. Minden más is itt van még: rengeteg billentyű, szimfonikus zenekar és sok-sok díszítés. Townshend persze nem önforradalmat keresett. Néhány dalba ügyesen beledobott hosszabb hangszeres részeket, így azok nem instant fogyasztásra valók, hanem érdekesebbek azoknak a hallgatóknak, akiket ennél többre is kíváncsiak.
A The Who a WHO albumon Daltrey átélt, befelé forduló interpretációját kínálja. Townshend is jól tartja magát énekben, pedig mindketten bőven a nyolcvanas éveikben járnak. Pete Townshend talán néha túl sokat akart, de többé-kevésbé mindegy neki, hiszen szívből írt. Talán túl sokat akart nyújtani, és ezzel az átlagos, véletlenszerű hallgatót és a mai fiatalokat, akik most találkoznak először a The Whóval, könnyen agyonnyomhatja. A WHO-n a két nagypapa valóban kiváló formában van, főleg ha tudjuk, hogy Townshend folyton alkot, de nem mindent ad oda Daltreynek. Ráadásul 2018-ban Daltrey As Long As I Have You című szólóalbumára is írt néhány dalt, amelyekről akkor még nem lehetett tudni, melyik hordozón találnak helyet a történelemben. A The Who régi rajongói persze csak örülhetnek, hogy így alakult. Nem mindig voltak a legjobb viszonyban, ez az utóbbi években is így volt. Állítólag Daltrey még a többi zenésztől és magától Townshendtől is elkülönülten végezte a munkáját. Ez azonban nem csökkenti az album jelentőségét. A lemez borítóját Peter Blake állította össze a zenekar néhány legfontosabb korszakának képeiből készült kollázsként. Mivel a két úr igen érett korban van, remélem, hogy a következő albumot hamarabb készítik el, mint tizenhárom év múlva, mert akkor már tényleg késő lesz. Ha viszont ez az utolsó, akkor mindenképpen remek lezárása a rocktörténet egyik legfontosabb zenekara fényes pályafutásának.
Szerző: Jernej Vene
Dallista:
1. All This Music Must Fade (3:21)
2. Ball And Chain (4:30)
3. I Don’t Wanna Get Wise (3:55)
4. Detour (3:46)
5. Beads On One String (3:40)
6. Hero Ground Zero (4:53)
7. Street Song (4:48)
8. I’ll Be Back (5:02)
9. Break The News (4:30)
10. Rockin’ In Rage (4:05)
11. She Rocked My World (3:23)
Bónuszdalok:
12. This Gun Will Misfire (3:35)
13. Got Nothing To Prove (3:38)
14. Danny And My Ponies (4:04)
Felállás:
Pete Townshend: gitárok, vokál, ének (8., 12–14. dal), harmonikák, ütőhangszerek, szintetizátor, hegedű, cselló, tekerőlant, zenekari hangszerelés (6)
Roger Daltrey: ének (a 8. és a 12–14. dal kivételével)
Közreműködő zenészek:
Pino Palladino: basszusgitár (1-2, 4-8, 11-12)
Zak Starkey: dob (1-2, 4, 7)
Simon Townshend: ütőhangszerek
Dave Sardy: ütőhangszerek, mellotron, szintetizátor-programozás (5)
Joey Waronker: dob (5, 8, 11-12)
Benmont Tench: orgona, mellotron
Gus Seyffert: basszusgitár (3, 9-10)
Carla Azar: dob (3, 10)
Matt Chamberlain: dob (6)
Josh Tyrrell: tapsolás (4)
Rowan McIntosh: tapsolás (4)
Martin Batchelar: programozás (6), zenekari hangszerelés (6, 8), zenekari átirat (8), zenekar vezénylése (6, 8, 13)
Rachel Fuller: zenekari hangszerelés (6)
Bruce Dukov: zenekarvezető (6, 8, 13)
Andrew Synowiec: akusztikus gitár (9)
Gordon Giltrap: akusztikus gitár (11)
Fergus Gerrand: ütőhangszerek (11)
