Kiadó: Mascot Records
Megjelenés: 2010. 1. 25. (európai piac) / 2020. 1. 31. (újrakiadás az album 10. évfordulójára)
Produkció: Juan Urteaga & Heathen
Játékidő: 68.28 perc
Műfaj: (Bay Area) Thrash metal
Értékelés: 9.5/10
Idén januárban újra megjelent a Bay Area thrash metal színtér legendái, a Heathen harmadik stúdióalbuma. Az album ez alkalomból remasterelt hangzást kapott, és a dupla bakelit és a digitális formátum mellett most már CD-n is kapható, egy bónusz DVD-vel kiegészítve. A DVD egy kétórás dokumentumfilmet tartalmaz az album születéséről, valamint egy 2009-es japán koncertfelvételt! Hozzátesszük: a Heathen 2010. május 9-én fellépett a híres maribori klubban, az MC Pekarnában is. Az album szabályos dallistáját az újrakiadáson a korábban soha meg nem jelent instrumentális Seasons Of Purgatory egészíti ki, így ez a kiváló lemez a kompromisszumot nem ismerő, kifogyhatatlan thrash metal sorozattűz további négy és fél percével lett hálásan hosszabb.
A Heathen – amely a nyolcvanas évek közepén, a Bay Area színtér kibontakozásakor került be a legismertebb thrash metal zenekarok közé – az igazi lustálkodók közé tartozik: a korabeli társaik a mozgalom 2001-es, a „Thrash Of The Titans” fesztivál által beharangozott feltámasztása után már rég kihozták a visszatérő albumaikat, az Exodusszal kezdve, aztán a Death Angel, sőt a Forbidden is, amely a Heathen afféle stílusbeli ikertestvére a thrash metalban. A Forbidden viszont az „Evolution of Chaos” megjelenése óta szempillantás alatt eltelt 10 évben sajnos ismét befejezte a működését.
A Heathen „Breaking The Silence” és az azt követő „Victims Of Deception” albuma a klasszikus thrash metal kötelező olvasmányai közé tartozik, és ha egy magára valamit is adó átlag metalos nem ismeri a Heathent és a két lemezt, annál biztosan valami nagyon nincs rendben. Bár a srácok 2001-ben, éppen az említett fesztiválon hivatalosan is újra összeálltak, még jócskán eltelt néhány év, mire tényleg új stúdióalbumot is összehoztak. Pontosan 19 évvel az elődje, a „Victims Of Deception” megjelenése után.
Köntörfalazás nélkül: ez az album simán megkapja a „Victims Of Deception 21. századi megfelelője” jelzőt. Ez önmagában azt jelenti, hogy a „The Evolution Of Chaos” a 2010-es év egyik legkiválóbb metalkiadványa. Ha hiszel az imént leírtaknak, akkor a recenzió további olvasása teljesen felesleges. Inkább szerezd be minél előbb a saját példányodat erről a remek lemezről.
A Heathen újjáalakulása és 2010 között a felállásban nagy volt a forgás, sok név megfordult a zenekarban, az alapmag viszont – David White énekes, Lee Altus gitáros és Darren Minter dobos – végig stabil maradt. Az album felvételéhez szükséges stabilitást azonban a zenekar a (sajnos már elhunyt) Jon Torres basszusgitáros (Angel Witch, Laaz Rockit, Ulysses Syren) 2004-es és Kragen Lum gitáros (Prototype) 2007-es érkezésével érte el. Egy dologról viszont nem szabad szó nélkül elmenni: 2005-ben megjelent egy demó három vadonatúj dallal: Dying Season, Arrows Of Agony és Empty Nothingness. A Heathen mindhármat megtartotta az új albumra is, az Empty Nothingnesst pedig a dal továbbfejlődésével összhangban értelemszerűen átkeresztelte Silent Nothingnessre.
Igaz, hogy a Heathen a lustaság szinonimája, ha stúdióalbumok kiadásáról van szó, de náluk tökéletesen érvényesül az a szabály, hogy amit végül mégis kiadnak, az mesterműszintű, és a „The Evolution Of Chaos” ez alól sem kivétel.
A zene fő szerzője Lee Altus, a kémia közte és Lum között pedig hibátlanul működik. Ezért őrizte meg a Heathen azt a felismerhető, technikailag progresszív kifinomultságot, amely egyedi kombinációban kínálja a technikás dalok motívumgazdagságát és a kifogyhatatlan thrash metal harag mérgező, napalmszerű agressziójának féktelen szórását. Tulajdonképpen a legjobbat, amit a thrash metal egyáltalán adhat. Nemcsak hogy kaptunk 10 új dalt a Bay Area riffelés ismerhető, markáns, hamisítatlan fajtájából, jól kivehető belső ellentétekkel, amelyek minden számba kifaragott thrash metal karaktert lehelnek, hanem az Altus/Lum páros igazi hajtómotor is: a könyörtelen energiájú, frázisokra építő ütemtépés mellett leginkább a szólók ragyogásával nyűgöz le. A rendelkezésre álló teret gondosan megtűzdelik a terces dupla gitárharmóniák díszeivel, a két gitáros pedig időnként úgy hat, mintha időgépbe zárták volna: a többrészes szólók szövögetésének és egymásnak adogatásának nincs se vége, se hossza. Ezt a csúcsminőségű atmoszférát a lemez hatperces instrumentális záró részében teremtik meg, a több mint 11 perces No Stone Unturned mini-eposzban. Hogy ezen az albumon a szólók ugyanolyan súllyal esnek latba, mint a frázisok és David White énekének tolmácsolása, azt a Heathen már a nyitányból, a Dying Season nyitó motívumából egyértelművé teszi. Ha szereted a végtelen gitárzsonglőrködést és a szédítő szólókat, amelyeknek se vége, se hossza, és amelyek a sebesség, a pontosság és az örökös kreatív találékonyság elegyével egy pillanat alatt ledöntenek a lábadról, akkor ez az album habozás nélkül azonnal bejön majd neked. A Heathen a Bay Area mozgalom tagja. A gyökereihez hű marad.
David White továbbra is rendkívüli hangterjedelmű énekes. Határozottan, a versszakokban könyörtelenül hangzik, a hangjában némi kiábrándultsággal, a „harag” plazmája pedig Whitenál továbbra is egy másik név a szenvedélyre. A kidolgozott „head voice” megközelítést briliánsan ötvözi a torkos, érdes hangokkal. White valójában sokkal meggyőzőbb, az érzések megjelenítésében még változatosabb is, mint a Heathen első két albumán. Érettebb.
Az albumon néhány érdekes zenész vendégszereplése is helyet kapott. Valójában nem meglepő, hogy Altus Exodus-os kollégái, Gary Holt (megosztott szóló a Control By Chaos című dalban) és Rob Dukes énekes (az A Hero’s Welcome-ban) feltűnnek a lemezen. A zenekar Terry Lauderdale gitárosról sem feledkezett meg: a volt tagnak szólóhelyet adtak az Arrows Of Agonyban. A vendégek közül a legérdekesebb név ezúttal a basszusgitárosé: Steve DiGiorgio (Death, Sadus,…) „fretless” basszusával, jellegzetes játékával tovább mélyíti az epikus No Stone Unturned erősen vibráló hangulatváltásait.
A „The Evolution Of Chaos” egyetlen enyhébb mellélövése az előrelátható és riffelés szempontjából sekélyes A Hero’s Welcome. A Heathen végül is (csak) amerikai, így lehet, hogy páran cukorsokkot kapnak, amikor különösen e dal versszakaival találkoznak. Együgyű hazafiaskodás, amit Sam bácsival találkozva úgysem kerülhetsz el. Mindegy. A zenekar ezen a dalon is bizonyítja kivételes technikai csiszoltságát, a nyerő pókerkezét, a négy ászt pedig megint az instrumentális részben húzza ki, az megzabolázhatatlan Altus/Lum gitárpáros újabb bravúros betétjével.
Az album pokolian felpörgetett, ahogy a thrash metaltól elvárható, ugyanakkor a technikai csiszoltsága miatt a zenei gourmand-ok számára is vonzó, hiszen az őt létrehozó kvintett kivételes összhangját egyesíti. A produkcióban mérgezően élő, mintha a Heathen a stúdióban koncertet adna. Ez az album már 10 évvel ezelőtt is kitűnt az aktuális metalkiadványok tengeréből, főleg azért, mert minden dalnak világosan kidolgozott karaktere van, amely a Heathen megtestesült tudományára épül: kifaragottan találékony gitárfrázisokat építenek fel, amit a zenekar egyedi karakterű, remekül illeszkedő hangszereléssel tetéz meg.
Érződik, hogy az ötletek több éves távolságban születtek, ezért a karakterük annál határozottabb és kiemelkedőbb. A „The Evolution Of Chaos” az az album, amely nem hagy levegőhöz jutni, és az őszinteségével, egyediségével magával ragad. 10 év után is érdemes hangsúlyozni: ha egyszer megnyomod a „lejátszás” gombot, ezt a lemezt nehéz lesz újra kiszedni a CD-lejátszódból! Megérte rá várni jó 19 évet. És a legszebb az egészben, hogy a Heathen idén szeptember elején végre kiadja az utódját is, amelynek a címe „Empire of the Blind” lesz. Addig ezzel az örökzöld darabbal élesíthetjük a fogainkat.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Intro (1:21)
2. Dying Season (5:41)
3. Control by Chaos (7:09)
4. No Stone Unturned (11:10)
5. Arrows of Agony (6:40)
6. Fade Away (5:45)
7. A Hero’s Welcome (6:52)
8. Undone (6:42)
9. Bloodkult (4:31)
10. Red Tears of Disgrace (5:52)
11. Silent Nothingness (6:51)
Felállás:
David White – ének
Lee Altus – gitár
Kragen Lum – gitár
Jon Torres – basszusgitár, háttérvokál
Darren Minter – dob, háttérvokál
Vendégzenészek:
Steve DiGiorgio – „fretless” basszusgitár a „No Stone Unturned”-on, szitár az „Intro”-n
Jon Allen – ütőhangszerek és csengők az „Intro”-n, háttérvokál
Gary Holt – gitárszóló a „Control by Chaos”-on
Terry Lauderdale – gitárszóló az „Arrows of Agony”-n és a „Silent Nothingness”-en, háttérvokál
Adam Harrington – narráció az „A Hero’s Welcome”-on, háttérvokál
Juan Urteaga – háttérvokál
Rob Dukes – háttérvokál
Dean Bardwell – háttérvokál
Tambre Bryant – háttérvokál
Alina „Squeak” Hernes – háttérvokál
