Szerző: Rok Klemše
Előadó: Turisas
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2007
(Túl)hosszú három évet kellett várni a finn Turisas remek debütáló lemezének, a Battle Metalnak (2004) a folytatására, amellyel a banda lenyűgözte a rajongókat és a kritikusokat is. Sokan a Battle Metalt megjelenésekor az év legjobb debütáló albumának nevezték, a Turisast pedig az év felfedezettjének, és többé-kevésbé dicshimnuszokat zengtek a lemezről. Nem csoda, hiszen a folk és a szimfonikus metal kiváló, energikus keveréke gyorsan rabul ejt. A srácok jól tudták, hogy az elsőlemez körüli „hype”-ot nehéz lesz megismételni, és helyesen döntöttek, amikor úgy határoztak, hogy a második albummal egyáltalán nem sietnek. A Turisas három éven át szorgalmasan dolgozott, és végre itt van előttünk a második lemezük, a The Varangian Way. Bár személy szerint a Battle Metal remek lemez, mégis kicsit túlértékeltnek tartom, ezért a The Varangian Way-hez is óvatosan közelítettem, és a kritikát, amit most olvasol, csak sokszori végighallgatás után írtam meg.
Rögtön az elején elmondhatom, hogy fantasztikus lemezről van szó, amelyet ráadásul rendkívül érdekes és meglehetősen egyedi koncepció kísér. A történet az északi törzsek bátor harcosainak útját meséli el, akiket az európai népek váregoknak neveztek. Minden egyes szám úgy működik, mint egy pont az említett vikingek útját ábrázoló térképen, a svédországi vagy norvégiai otthonuktól egészen Kijevig, majd a Dnyeperen le a Fekete-tengerig, és tovább Konstantinápolyig. A The Varangian Way azonban nem csupán egyszerű útleírás vagy útiterv, mert a remek szövegek azt a belső utat is megrajzolják, amelyet a kalandra szomjazó harcosok megélnek egy ilyen expedíción. A történet kitalált ugyan, de valós történelmi eseményeken alapul, hiszen a váregek tényleg hasonló útvonalakon vándoroltak, és Kelet-Európa jókora részét gyarmatosították.
A The Varangian Way kijavít mindent, ami a Battle Metalból hiányzott, amely helyenként úgy szólt, mintha valami hiányozna belőle, mintha befejezetlen lett volna. Már maga a produkció is egy lépcsőfokkal jobb minőségű. A gitárhang sokkal hangsúlyosabb, nem olyan erőtlen, mint az elődön, a dobokból pont eleget hallani a mixben, a basszusgitár is jól kivehető, a szimfonikus részek pedig érezhetően fejlődtek, és sokkal jobban beleolvadnak a lemez hangzásvilágába. A Turisas azonban itt sem áll meg! A lemez összes szólóját hegedűn játsszák el! Igen, jól hallod, hegedűn. A The Varangian Way nem csak hangszeresen lépett előre: Mathias ének ugyan eddig is jó volt, de a hasonló hangok tömegéből semmivel sem kitűnő, most viszont rendkívül sokat fejlődött. A The Varangian Way sokkal tisztábban énekelt lemez, és Mathiasnak sikerül azt az epikus nagyságot megidéznie a hangjával, amelyet a szövegek leírnak. Mathias annyira komolyan vette a narrációt, hogy könnyedén elképzelhetjük magunkat a tűz mellett ülve, miközben egy olyasvalaki történetét hallgatjuk, aki valóban átélte mindezt. De ne aggódj, a jó öreg agresszív Mathias és a growlja még mindig megvan. A szimfonikusság sokat segít a Turisasnak, és ebből bizony tanulhatna néhány finntől a Rhapsody (of Fire) és a hozzá hasonló, az „Epic Hollywood Metal” önjelölt bajnokai.
Mivel a dalok a bátor vikingek útjának állomásaiként működnek, minden számnak megvan a maga lelke, ugyanakkor egyik sem lóg ki a koherens egészből. Mivel utazóink Kelet-Európán keresztül vonulnak, a zenének időnként szláv (hallgasd meg csak az In the Court of Jarisleif című számot), sőt pogány íze is van, és ahogy egyre közelebb kerülnek Konstantinápolyhoz, úgy szól az egész egyre inkább görögösen, illetve bizánciasan. A The Varangian Way olyan lemez, amely remek történetet, mesterien megírt zenét és olyan atmoszférát kínál, ami a bombasztikustól, a varázslatostól, a vérbeli epikustól és a melankolikustól egészen addig terjed, amit csak a dühödt csata kellős közepén élhetnél át.
A vitorlákat megtöltötte a szél, a nap fénye megcsillan az élesre fent kardokon, a harcosok szíve pedig izgatottan dobog… Kezdetét vette a kaland, és hosszú az út előttünk! Indulj most, és ne nézz vissza! Köszöntsd a királyt a nevemben!
Felállás
Warlord Nygĺrd – ének, billentyűk, programozás
Jussi Wickström – gitár
Hannu Horma – basszusgitár
Tude Lehtonen – dobok
Olli Vänskä – hegedű
Lisko – harmonika
Produkció
Warlord Nygĺrd
Számlista
1. To Holmgard And Beyond 05:17
2. A Portage To The Unknown 04:50
3. Cursed Be Iron 05:03
4. Fields Of Gold 04:34
5. In The Court Of Jarisleif 03:17
6. Five Hundred And One 06:18
7. The Dnieper Rapids 05:20
8. Miklagard Overture 08:18
