Szerző: Sandi Sadar Šoba
Az interjú dátuma: 2007. június 19.
Ahogy a poros sarkokat takarítottam, eljutottam a fiókom utolsó részéig, és ráakadtam egy dokumentált felvételre arról a pillanatról, amikor a felhevült rajongók tömegén átsétálva bemehettem a zágrábi Radar fesztivál backstage-ébe, leülhettem egy székre, és megvárhattam azt az embert, aki a zenegyűjteményem megannyi alternatív csemegéjén otthagyta a keze nyomát. Troy Van Leeuwen nem az a sztár, aki a reflektorok fényében tündököl. Az árnyék embere, akinek gazdag zenei pályája során megadatott, hogy a mai idők legfontosabb zenészei közül néhánnyal játsszon együtt. Köztük vannak az A Perfect Circle szürke eminenciásai is, ahol Maynard James Keenannel, a TOOL frontemberével, valamint Billy Howerdellel, a zenekar ötletgazdájával és gitárgurujával szőtte a zenei alapszínek árnyalatait. Legutóbbi kitérője, amely csak rövid megállónak ígérkezett, de a vártnál kicsit tovább elhúzódott, a Queens Of The Stone Age meglehetősen viharos kollektívájában töltött több év. Idén jelent meg az Era Vulgaris lemezük. Erről, és főleg az ő zenei víziójáról szerettem volna beszélgetni vele egy kicsit. Több perces várakozás után az elegáns öltözékű, szemüveges férfi végre odalépett hozzám, és a néma elképzeléseim, amelyeket addig róla dédelgettem, végre szavakban szólaltak meg, egy visszafogott, mégis erőteljes személyes zenei filozófia hangján.
RockLine: Néhány éve már játszottatok nálunk, Szlovéniában.
Troy: Beszélgettünk már esetleg akkor?
RockLine: Nem, sajnos akkor még nem volt szerencsém. Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy most ezen a fellépésen sort keríthetünk rá.
Troy: Szia, üdv!
RockLine: Isten hozott a fesztiválon itt Zágrábban. Milyen benyomásokat őriztek a ljubljanai koncertről, és milyen titkos vágyaitok vannak, illetve mit vártok a zágrábi Radar Festival színpadától?
Troy: Ljubljana teljesen új élmény volt, hiszen a ljubljanai Križanke volt az első fellépésünk a ti földeteken, és mi marad meg az emlékezetben egy ilyen intenzív koncertről? Egy csomó eszelős rajongó. Az eszelősséget itt teljesen pozitív értelemben mondom. Ugyanez az újdonság Zágráb is. Imádok új helyeken játszani. Ljubljana után is erős érzésem volt, hogy vissza kellene mennünk, úgyhogy őszintén remélem, hogy hamarosan sor kerül rá.
RockLine: És mikor számíthatunk erre a visszatérésre a mi tájainkra?
Troy: Az volt a terv, hogy nemrég fellépünk ott. Legutóbb idén szóba került, de a koncertek és a helyszínek tervezgetése elég nehéz, a zenei üzlet kevésbé lelkesítő fejezete. Ljubljana benne van a tervekben, legalábbis remélem, a következő európai turnén. Prágába is szívesen visszamennék. A vágyak az egyik dolog, a lehetőségek meg a másik, tudjátok…
RockLine: A QOTSA a zenei születése óta eltelt néhány év alatt, vagy inkább attól kezdve, hogy Josh a Kyuss után új útról kezdett álmodni, és ezeket az álmokat megvalósította a mai zenekar első csírájában, olyan messzire jutott, hogy kis klubokban már alig tudtok fellépni. Ez azt jelenti, hogy jobban fekszik nektek a nagy tömeg előtti játék?
Troy: Nem mondanám, hogy én személy szerint előnyben részesíteném a nagy tömegeket. Mindkettő, a kis és a nagy koncertek is ugyanannyit jelentenek nekem. Az olyan fesztiválok, mint a mostani zágrábi, egyedülállóak. Játszottunk persze kisebb tömeg előtt is. Mondjuk vagy 2800 ember előtt. Ezt én klubkoncertnek számolnám. Igaz, egy nagy klubban. Ehhez sem fogható semmi. Arról szól, hogy mindannyian szorosan összefonódunk, az izzadság szagáról, és arról, hogy együtt, egységben élvezzük a zenét. Könnyebben kapcsolódsz a közönséghez, érzed a lüktetését, és ez is páratlan érzés. Mindkettőt szeretem, de azért remélem, hogy több klubban is játszhatunk, akár több estén át egymás után. Ez jobb, mint egyetlen óriási fellépés után személytelenül továbbállni, de ezt most még lehetetlen megjósolni.
RockLine: Hallottalak már a Songs For The Deaf anyagát bemutatni. Két album után itt az Era Vulgaris. Szerinted mi a vörös fonal, mi van az album szívében? Milyen történet?
Troy: Valamiféle kőkemény koncepció, ami az egészet egybefogná, tulajdonképpen nincs. Csak különálló darabok vannak, számok, amelyek a semmiből tomboltak elő, vagy a stúdióban váltak azzá, ahol felvettük és az adott pillanatban játszottuk őket. A felvételek üteme spontán volt, és egyszer csak odáig jutottunk, hogy a lemez címét kellett meghatároznunk. Az volt az ötlet, hogy az összeforrottság pillanatát az Era Vulgaris névvel örökítsük meg. Ez a mi víziónk a modern időkről és a modern rockról. Ez mindannyiunkban közös, és bármit üzen is, azt az adott pillanatban üzeni. Ma. Most. Itt. Szerintem ez találó megfogalmazás. A QOTSA állapotáról van szó, amelyet mi magunk sem érzékelünk másként, mint a most és itt létezést. Nem a korunk kritikája ez, mintha valami ízléstelen dolog lenne. És nem is azt mondjuk, hogy a korunk teljes szar. El kell fogadni a technológia modern korát, és együtt kell élni vele, itt és most.
RockLine: Ha az Era Vulgarist összehasonlítanád a korábbi albumokkal, mondjuk a Lullabies To Paralyze-zal…
Troy: A Queensek kísérlet vagyunk, és minden album másként összefüggő egész, és épp ebben van a lényeg, mert mindig fejlődni, növekedni és változni kell, a határainkat feszegetni. Éppen ezért a rajongók, akik hasonlót éreznek egy-egy lemezzel kapcsolatban, nem tudnak rávenni minket arra, hogy vakon, ugyanúgy megismételjünk valamit kétszer. Ez örök megújulás, és ha ezt nem tennénk, ha kiszámíthatóvá válnánk, akkor elmúlna az öröm, amit most a munkából merítek, és eltávolodnék a projekttől.
RockLine: Hogyan viseled az örökös felállásváltásokat a zenekar ingatag magjában?
Troy: Ez művészet, és néhány egyén összekapcsolásáról szól. Amikor működik a kémia, a mellékhatások mindig pozitívak is, negatívak is, és a mostani zenekarmag, amit most alkotunk, eddig már három éve változatlan. Tehát az egyes elemek jó kombinációjáról van szó. Az új játékosok pedig új rétegeket és új apró zenei meglepetéseket tudnak hozzáadni, és hozzájárulnak az említett fejlődéshez. A Queens Of The Stone Age fenség így folyamatosan nő, épül és fejlődik. A fejlődési törekvésünkben pedig mi magunk is művészileg nőni tudunk az idővonalon.
RockLine: Az A Perfect Circle rajongójaként kérdezem: mindazok után, amit a médiában mondtak, remélhetjük-e még egyáltalán, hogy az APC újra összeáll és új albumot vesz fel?
Troy: Csak annyit mondhatok, hogy a legtöbbekkel, Maynarddal, Billyvel és a többiekkel is, elég rendszeres kapcsolatban vagyok. A TOOL most Maynard életének egyik fő zenei elfoglaltsága, és az APC és a TOOL összevetésében mindig is kiegyensúlyozatlan Dávid és Góliát harc volt. Billy még mindig folyamatosan új zenét csinál. Nem az A Perfect Circle nevet fogja viselni, de ennek a zenekarnak a rajongóinak ez az új alkotás kétségkívül tetszeni fog. A különbség csak annyi, hogy ebben a projektben Maynard helyett maga Billy énekel. Ami az esélyeket illeti, hogy újra összeálljunk: ezt most nem tudom megjósolni, nem tudok semmit ígérni. Csak annyit mondhatok, hogy ezeket az embereket feltétel nélkül tisztelem, és ha valaha lehetőség nyílik rá, vagy megjelenik az alkalom, feltétel nélkül részt veszek az újabb együttműködésben.
RockLine: És még az utolsó, záró kérdés az interjúban: mi az az üzenet, amit most szívesen átadnál az olvasóinknak?
Troy: Most? Ezt valahogy már nem egészen tudom (nevet). Csak annyit mondanék: élvezzétek teljes szívvel a mostani modern időket!
Képgaléria
