Előadó: Turner, Joe Lynn
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 3.5/5
A „JLT” (2003) című előddel ellentétben, amely alapjában véve szintén tele van mindennel, amit a Joe Lynn Turner név ígér, a „The Usual Suspects” hallatán azt mondhatnánk: „retróbb, még inkább eighties”! Több irányvonalat oszt Turner debütáló szólólemezével. Joe persze így sem feledkezett meg néhány nyilvánvaló „rainbowos fogásról”. Ilyenek a „Hammond” hangzású billentyűk és a gitár párbajai a „cigányos” slide-játékon át (Power Of Love vagy Blood Money), amelyet a Rainbow-nál Ritchie Blackmore, ez az istenség honosított meg, a billentyűk és a gitár pedig gyakran közösen támadnak egy-egy riffben (Unfinished Business), így a Jack Kniffe azonnal a Death Alley Drivert (Rainbow) juttatja eszünkbe. A produkció egy hajszállal kifinomultabb, mint a „JLT” lemezen, ezért a hangzás helyenként AOR-osra sikeredett. Turner orgánuma egyébként alapvetően ideális az AOR-hoz, ezért egy-egy motívumban gyakran át is csúszik az említett műfajba, különösen ott, ahol női háttérvokál-harmóniák csatlakoznak hozzá (a közepes tempójú Rest Of My Life, és főleg az All Alone refrénje).
Turner ismét úgy énekel, mint egy sugárhajtású repülő! Teljes erőből, minden hangnemben, és mindig átélten! Vagyis teljes egészében saját magát lövi bele a hanghordozóba. A fiú teli torokból üvölt, érdesen, „bőrösen”, vagy teljesen tisztán. Kiereszt egy gyilkos „scream”-et, amellyel mesterien díszít fel számos motívumot, kiváló improvizációs érzékkel, ugyanakkor ugyanabban a levegővételben bármikor vissza is vehet a hangjából! Így például az érzéki félballadában, a Really Loved-ban, különösen tetszik a megközelítése, hiszen itt egész vonalon a finomsága ragyog. A gitárokat Karl Cochran és Al Pitrelli (ex-Alice Cooper, ex-Megadeth, ex-Asia, Savatage, Trans Siberian Orchestra) játszotta fel. Főleg utóbbi az a fajta gitárvarázsló, aki az egyik legkeresettebb stúdiós „session” gitáros hírnevét szerezte meg magának. Most is gyakorlatilag hibátlanul hozza az összes szerepet, amit magára vesz. Remekül hozzátett néhány „kísérletet”, amelyek meggyőzően keltik életre az aranykori „rainbowos” hangulatot.
Akárhogy nézzük, az öreg róka remek lemezt tett le az asztalra azokon a kereteken belül, amelyeket művészien uralnia kell. A hangulat csúcspontjai a kidolgozott, dallamosan tökéletes refrénekben csúcsosodnak ki, az expresszív gitárriffek pedig azonnal befészkelik magukat a fülbe. A szólók és a gitárdíszítések kiválóan szellőztetik a klasszikusan felépített dalokat, hogy ne csengjenek unalmasan, és a kiszámíthatóság ne „dörömbölje” túlságosan az arcunkba magát, ami növelné a lemez unalmassági fokát, márpedig az ilyen típusú alkotások általában igencsak hajlamosak erre.A szövegek persze megint a nőkkel folytatott boldog és boldogtalan játszmákról szólnak, a küldetés keresésről, egyszóval igazi „bitter or sweet reality” elmélkedések, vagyis minden rocker álmodozásai. Ez a lemez a Rainbow rajongóinak szól, akik hiányolják a jó öreg Blackmore-t, aki a valódi hard rock-rajongók szemében manapság szó szerint nevetségessé teszi magát a Blackmore’s Night-ban. Leginkább pedig Joe Lynn Turner lelkes hívei jönnek majd ki jól belőle. Ez az észrevétel általában a Föld nevű bolygóra érvényes, mert Szlovéniában egy kezünk ujjain is nehezen számolnánk össze őket. A „The Usual Suspects” tehát igazi Joe Lynn Turner „glavom i bradom”, vagy más szóval „a rockéneklés igazi iskolája”. Turner szilárdan ül ebben a nyeregben, és magabiztosan lovagol tovább, vagyis azon a módon, amelyet a legjobban ural, ezért most sem lőtt mellé.
Felállás
Joe Lynn Turner – ének
Vendégzenészek:
Karl Cochran – gitár
Al Pitrelli – gitár
David Z – basszusgitár
John O’Reilly – dob
Paul Morris – billentyűs hangszerek
Andy Burton – billentyűs hangszerek
Nancy Bender – háttérének
Produkció
Bod Held & Joe Lynn Turner
Számlista
1. Power Of Love
2. Devil’s Door
3. Jacknife
4. Really Loved
5. Rest Of My Life
6. Into The Fire
7. Blood Money
8. All Alone
9. Ball & Chain
10. Live & Love Again
11. Unfinished Bizness (Bónusz)
Az album játékideje: 48:40
