Előadó: Staind
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 2006
Ez a lemez kerekíti le a zenekar első tíz évét, és egyben megkérdőjelezi, hogy bírják-e ezt a tempót a következő évtizedben is. Egy slágerválogatás manapság nem kis dolog. De hát ez nézőpont kérdése. A válogatás címe pontosan összefoglalja a tartalmát. A zenekar, amely több millió albumot adott el, és az ezredfordulón letörölhetetlen nyomot hagyott a mainstreamben, amikor betöltötte a „grunge” hajótörése után maradt űrt, ezzel a válogatással teljesen megérdemelten tette fel az i-re a pontot nagy kereskedelmi sikerére.
Maradjunk a földön. A Staind kétségkívül mesterséges termék, amelyet a kapitalista kiadói gépezet fogaskerekei indítottak útjára a biztos haszon után sóvárogva, függetlenül a kifejezőerőtől, a zenei intellektustól vagy bármiféle felismerhető szellemiségtől, amely a zenekar világos zenei víziójából fakadna. Mindez manapság nemkívánatos, mert az azt jelenti, hogy van saját agyad, és ellent mersz mondani annak, akinél az olló és a vászon van – vagyis a kiadóknak. Pedig egy ilyen tükör tartása a tömeg elé akár forradalmi következményekkel is járhatna. A Staind mindig szürke egér marad, aki sikeresen mindenkinek megfelel. Ezt hívják manapság szigorúan professzionális marketingnek. Na, ha egy kicsit rosszmájúbb lehetek: az ütős ballada, az It’s Been A While nélkül akár azt is mondhatnánk, hogy ezt az egész gépezetet maga a nu-metal bohóc, Fred Durst indította be. Az It’s Been A While bizonyítja, hogy a Staind mindenképp tud dalokat írni, és nem csak a kapcsolatokon és az ismeretségeken múlt minden.
A válogatáson 16 szám van. Kommentár nélkül. Itt vannak a rádiós slágerek: az It’s Been Awhile, a For You, a So Far Away és a Right Here. Aztán az Outside a Family Values Tour albumról (1999), ahol a verzékben beugrik a baseballsapkás Fred Durst. Hogy a rajongóknak is legyen mit nézegetni, arról természetesen gondoskodtak. Van itt ugyanis három, eddig kiadatlan akusztikus feldolgozás, mégpedig a Nutshell (Alice In Chains), ami mellesleg a legsikerültebb mind közül, míg a Sober (Tool) akusztikus változata valahogy nem akar életre kelni, egyszerűen már az eredeti felépítése miatt sem. A harmadik pedig a Comfortably Numb klasszikus feldolgozása, amit személy szerint egy Staind-féle zenekarnak sem ajánlanék, hiszen a srácok ezzel egységként és egyénenként is a gyengeségeiket mutatják meg (mind az előadásmódban, mind az eredeti Pink Floyd-változat finom érzésvilágának megragadásában). Bátor lépés, az igaz, de ennyi. Ha a füledbe súghatok: bukta, ami bizonyítja, hogy a Staind teljesen más hullámhosszon van, mint a rockkultúra megértése. A legnagyobb csapás az lenne, ha ezt valahogy még egy slágerré is sikerülne tenniük, ami a zenekar mostani népszerűségét ismerve egyáltalán nem kizárt.
Ez a válogatás tehát a zenekar balladás oldalát favorizálja, ami logikus, hiszen a Staind hírnevéhez éppen ez járult hozzá a legnagyobb mértékben. A lemez emellett nem titkolja a Staind unplugged-változatok iránti megszállottságát, de (hála Istennek) egy kis metal is akad rajta. Azt, hogy mennyire dühösek voltak a srácok még 1996-ban, rögtön a nyitó Come Again dokumentálja a „Tormented” c. debütről, a rá következő Mudshovel pedig megerősíti, hogy a zenekar tud olyan masszív riffet tálalni, amely azonnal betölti a hangképet, és a fejet headbangelésre kényszeríti. Az ilyen válogatásokkal viszont gyakran megesik, hogy valami mégis hiányzik róluk. Itt a Fade („Break the Cycle”, 2001) és a Just Go („Dysfunction”, 1999) hiányzik érezhetően. A számlista a kislemezek megjelenésének időrendjét követi a zenekar diszkográfiai pályafutásának első évtizedében. A válogatás pedig a „Chapter V” és az új stúdióalbum közötti szünetben segít lehűteni a rajongók türelmetlen fejét.
Persze e kiadvány mögött is egy újabb tisztán kereskedelmi lépés áll a kiadó részéről, ezt pedig egy egyszerű költői kérdés követi. Vajon ez a lépés az utolsó integetés a zenekar hattyúdala előtt, amelyet a „Chapter V” (2005) zár le, vagy valóban a tízéves munka mérföldköve, ami új katapultot jelent a Staindnek, és bizonyíték arra, hogy a srácok semmiképp nem adják fel, és a jövőben is képesek a „mainstream” felszínén maradni, sőt akár egy lépcsőfokkal följebb is léphetnek? Ez mind csak találgatás. De manapság tényleg bármi megtörténhet. A dicsőséget azok aratják le, akik nem tudnak és nem is képesek játszani, azok pedig, akikben van lendület és vízió, örökre a pincékben rohadnak a szobai hangosítás mellett, ahol soha senki nem értesül a tehetségükről, amelyet a kiadók jó 30 évvel ezelőtt még becsültek és kerestek.
Felállás
Aaron Lewis – ének, gitár
Mike Mushok – gitár
Johnny April – basszusgitár
Jon Wysocki – dob
Számlista
1. Come Again – (remix)
2. Mudshovel
3. Home
4. Its Been Awhile
5. Epiphany
6. For You
7. Outside – (live, Family Values Version)
8. So Far Away
9. Price To Play
10. Zoe Jane
11. Right Here
12. Falling
13. Everything Changes – (live, Acoustic Version)
14. Sober – (Acoustic Version)
15. Nutshell – (Acoustic Version)
16. Comfortably Numb – (Acoustic Version)
Az album hossza: 72:42
