Szerző: Peter Podbrežnik
Videó: Peter Podbrežnik
Előadó: Mike + The Mechanics
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 2014
Értékelés: 4.5/5
A „The Singles 1985-2014” a brit pop-attrakció, a Mike + The Mechanics gazdag pályafutásának összes eddigi kislemezét és néhány ritkaságot is tartalmaz, így nemcsak a régi rajongóknak lesz izgalmas, hanem azoknak is, akik csak most ismerkednek közelebbről az együttessel. A Mike + The Mechanics a Genesis basszusgitárosának és gitárosának, Mike Rutherfordnak a mellékprojektjeként született, és amikor 1985-ben megalapította saját zenekarát, álmában sem gondolta, hogy a The Mechanics-szel játszi könnyedséggel fogja ostromolni a slágerlisták csúcsait, pedig a „törzsbandájával” már megszokhatta a váratlan kereskedelmi sikert. Ez a progresszív rock úttörő, aki mindig a Rickenbacker basszusgitárok híve volt, a nyolcvanas években igazi pop-rock bajnokká vált, és azon kevesek egyike lett, akik két különböző együttessel is slágert slágerre halmoztak.
Rutherford szólókarrierje – az „Acting Very Strange” (1982) albumról a kanadai listán tisztességes helyezést elérő „Maxine” kivételével – nem hozott említésre méltó kereskedelmi sikert, bár első szólólemeze, a „Smallcreep’s Day” (1979), amelyen Noel McCallával (ex-Manfred Mann’s Earthband) dolgozott együtt, azóta is nagy becsben áll az art rock minden gourmet-ja körében. Rutherford mindig azt vallotta, hogy zeneszerzőként egyedül elég nehezen boldogul, és legszívesebben egyenrangú zenei közösségben dolgozik, ezért a Mike + The Mechanics megszületése kétségkívül külön kihívást jelentett számára, miután két szólókísérlet után már-már feladta a harcot.
Mike zenekara a működését tekintve igencsak hasonlított a kultikus amerikai Steely Danre, vagyis a négy állandó tag mellett egy sor kiváló alkalmi zenész is közreműködött. Rutherford az „Acting Very Strange” után, amelyet éppen a gyenge énekhangja húzott le, gyorsan rájött, hogy bármilyen nagyobb sikerhez elengedhetetlenül szüksége van egy igazán jó énekesre. A végén rögtön két kiváló torkot is talált: Paul Carrackot (ex-Warm Dust, Ace és Roxy Music) és Paul Youngot (ex-Sad Café). Míg a multiinstrumentalista Carrack, aki zeneszerzőként főleg a későbbi években kapott egyre nagyobb szerepet a zenekarban, többnyire az AOR-balladákat énekelte, a sajnos azóta elhunyt Young volt a keményebb, rockosabb dalok felelőse. Az eredeti felállást Adrian Lee billentyűs és Peter Van Hooke dobos egészítette ki.
A slágerek már az első albumtól, a „Mike + The Mechanics” (1985) című lemeztől kezdve záporoztak. Az olyan sikerszámok, mint a „Silent Running (On Dangerous Grund)”, az „All I Need Is A Miracle”, a „The Living Years”, a „Word of Mouth”, az „Over My Shoulder”, az „A Beggar On a Beach of Gold”, a „Now That You’ve Gone”, a „Taken In”, a „Nobody’s Perfect” és a többiek sorra jelentős helyezést értek el az Atlanti-óceán mindkét partján. A Mike + The Mechanics a kifinomult pop-rockjával, amelyet rendkívül intelligens szerzői szemlélet és számtalan finom hangszerelés jellemzett, a nyolcvanas évek közepe óta számos zenei gourmand-t nyűgözött le. Rutherford már abban az időszakban, amikor a Genesis pop-rock attrakcióvá mutálódott, rendkívüli érzéket fejlesztett ki a pop-rock slágerek írásához, később pedig Carrackban is erős támaszra lelt.
Első The Mechanics-slágerét, a „Silent Running (On Dangerous Ground)” című dalt, amely ezen a kiadványon némileg eltérő bevezetővel (fade in) szerepel, Mike a skót B.A. Robertsonnal közösen írta, az „All I Need Is A Miracle” (ezen a kiadványon a sláger 1996-os változata hallható) és a „Taken In” viszont a Christopher Neil producerrel való szerzői együttműködésének gyümölcse. 1988-ban Rutherford és Robertson megírta a gyönyörű power balladát, a „The Living Years”-t, amely az azonos című albumon jelent meg, és a népszerű zene történetének egyik legszebb, elhunyt apának szánt tisztelgése. Az örökzöldek közé került az említett stúdióklasszikus második és harmadik kislemeze is, a „Nobody’s Perfect” és a „Seeing Is Believing”.
Érdekes, hogy a Mike + The Mechanics a nyolcvanas évek azon kevés pop-rock attrakciója közé tartozott, amely a kereskedelmi sikert a kilencvenes években is folytatta, és valószínűleg egészen a mai napig megőrizte volna ezt a lenyűgöző sorozatot, amelyben minden album legalább egy slágert hozott, ha 2000-ben nem éri őket Young halála. A „Word of Mouth” (1991) album az azonos című slágerkislemezt hozta, amely Neillel újrakezdett együttműködésben született, kisebb slágerré vált az „Everybody Gets a Second Chance” és az „A Time and Place” is. A negyedik, „Beggar On the Beach of Gold” (1995) című album után, amely három slágert tartalmazott – a címadó remekművet, az „Another Cup of Coffee”-t és az „Over My Shoulder”-t (utóbbi stílusában akár a Genesis „Calling All Stations” című, 1997-es albumára is felférhetett volna) –, az eredeti billentyűs, Lee (aki akkor már csak alkalmi tag volt) és a dobos Van Hooke elköszönt a zenekartól. Cseréjüket a következő, „Mike & the Mechanics” (1999) című albumra, az utolsóra Youngal, nem keresték, ennek ellenére a „Now That You’ve Gone” című dallal elérték utolsó slágerüket.
Rutherford és Carrack Young 2000-es halála ellenére egy rövidebb szünet után folytatta, és 2004-ben felvette a „Rewired” albumot, ez azonban az első olyan Mike + The Mechanics-teljesítmény volt, amely nem hozott egyetlen slágert sem. Bár szolid pop-rock munkáról volt szó, amiről a megható „Perfect Child” ballada is tanúskodik, Rutherford nem volt elégedett a végeredménnyel, ezért nem is aggódott túlzottan, amikor véget ért a hosszú együttműködés a fantasztikus Carrackkel. A legendás Genesis rövid újraegyesülése után Mike 2009-ben mégis úgy döntött, hogy újjáalakítja a The Mechanicset, méghozzá teljesen új felállásban. Az új énekesek, Andrew Roachford és Tim Howar, ideális utódnak bizonyultak a gyakorlatilag pótolhatatlan énekmesterek, Carrack és Young helyére.
Az új felállást, amely a társproducerként és társszerzőként visszatérő Christopher Neillel együtt vette fel „The Road” (2011) című albumot, Anthony Drennan gitáros, Luke Juby billentyűs és Gary Wallis dobos egészítette ki, aki a neves gitáros, Larry Wallis (Pink Fairies, ex-Motörhead) unokatestvére. A „The Road” nem hozott új slágereket, ennek ellenére lenyűgöző dalokat tartalmazott, mint a „Reach Out (Touch The Sun)” és a „Try To Save Me”. A „The Singles 1985-2014” további finomságai, amelyek minden Mike + The Mechanics-örökséget gyűjtő számára érdekesek lehetnek: a teljesen új „When My Feet Don’t Touch the Ground”, a „My Crime of Passion” akusztikus változata, a „Word of Mouth” különleges remixe, valamint az „I Get the Feeling” és a „Taken In” örökzöldek koncertváltozata.
A „The Singles 1985-2014” igazán szép keresztmetszetét adja Mike és a The Mechanics dicsőséges pályafutásának, akik arany betűkkel írták be magukat a pop-rock történetébe, és korántsem csupán az eddigi kislemezek gyűjteményéről van szó, hanem az együttes „élő éveinek” sajátos krónikájáról. A Genesisszel ellentétben, amelyről aligha valószínű, hogy valaha még együtt színpadra áll, Mike „szerelői” még korántsem mondták ki az utolsó szót, így az új koncertturnék mellett a jövőben is teljesen reális egy újabb stúdióalbum megjelenésére számítani.
Felállás
Mike Rutherford – basszusgitár, gitár
Paul Carrack – ének, billentyűs hangszerek, gitár, dob
Paul Young – ének, ütőhangszerek
Adrian Lee – billentyűs hangszerek
Peter Van Hooke – dob
Andrew Roachford – ének
Tim Howar – ének
Anthony Drennan – gitár
Luke Juby – billentyűs hangszerek
Gary Wallis – dob
Produkció
Mike + The Mechanics
Számlista
CD1:
1. Silent Running (On Dangerous Ground)
2. All I Need Is a Miracle ’96
3. The Living Years
4. Word of Mouth
5. Over My Shoulder
6. A Beggar On a Beach of Gold
7. Another Cup of Coffee (single edit)
8. Now That You’ve Gone
9. Taken In
10. Nobody’s Perfect
11. Everybody Gets a Second Chance
12. Nobody Knows
13. Seeing Is Believing
14. A Time and Place
15. Whenever I Stop
16. Reach Out (Touch the Sun)
17. Try To Save Me
CD2:
1. When My Feet Don’t Touch the Ground (Exclusive New Track)
2. One By One
3. Nobody Told Me
4. I Think I’ve Got the Message
5. Too Many Friends
6. You Never Change
7. Always The Last to Know
8. You Don’t Know What Love Is
9. Boys At the Front
10. Perfect Child
11. My Crime of Passion (Acoustic Version)
12. Little Boy
13. Help Me
14. Revolution
15. I Got the Feeling (Live)
16. Taken In (Live)
17. Word of Mouth (East West Mix)
18. Too Far Gone
