Szerző: Rok Klemše
Előadó: Azrath 11
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 01.11.2011
Játékidő: 01:02:26
Értékelés: 3.5/5
Az olasz metalra gyakran ragad rá valami rossz szájíz, negatív előjel, amit elsősorban a túlzott pátosszal, a sablonossággal és a kiégett ötletekkel érdemelt ki. A Rhapsody és tizenöt leszármazottjának imidzse bőven hozzájárult ehhez a hírnévhez. De vak tyúk is talál szemet, és nyugati szomszédaink is büszkélkedhetnek néhány remek formációval – a Gory Blister, a Fleshgod Apocalypse, a Mortuary Drape, a Necromass, a Sadist és a The Secret csak néhány azok közül az olasz zenekarok közül, amelyek kinőttek a kicsinyes, csiricsáré kategóriából. Köztük van kétségkívül az Azrath-11 is, amelyet 2007-ben alapított Absu Telal Daghon és Asmodevs Draco Dvx (Naer Mataron, Slavocracy). Az új tagokkal megerősített páros tavaly adta ki első albumát, The Shrine Ov All Hallucinations címmel.
Az Azrath-11 mélyen a blackened death metalban gyökerezik, amely pokoli, okkult hangulatával és enyhe közel-keleti hatásaival a Nile-t és a Behemothot idézi. Óiskolás megközelítésével és nyers produkciójával a zenekar leginkább az amerikai mesterek, a Nile korai munkáihoz, a Black Seeds of Vengeance-hez és az In Their Darkened Shrines-hoz kerül közel. Az albumot elsősorban a masszív, brutális hangzás jellemzi, tele hatalmas riffelésekkel és kaotikus dobokkal, egyes részeken pedig szépen kihallatszik a mély basszus. Az Azrath-11 rendkívül összetett szerzői megközelítést követ, és a mérleg nyelvét a szokásos brutális death metalhoz képest a technikásság felé billenti. A monumentális hangzási támadás tele van blaszfém riffekkel, amelyek a black és a death metal fattyúgyerekére emlékeztetnek: hol méhrajként rángatóznak fénysebességgel, hol riffek és futamok olyan sorát kínálják, amely szép főhajtás az old-school death metal előtt. A basszusvonalak szépen kiegészítik a gitárokat, a ritmusszekciót pedig mindenekelőtt a fenomenális dobolás uralja, amely egyszerre hangzik katonai indulónak és háborús viharnak. Asmodevs megdöbbentő technikai tudásról tesz tanúbizonyságot, a mesterien kidobolt részek pedig az emberi polipra, George Kolliasra (Nile) emlékeztetnek. Számíthatsz tehát bőséges (de nem eltúlzott, és a legkevésbé sem unalmas!) dupla lábgép-használatra, átgondolt átmenetekre és vadul elszabaduló blast beatekre. A lassú, masszív és brutális hangzás kiválóan összefoglalja az album okkult természetét, amely Cthulhu csápjaiként tekeredik a füled köré, sajnos azonban a produkció egyúttal az album leggyengébb pontja is. Túl nyersen és tompán szól, a hangszerek így nem érvényesülnek eléggé. A produkció valóban olyan obskúrusan és gonoszan szól, mintha a lemezt a katakombák sötétjében vették volna fel, de a The Shrine ov All Hallucinations igazán csak megfelelő produkcióval ragyogna fel. Többször előfordul, hogy a dobolás és az ének teljesen maga alá temeti a gitárvonalakat, főleg azokban a pillanatokban, amikor a kettős ének dolgozik. A kettős vokális játék egyébként rendkívül színesen szól, és változatosabbá teszi az anyagot, a hörgő/üvöltő duó pedig kiválóan végzi a dolgát. Az album epikus és okkult képéhez remekül illenek a baljós tiszta vokálok is, amelyek a Lovecraft ősi isteneit imádó kultuszok vezetőinek szerepét játsszák.
Az Azrath-11 debütálása, a zenekar elsőszülöttje olyan gonosz és démoni, mint Damien az Ómenből, de ahhoz, hogy átvegye apja helyét, még hiányzik néhány gonosz tett. Elsősorban a produkción kellene javítani, mert a tisztább, jobb minőségű hangkép magasabb szintre emelné a zenekart, ugyanakkor nem ártana homogenizálni az anyagot, és a második lemezből, amely már készül, lehagyni vagy tíz-húsz percet. A The Shrine ov All Hallucinations közel hetven perces hosszával ugyanis olyan, mint egy piramis építése – száztonnás kövek vonszolása, miközben viharos riffek, földrengésszerű dobolás és félelmetes mitológiai hangulat ostoroz.
Felállás
Asmodevs Draco Dvx – ének, dobok, billentyűk, samplerek, akusztikus és kiegészítő gitárok
Absu Telal Daghon – gitár, vokál
Dioskouroi Deimos Faol – basszus, vokál
Produkció
Asmodevs Draco Dvx & Roberto Montanari és Simone Rizzo
Számlista
1. Even the Gods Can Deny Our Solemnity (March ov Triumphant Genesis)
2. Ov Stormblades and Waracle
3. Imposing My Will
4. Anti
5. Aeonic Mouth of Prophecy
6. Under the Third Moon Oracle
7. The Omnipotent Paradigm
8. Where Memories Fade to Tragedies
9. …And Reclaim the Voices ov the Ancients
10. Imperial Remembrance
11. The Shrine ov All Hallucinations
12. Humanitas Detestabilis
13. Trails of Nothingness
