The Magic Numbers

0 12

Előadó: Magic Numbers, The
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2005

A The Magic Numbers a debütalbumával nem kis port kavart, és amikor ez leülepedett, kiderült, hogy a slágerlisták csaknem egyhangúlag hirdették a világnak: ez a the next best thing! És megindultak a találgatások, mi következik ezután erre a jelenségre.

Mit kínál hát a The Magic Numbers azonos című albuma? Először is azt, hogy a testvérpár, Romeo és Michele (Stodart), valamint a szintén testvérpár, Sean és Angela (Gannon) valóban afféle csodaszám-kombinációt alkot, amely bőséges hallási élvezetet nyújt. Elsősorban azoknak, akik szívesen merülnek el meleg, hosszú, szinte meditatív hangzásvilágban, amely tele van optimizmussal és gyermeki hancúrozással. A This Love hipnotikusan fokozódik, egy kicsi, halk dalból valódi elégiává növi ki magát. Ennek nagy része az album egyetlen vendégzenészének, Angharad Davies hegedűsnek köszönhető, aki játékával átveszi a dallam gyeplőjét, és olyan tájakra viszi, amelyek egyébként meglehetősen megközelíthetetlennek tűnnek. Később a Try című dalban hasonlóan lépnek egy kissé álmodozó világba, egy újabb teljesen akusztikus hangszer, a melodika bevonásával. És éppen ezt az álmodozó, vagy inkább kellemesen elréved hangulatot hozzák ki valahogy mindig a legjobban, ilyenkor szól a leghitelesebben. Otthonosan.

A zene kidolgozott, és végig a tavaszi lágyság meg a feltételes élesség között feszül, utóbbi, a belső nyugtalanság csak ritkán bukkan fel, inkább figyelmeztetésként, hogy mi minden történhet. Ami ezt a szimbiotikus csendéletet kissé kontrasztszegénnyé teszi, az leginkább az időnként kicsit elnyújtott hangszerelés, amelyből az érződik, hogy egyszerre túl sok mindent akarnak. Némi vonzerőt még hozzá is tehetnének, ha az előtérbe jobban kiemelnék Michele és Angela énekét.

Ők ugyanis inkább a kísérő harmóniákba bújnak, pedig legalább néhol gond nélkül pótolhatnák Romeo kissé monoton énekét. A szövegeken is lehetne még csiszolni, mert nemegyszer úgy hatnak, mintha még a középiskolában írták volna őket, mielőtt megismerték volna a nagy írókat, az írásmódjukat, és azt, ahogyan ők az ötletekkel és a fantáziával bánnak. Önmagában ezzel nem is lenne baj, de nem mindig illik össze azzal a komolysággal és felnőttséggel, amely felé alapvetően törekednek.

Annak ellenére, hogy hangzásban meglehetősen távol állnak a többi mai zenekartól, a számkombináció még mindig nem elég jó ahhoz, hogy csodálatos lehessen. Nem annyira The Next Best Thing, inkább The New Kids In Town.

Felállás

Romeo Stodart – gitár, bendzsó, zongora és ének
Angela Gannon – melodika, ütőhangszerek és ének
Michele Stodart – basszusgitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek és ének
Sean Gannon – dob

VENDÉGZENÉSZ:
Angharad Davies – hegedű (#9)

Produkció

Craig Silvey & Romeo Stodart

Számlista

01. Mornings Eleven
02. Forever Lost
03. The Mule
04. Long Legs
05. Love Me Like You
06. Which Way To Happy
07. I See You, You See Me
08. Don’t Give Up The Fight
09. This Love
10. Wheels On Fire
11. Love’s A Game
12. Try
13. Hymn For Her

Az album hossza: 64:37

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik