Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Ljubljana
Az interjú dátuma: 2011.02.19.
A szlovéniai Stájerországból érkező Sabaium joggal büszkélkedhet azzal, hogy az egyik legrégebb óta megszakítás nélkül működő hazai metalzenekar: 1994 óta léteznek (akkor még Catacomb néven). Pályafutásuk során négy stúdiólemezt adtak ki, amelyeken a (melodikus) death metalt gothic metal hatásokkal keverik. A legutóbbi, a Connection Lost nemrég jelent meg. A zenekarba hosszabb szünet után visszatért a régi motoros, alapító tag, Milko Kraner is. Az új lemez születéséről és még sok minden másról David Kupčiččal (gitár) és Milkóval (ének) beszélgettünk.
RockLine: Nemrég jelent meg az új lemezetek, a Connection Lost, a zenekarba pedig hosszú távollét után visszatért Milko, és vele együtt sok alkotói energia is.
Milko: Igen, valahogy újra egymásra találtunk, miközben én egy másik zenekarban játszottam. Barátok maradtunk, aztán úgy alakult, hogy felmerült az igény, hogy a Sabaium zenéje új energiát kapjon, más megközelítéssel és tiszta énekkel. Egyetlen italra volt szükség, és ezzel el is dőlt a dolog.
RockLine: A dalok már megvoltak a lemezen, mielőtt te visszatértél a zenekarba?
Milko: Igen, alapvetően igen, talán két dal kivételével. Ahhoz a kettőhöz már korábban is létezett egy nyers alap, a lemezen most frissített formában szerepelnek.
David: Abban az időszakban, amikor szétváltak az útjaink, születtek dalkezdemények. Meg kellett tölteni az albumot, és azt mondtuk, miért ne használnánk a régi anyagot, amit még együtt csináltunk. Megpróbáltuk eljátszani, hogy lássuk, fel lehet-e újítani, frissíteni, betenni egy-két új riffet, és így összeállt a dolog.
Milko: David megírta a szövegeket, én pedig ráraktam az énekdallamokat a hangszeres részekre.
RockLine: Hogyan illeszkedik ez a lemez a Sabaium diszkográfiájába, ha összehasonlítjátok a korábbi kiadványokkal?
Milko: Egy kicsit más.
David: Ha megnézed mind a négy albumot, az első kettő stílusában hasonló, ugyanaz a vezérfonal húzódik végig rajtuk. Aztán Milkóval szétváltak az útjaink, és a harmadik lemez inkább a death metal vizei felé evezett. Persze Milko nélkül is készítettünk anyagot, és most, hogy visszatért, az első három lemez egyfajta hibridje született meg.
Milko: Hangszeresen ez az album gyorsabb, valószínűleg jobban, mintha én az elejétől részt vettem volna benne. Én inkább a melódiák terén tettem hozzá. Már az első két lemezből látszik, hogy az énekelhető, dallamos dolgok híve vagyok.
RockLine: Inkább a gothic vizek felé?
Milko: Igen, inkább.
RockLine: A te hangod is ad a melodikus death metal alapjának egyfajta gothic felhangot, engem például a Paradise Lost középső korszakára emlékeztet.
Milko: Igen, mi is régóta hallgatjuk őket, és biztosan van némi hatásuk a zenénkre.
David: Az egyik kedvenc zenekarunk és az egyik legnagyobb példaképünk. Soha nem másoltunk zenekarokat, de az biztos, hogy hallatszanak a hallgatott zenék hatásai.
RockLine: Kinézetben, hangzásban és produkcióban is hatalmas minőségi ugrás az új lemez a korábbi kiadványokhoz képest. Főleg a produkció, amiért Dalija felelt a dB Recordings stúdióban.
Milko: Igen, egyetértek.
David: Igen, hiszen ez volt a cél. Teljesen őszintén: már egy ideje foglalkozunk zenével, igaz, amatőr szinten, de ez a mi színterünk sorsa. Úgy gondolom viszont, hogy ennyi év után már nem is engedhetnénk meg magunknak egy félmegoldást. Végül is már értünk valamit a dologhoz, és ha félvállról vettük volna, könnyen elronthattuk volna az összképet.
RockLine: Valamennyi hatást és frissességet biztosan Jure (Vandur, gitár, a szerk. megj.) is hozott a zenekarba?
David: Igen, abszolút. Életkorra ő a legfiatalabb tag, és a korának megfelelően ilyen zenét is hallgat, rajong a göteborgi melodikus death metal színtérért. Mindenképpen hozzátett a dologhoz.
RockLine: Hogyan írtok dalokat? Riffekből, szövegekből indultok ki?
Milko: Inkább a hangszeres részekből, igen. A szövegeket aztán David veszi át.
David: Igen, eddig úgy működött, hogy először megírtuk a hangszeres részeket. Azon gondolkodunk viszont, hogy a jövőben változtatunk a koncepción, hogy ne várjunk addig, amíg a teljes hangszeres felépítés kész nincs, hanem már korábban elkezdjünk riffet riff után és énekdallamokat hozzáadni. Előfordult már, hogy mi, hangszeresek, megírtunk olyan részeket, amelyek szerintünk kiválóak voltak, aztán az énekkel egyszerűen nem akartak összeállni.
Milko: A tiszta ének azért mozgalmasabb hangszeres alapot igényel, úgyhogy a jövőben ezen a területen még sokat kell majd egyeztetnünk.
RockLine: Ezen a lemezen viszont már hallatszik, hogy megtaláltátok az egyensúlyt a growl, a tiszta ének és a hangszeres alap között.
Milko: Igen, az alapgondolat az volt, hogy én azt mondtam, nem fogok céltalanul álldogálni a színpadon, hanem minden számban énekelni fogok (nevetés). Aztán megkerestem azokat a részeket, ahol jó tiszta éneket lehetett csinálni.
David: Őszintén szólva nagyon jól sült el a dolog. A dalok többsége hangszeresen nagy vonalakban már készen volt, és fogalmunk sem volt, mi lesz az énekkel. Elkezdtünk arról beszélni, hogy Milko visszajön, hogy ne csak growl legyen, mert az is lehet nagyon vérszegény. Az idő nagy részében, még a stúdióban is, mi, többiek nem tudtunk mindent. Az idő kicsit szorított minket, Jure és Milko pedig sokat dolgozott egyedül, így mi, többiek csak a stúdióban, az album keverésekor hallottuk meg a végleges hangzást.
RockLine: Mekkora befolyása volt Daliának a lemez hangzására, arculatára, tekintve, hogy az egyik legjobb hazai metalproducer?
David: Biztosan ő felelős a finomságok jó részéért, és határozottan van az albumon néhány ötlete is, néhány dolgon változtattunk is. A gitárokkal kapcsolatos sok mindent együtt módosítottunk. Nekem is fel kellett adnom egy-két saját részemet, mert ő másképp javasolta, és az az ő javaslatára végül teljesen újonnan született meg. Én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel és a Dalijával való együttműködéssel.
RockLine: Akkor a jövőben is nála maradtok?
David: Igen, ha még felveszünk valamit, biztosan. Szerintem nálunk metalzenében szinte nincs alternatíva.
RockLine: A lemez hangulatának és atmoszférájának nagy részét éppen a billentyűk viszik, amelyek szerintem sokkal jobban illeszkednek a zenébe, mint korábban.
David: Igen, mondhatjuk így. De ez az érzés a vokálok kombinációjából fakad, szerintem más lenne, ha csak growl lenne. A szintik szerintem sokkal jobban illenek a tiszta énekhez. Daliától is jött pár ötlet, főleg a harmóniák és hasonlók terén.
RockLine: A szövegek a te asztalod, David?
David: Igen, a szövegeket nagyrészt nekem kell írnom, és erre vagyok ítélve (nevetés).
RockLine: A Connection Lost szövegeinek van egyfajta közös témája, mégpedig az, hogy az emberiség elvesztette a kapcsolatot önmagával?
David: Igen, hiszen ez minden nap látszik a híradókban. Kapzsiság, gyilkolás, minden a pénzért és az anyagi haszonért. Nem számít a felebarát, a barátság, mindent eladnak pénzért. Ránézel egy kicsit a híradóra, és már megvan a téma. Stílusban nekem a sötétebb témák fekszenek jobban, azok a dolgok, amelyek nyomják a lelkemet. Szerelemről nem fogunk énekelni… na jó, talán mégis, csak sötét módon.
RockLine: A szövegek már egy ideje teljesen angolul vannak. Számíthatunk a jövőben még egy olyan szlovén nyelvű kísérletre, mint a Tiha pesem volt?
David: Szerintem igen.
Milko: Akkor érdekesnek tűnt, mert a metalban ilyen szinte nem volt.
David: Persze, hiszen nem az a lényeg, hogy szégyellnénk a szlovén nyelvet. El kell viszont ismernem, hogy személy szerint nehezebb jó szöveget írnom szlovénul.
Milko: Bár ha most meghallgatod Janát (nevetés) (a rádióban épp lement a latin loverként elkönyvelt Jan Plestenjak egyik dala, a szerk. megj.)
RockLine: A színpadon is kicsit megváltozott a felállásotok. A growlok nagy részét Jure vette át, te, Milko pedig most a tiszta részeket viszed. Játszottatok már ebben a felállásban?
Milko: Igen, igen, játszottunk. Megy, megy. A régebbi, dühösebb részeket még David viszi, egyébként viszont szerintem nagyon jól működik.
RockLine: Várható valamilyen hasonlóan nagy turné, mint az Interceptorral?
David: Igen, reméljük. Egy kicsit elfogyott a szuflánk, mert rengeteg energiát fektettünk abba, hogy megjelenjen az album, megtervezzük a borítót, és ebben a szervezésben elfogyott az erőnk ahhoz, hogy még több koncertet leegyeztessünk. De úgy gondolom, hogy lassan eljutunk idáig.
RockLine: Ha jól tudom, videoklipet is terveztek forgatni?
David: Igen, már felvettük, most azon egyeztetünk, hogy még néhány kiegészítést hozzáadjunk. Jelenleg ezen dolgozunk.
RockLine: Ki rendezte?
David: Tulajdonképpen egy haverral forgattunk.
Milko: Totál low-budget. Meglátjuk, mi lesz belőle. Az anyagot még csiszolni kell.
David: Szerintem teljesen klasszikus úton megyünk, YouTube, Facebook, ez ma a legjobb promóciós forma. Ha a klipet felkapja valamelyik tévé, szuper, ha nem, hát nem.
RockLine: Mik a terveitek a közeli jövőre?
Milko: Idén biztosan lesz pár koncert, de nem annyi, hogy megállás nélkül játszanánk.
David: Munkánk van, így nem is menne. Nem vagyunk már zöldfülűek, hogy iskolába járjunk, és lógjunk. Komoly munkahelyünk van, néhányunknak családja is. Ez még mindig a hobbink, tiszta amatőr örömből csináljuk.
Milko: Mi csak havonta egy-két koncertet szeretnénk.
David: Számunkra ez a társasági élet is. Nem a kocsmában lógunk, hanem a próbákon találkozunk.
Milko: A jövőt illetően pedig remélem, hogy lesznek ötletek, és akkor elindul egy új ciklus.
David: Igen, végül is már jó ideje összetart minket a dolog, 1993, 1994 óta.
RockLine: Érdekes lesz hallani azt az anyagot is, amely teljesen az elejétől Milkóval fog készülni?
David: Igen, biztosan. Ezért említettem korábban, hogy változtatni kell a koncepción. Hogy már az elejétől mindannyian bekapcsolódjunk, hogy ne legyen például már kész gitárrész.
Milko: Igen, hogy az énekeket is könnyebb legyen megcsinálni.
David: Szerintem ezt ki kell használni, van benne potenciál.
Milko: A jövőben egy kicsit dallamosabb lesz, de még mindig energikus.
David: Kitartunk. Sokat jelent, hogy haverok is vagyunk, hiszen a szabadidőnkben is együtt lógunk. Nem vagyunk valami profi zenészek, akik egy órányi próbára találkoznak, és ott lepecsételik a munkaidejüket.
Képgaléria
