The Inner Sanctum
Előadó: Saxon
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2007
A Saxon új lemeze – a túlélő dinoszauruszoké és az N.W.O.B.H.M. korszak bajnokaié, akik a „Solid Ball Of Rock” óta németesen szólnak, főleg a nyersebb produkció miatt, ami a britekre soha nem volt jellemző, de maguknak a riffeknek az építkezésébe is belekerült egy kis németség (a kilencvenes évek!!!!), nem beszélve a dupla lábdob szórványos megjelenéséről, amit a zenekar „pre-Solid Ball Of Rock” korszaka nem ismert – a „The Inner Sanctum” című lemezzel visszatér az 1997 – 2001 közötti időszakba. Nigel Glockler dobos visszatérése valószínűleg nem sokat tett hozzá ehhez, de éppen ez a felállás hozta össze például az egyedülállóan nagyszerű „Unleash the Beast” (1997) lemezt. Mindenesetre a „The Inner Sanctum” tetőtől talpig újra sokkal inkább Saxon-lemez, mint a „Lionheart” (2004), amelyen a fiúk a 21. századi power metal trendeket akarták megragadni, pedig tudjuk, hogy egy olyan zenekarnak, mint a Saxon, semmi szüksége a másolásra. Aleluja, a „The Inner Sanctum” újra egyenesen a Saxon szent hagyományából merít, ehhez pedig olyan bombasztikusságot ad, amelyet a „Killing Ground” (2001) „német” Saxonjába a legszebb módon sikerült beépíteni. A „Denim And Leather” korszak hagyományának és a „németesnek” a legszebb ötvözete így az I’ve Got To Rock (To Stay Alive), amire már a cím is utal.
A heavy metal szó! A nyolcvanas évek. A Saxon ebben a tekintetben a „heavy metal” első osztályú sztereotípiája. Kifejezésmódjuk viseli a „heavy metal” szókapcsolat összes védjegyének és reprezentatív márkájának legdíszesebb konfekcióját, amellyel a Saxon már a messzi 1979 óta egészen a mai napig kényeztet minket. Filozofálni értelmetlen. Itt vannak a nagy dallamok, a szikár, megalkuvást nem ismerő riffépítkezés, a himnikus refrének, a Scarrat/Quinn duó már megszokottan ragyogó szólózása, Biff utánozhatatlan hangi pecsétje, és mindezt művészien, a vén rókákhoz illően már rutinosan támasztja alá a pokoli Carter/Glockler ritmusszekció. A „The Inner Sanctum” rendkívül dinamikus lemez, a Saxon a teljes játékidő alatt elképesztő tempót diktál. A „The Inner Sanctum” a zenekar 30 éves fennállása után is hihetetlenül frissen szól, a fiúk pedig úgy játszanak, mint a megzabolázatlan csődörök, mintha még csak most küzdenének azért, hogy felkerüljön a nevük a rockzene térképére.
Az első három tarolás után a fiúk lassítanak a Red Star Falling-gal, amelybe belekevertek valamennyit a legendás Broken Heroes és The Eagle Has Landed aranyló „eighties” hangulatából. A Saxon egyszerűen tudja, hogyan időzítse a hangulatot, és hogyan hozzon létre dinamikai hullámzást az albumokon át. Így zárul a lemez is a legelegánsabb módon. Az Empire Rising nyitánya az „Unleash the Beast” nyitányának atmoszféráját idézi, aztán jön a mérgező riffekkel megtámogatott ágyúzás! Ez a leghosszabb dal, az Atila The Hun, amely a lemez zárásaként a „The Inner Sanctum” hangulati csúcspontját jelenti, hosszabb középső hangszeres résszel, ahol a fiúk különösen megvadulnak, és ahol a metálbestia fenyegetően elvicsorítja félelmetes fogsorát, megmutatva, hogy a Saxonnak a hosszú megtett út ellenére sincsenek kicsorbult agyarai!
A produkció élő, a hangszerek közötti egyensúly rendben van, az ének középen áll, a teljes hangzásban pedig különösen jól elkülönül Nibbs Carter kiváló basszusvonala, amelynek csengése és reszelése vastagon dübörög és vág át a lemez gitárriffjeinek acélján. Ez a Saxon-mágia! Egy zenekar, amely nem tud és nem is akar megtagadni önmagát. A hagyomány él! Hűség a hagyományhoz, a zenekar hű rajongóinak. Mit kívánhatna még az ember ennél többet? A Saxon név továbbra is nagy és büszke! A „The Inner Sanctum” még egy igazi Saxon! Kérünk még egy ilyet!
Felállás
Biff Byford – ének
Paul Quinn – gitár
Doug Scarrat – gitár
Nibbs Carter – basszusgitár
Nigel Glockler – dob
Produkció
Biff Byford & Charlie Bauerfiend
Számlista
1. State Of Grace
2. Need For Speed
3. Let Me Feel Your Power
4. Red Star Falling
5. I’ve Got To Rock (To Stay Alive)
6. If I Was You
7. Going Nowhere Fast
8. Ashes To Ashes
9. Empire Rising
10. Atila The Hun
Az album hossza: 44.37