Előadó: Melodrom
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2006
Néhányan már a Melodrom második albuma, a The Guide megjelenése után azt mondogatták, hogy hangzásban mennyire eltávolodott az azonos című bemutatkozó lemeztől. Valójában ez messze nem igaz. Látszólag meglehetősen spontán kiadványról van szó, amely lényegében minden korábbi munkát csak továbbfejleszt, legyen szó akár a már említett első albumról, akár azokról a különféle zenei alkotásokról, amelyeket a Melodrom a Laibachhal és DJ Umekkel együttműködve hozott létre. Bármilyen elmozdulást is érzünk, az leginkább a zene fejlődésében hallható, ez viszont teljesen természetes: minden (zenei) műnek idő kell, hogy kiforrjon, a Melodrom pedig mindenképp még fejlődik. Tehát teljesen logikus következő lépés.
Ez a hangzásbeli előrelépés, amely a The Guide-on felismerhető, valójában mégis úgy hat, mintha időben visszafelé lépnénk, valahová a múlt század nyolcvanas éveibe, a sötétebb elektro pop rockhoz, amit páran gothnak is neveztek. Konkrétabban: az album jó értelemben nagyon hasonlít a Videosex munkásságához, amely a maga idejében ugyancsak teljesen egyedi úton járt úttörőként a (tágabb értelemben vett) hazai zenei életben. Az, hogy mennyi köze van ehhez a The Guide producerének, Iztok Turknek, aki annak idején maga is a Videosex tagja volt, tulajdonképpen lényegtelen kérdés, hiszen ha Tom Waitset idézzük: „ha kölcsönkérsz valamit, az azt jelzi, hogy egyszer majd vissza is adod”, és ha ezen az albumon bármi kölcsönvett akadt, azt a legjobb módon már vissza is adták.
A The Guide hangulata még valamivel sötétebb, mint az elődé, noha tele van elektronikus betétekkel, amelyek általában feldobják a zenét, itt viszont egyfajta lezser bensőségességbe viszik, amilyen napnyugta után szokott beköszönteni. Az albumon végig visszatér egy zenei téma variációja is, ami még inkább egységes, szimbiotikus organizmussá teszi a lemezt – hasonlóan ahhoz, ahogy ezt főleg a klasszikus zenében vagy a jazzben hallhatjuk, ahol egy változó téma folyamatosan jelen van. A két album talán éppen ebben az energiában, az album ívében különbözik a leginkább: a The Guide következetesebb, jóval koncepciózusabb, ami nem meglepő, hiszen az előző, a Melodrom szinte válogatásjellegű volt, különböző, egymással nem összefüggő korszakokból összegyűjtött dalokkal, itt viszont a zenekar eleve azzal a céllal alkotott, hogy lezárt egészként jelenjen meg, és úgy is szól.
Olyan dal, mint a September, itt nincs, de hát az első albumon sem volt hozzá hasonló. Viszont itt van 13 teljesen más, ugyanúgy egyedi és igényes dal, amelyek csak azt igazolják, hogy a fejlődés vágya és szükséglete, valamint a kevésbé kitaposott utak keresése csak üdvözlendő, sőt végső soron elengedhetetlen tulajdonság a kreativitás és a személyes növekedés megőrzéséhez.
Logikus következő lépés tehát; ha pedig úgy éreztetik, hogy tényleg egészen más irányba is el akarnak indulni, a Melodrom bármikor szövetkezhet például Tomaž Pengovval vagy Zlatko Kavčičcsal, de ez az út egyelőre teljesen rendben van, a többire még bőven lesz idő.
Felállás
Mina Špiler: ének
Matevž Kolenc: gitár, programozás, vokál
Miha Žargi: basszusgitár
Polona Janežič: zongora, billentyűk, vokál
Matej Nolda: dob, vokál
Közreműködő zenészek:
Jelena Ždrale: hegedű és brácsa (#3, #6, #12 és #13)
Boštjan Gombač: énekelő fűrész (#13)
Gašper Adamič: vokál (#1)
Produkció
Iztok Turk és a Melodrom
Számlista
01. Start The Fireworks
02. Taking Pictures
03. Anything Goes
04. I’m Taking Pictures
05. Marching On A Globe
06. Revolutions
07. Blow On The Dice
08. Kinematics
09. Counting Days
10. Stereotypes
11. Lovers’ Anatomy
12. Overboard
13.
Játékidő: 48:43
