Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Moonlight Sky
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2016
Játékidő: 57:44
Értékelés: 4.5/5
A szlovén prog/jazz rock fusion kiválóság, a Moonlight Sky – amely már évek óta kizárólag instrumentális formában működik – a harmadik stúdióalbuma, a trióban felvett „Changing Parameters” (2012) után jelentős hangzásbeli váltást hajtott végre: negyedik tagként meghívták soraikba a remek billentyűst, Jan Severt. Az ő segítségével a másik három Moonlight Sky-virtuóz, vagyis Miha Petric gitáros, Janez Moder basszusgitáros és Žiga Kožar dobos csodálatos módon gazdagította zenei kollázsát. Ez különösen az egyes hangszerelésekben hallatszik meg, amelyek most sokkal színesebbek és gazdagabbak, néhány számot pedig Goran Bojčevski klarinétja és Črt Remic szaxofonja is megtold vendégként.
A „The Four” érdemi előrelépést jelent az elődjéhez, a „Changing Parameteres”-hez képest. Páran közülünk ugyanis kicsit hiányoltuk a Moonlight Sky-tól azt a szimfonikus pecsétet, amely a korábbi eredményeik többségét jellemezte. Néhány szám most a jazz rock fusion mellett aktívan kísérletezik a world musickal és a bluesszal is, ami szintén igen dicséretes, és szép bizonyíték arra, hogy a zenekar nem görcsöl a hangzásbeli múltján. A nyitó „Tour de Vir” temperamentumos fusion-mestermű, mind a négy tag közös alkotása, és az album egyik csúcspontja. Érezhető benne a legendás fusion-formációk, a The Mahavishnu Orchestra, a Return to Forever és a Leb i Sol hatása.
Az ilyen hatások a kizárólag saját szerzeményeket tartalmazó „The Four”-on máskor is felbukkannak. Moder megvastagított basszusvonalai végig jelen vannak a „Tour de Vir”-ben, Miha Petric pedig olyan gyorskezű futamokkal, amelyekre John McLaughlin, Vlatko Stefanovski és Al Di Meola is büszke lenne, rögtön szemléletesen megmutatja, miért az egyik legjobb gitárvirtuóz, akit a hazai terepen felmutathatunk. Hangszerük két mestere Sever zongorájának és Kožar dinamikus dobátmeneteinek lendületes támogatását élvezi, a ritmikailag amúgy is rendkívül mozgalmas számot pedig szellemes fúvósszólamok gazdagítják tovább.
A „Šestka” kicsit visszafogottabb, ritmikailag azonban még mindig nagyon dinamikus szerzemény, amelyben Petric gitárfutamai kissé bluesosabb irányba „kanyarodnak”, miközben a változatos basszusvonalak és az intelligens dobátmenetek szépen megtámogatják a finom billentyűs hangszereléseket. Közben akad hely egy kis jókedvű jazzfusionös improvizálásra is, amely az ilyen spontán hangulatú instrumentális darabokból szinte nem hiányozhat. A „Makedonska”, ahogy a címe is jelzi, a balkáni fűszerezésű ritmusok és a „déli” hangulat fokozatos diadalát hozza. Sever „csendéletszerű” zongorabevezetője egy hajszállal hosszabb a kelleténél, utána azonban fokozatosan a balkáni/macedón melódia veszi át az uralmat, Petric kiváló gitárszólójában csúcsosodva ki. Ez megint egy nagyon érdekes stilisztikai felfrissülés, amiért a zenekar minden elismerést megérdemel.
Egy kis balkáni ritmikai temperamentum a játékos, jazzfusionös csemegében, a „Microcosm”-ban is érezhető, ahol mind a négy zenész virtuóz erényei újra teljes pompájukban érvényesülnek, bár ezúttal a drámai gitáros improvizációban Petric jeleskedik a legjobban, aki a kompozíció szerzője is. A dél-európai etno elemek hatása a „Nearest to Inexpressible”-ben is jelen van, amely hirtelen átvált egy improvizációs szakaszra, és ez a komplex szerzemény a kiváló zongoraszólóval együtt némi avantgárd bélyeget is kap. Az „Alegria” során a zenekar kissé „hagyományosabb” jazz fusion vizekre evez, a csiszolt gitárfutamok és ravaszul időzített dobátmenetek közepette pedig a finom zongoraszóló is különleges hangsúlyt kap. A „Taino” a bluesos fűszerezésű gitárfutamok diadala hatalmas basszusvonalak támogatásával, miközben Sever szerteágazó billentyűs kalandozásai megint nem tagadják le a Return to Forever legendás főnökének, Chick Coreának a hatását. Petric „szuperszonikus” gitárszólója ezúttal sem marad el, amelytől ismét megdobban majd a gitárhősök minden rajongójának szíve, a szerzemény zárásában pedig szinte karibi/latin melódia uralkodik el. A záró „But I Like the Blues” hangulatában igen kellemes, „csendéletszerű” darab, amelyben Petric a gitáron megható, bluesos futamokat sző, miközben a finom zongora és a jazzes dobkíséret szépen elkíséri.
A „The Four” pontosan az az album, amilyenre mi, Moonlight Sky-rajongók az elődje megjelenése óta vártunk, vagyis összességében minden várakozást felülmúlt, ráadásul néhány igazán kellemes meglepetéssel is szolgált. A hangzásbeli fejlődés Jan Sever érkezésével mindenképpen néhány igazán magával ragadó eredményt hozott, így nagyon bölcs lépés volt, hogy a zenekar triópól újra kvartetté alakult, a minőségi produkcióról pedig az elismert producer, Matej Gobec gondoskodott. A végeredmény eddigi legérettebb produktumuk. A korábbi három stúdióalbummal való összevetés elég hálátlan feladat, hiszen a Moonlight Sky a „The Four”-on megint teljesen másképp szól, mint mondjuk négy évvel ezelőtt – természetesen pozitív értelemben. Mindez nagyon jó ígéret a zenekar jövőjére nézve, amely ezúttal a művek többségén szinte kicsattan a lelkesedéstől és a rendkívüli lendülettől. Nagy szerencse, hogy Szlovéniában van legalább egy maroknyi hozzájuk hasonló zenekar, mint a Moonlight Sky, akik a hazai progresszív rock, illetve jazz rock fusion színtér becsületét mentik, ezért az ilyen kísérletező lelkesedők minden új albumának megjelenése rendkívül fontos esemény.
Felállás
Miha Petric – gitár
Janez Moder – basszusgitár
Jan Sever – billentyűs hangszerek
Žiga Kožar – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Goran Bojčevski – klarinét
Črt Remic – szaxofon
Produkció
Matej Gobec
Számlista
1. Tour de Vir
2. Šestka
3. Makedonska
4. Microcosm
5. Nearest to Inexpressible
6. Alegria
7. Taino
8. But I Like the Blues
