Roth Brock Project

0 121

Szerző: Aleš Podbrežnik

Előadó: Roth Brock Project
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 48:11
Értékelés: 4/5

A hard rock és a melodikus rock ismerői hamar rájönnek, kik állnak e új projekt neve mögött: John Roth gitáros, aki a Winger tagjaként ismert, de játszott a Starshipben és a Giantben is,  valamint Terry Brock énekes, aki a Strangways tagja, dolgozott a Lerouxval, és Roth-hoz hasonlóan a Giantben is énekelt. 

Roth és Brock 2009-ben találkozott először a közös munka során, amikor a Giant új anyagon dolgozott, amely később a „Promised Land” stúdióalbumra került fel. Köztük hamar különleges alkotói kémia és zenei kötődés alakult ki. A két fickó kivárta a megfelelő pillanatot, hogy megvalósítsa néhány közös ötletét. Roth türelmesen összeszorított foggal várta, mikor jelentkezik Kip Winger az új Winger-albumnak szánt új anyaggal, és azt is, hogy a Whitesnake-kel folyamatosan jócskán lefoglalt másik winger-es társa, Reb Beach is ráérjen – így kiváló gitárosként méltánytalanul a peremre szorult, ami óriási kár egy ilyen tehetségnél. Terry Brock pedig a másik oldalon szintén várakozásra kárhoztatott, hogy a Strangeways-es haverjai mikor mozdulnak meg újra, és kezdenek új albumon dolgozni. Őszintén szólva a Stangeways utóbbi teljesítménye minden kritikán aluli, jobb lett volna, ha meg sem születik. Brock „Diamond Blue” (2010) című szólóalbuma viszont igazi gyógyír mindazoknak, akiket nagyon elkeserített az új Strangeways-anyag.  

Brockot nem hagyta el a rendkívüli érzék a pillanatok alatt megfogó dallamvonalak megtalálásához, amelyek az összes dal pompázatos refrénjeibe be vannak kovácsolva. Megőrizte teljes szenvedélyét és érzelmi töltetét, a kiváló énekteljesítmény pedig a „Roth Brock Project” albumon minden lépésnél elkíséri a hallgatót. A produkció modern. Az album meztelenül, közvetlenül, élőn szól, nincs benne „stúdiócsiszolás”, a gitárok határozottan elöl szólnak, ahogy átharapják magukat a jellegzetes gitártémákon.  A billentyűk háttérbe szorulnak, a csendesebb pontokon (Distant Voices) vagy a felvezetésekben (Never Givin’ Up) kerülnek előtérbe, főleg a hangulatok fokozásában, amelyek a refrénekben érnek el atmoszferikus csúcspontokat. Mivel Roth gitárjai Brock éneke mellett is dominánsak, a refrénekeket mesterien gazdagítják a többszólamú vokális harmóniák, amelyek kontrasztosan erősítik a hangulati állapotokat a bombasztikus refrénekben

Roth ezen az albumon végre a saját ura. Nem csak a gitárokat játszotta fel erre a lemezre. Billentyűzött, basszusgitározott, és természetesen teljes vérrel kiélte magát a szólók és a harmonikus futamok megalkotásában. Ezúttal nem kellett meghajolnia Kip Winger őexcellenciája komponálási tekintélye előtt, és Reb Beach szólóira és riffjeire sem kellett tekintettel lennie. A fickó valójában teljes fényében hozta felszínre azokat az ötleteket, amelyek hosszan érlelődtek a fejében, és tizenegy rendkívül erős melodikusrock-szerzeményből álló kollázzsá építette őket, amelyek egy pillanatra sem hagyják cserben a műfaj rajongóját. Az album dalai a gyorsabb rock’n’roll gyújtózsinóroktól – mint például a nyitó Young Gun – az ütős balladákig terjednek, mint az album közepén álló Distant Voices, amelyben Brock vokális kifejezőereje különösen izzó intenzitással lobban fel.

Ami a „Roth Brock Project” albumon hallható, az tulajdonképpen a két zenész legjobb tulajdonságainak és zenei hátterének szerencsés ötvözete. Nagy vonalakban: ennek az albumnak elsősorban a Winger-rajongókat kell megörvendeztetnie, aztán Brock szólóalbumának, a hat évvel ezelőtt megjelent kiváló „Diamond Blue”-nak az ismerőit, de érdemes hozzátenni, hogy tartalmilag és energiában könnyedén felzárkózik mellé a Strangeways első három albuma is. A „Roth Brock Project” tehát rendkívül szép melodikusrock-termék, némileg „kiélezettebb”, „előretolt” gitárokra épülő hangzással, tizenegy egyenrangú szerzeménnyel, amelyek minősége nem ingadozik.

Roth Brock Project – Young Gun (hivatalos videó):

Felállás

Terry Brock – ének, vokál
John Roth – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, ének, vokál
Scott Trammell – dob, ütőhangszerek

Produkció

John Roth

Számlista

1. Young Gun
2. What’s It To Ya
3. Young Again
4. If That’s What It Takes
5. I Don’t Know Why
6. Distant Voices
7. We Are
8. Fighter
9. My City
10. Never Givin’ Up
11. Reason To Believe

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik