Megjelenés: 2019. 11. 08.
Kiadó: InsideOut Records
Producer: Roine Stolt
Hossz: 84:56
Műfaj: symphonic progressive rock
Értékelés: 9/10
A svéd progresszívrock-megújítók, a The Flower Kings rajongóinak hat évet kellett várniuk a „Waiting for Miracles” című új stúdióalbumra, mert közben a zenekar két vezéralakja, Roine Stolt gitáros-énekes és Tomas Bodin billentyűs „összeveszett”. Stolt sokáig Bodinra való tekintettel nem akarta folytatni a The Flower Kingset, mivel Bodin úgy döntött, hogy mostantól csak az önálló pálya számít, így 2018-ban Roine Stolt’s The Flower King néven adta ki a „Manifesto Of An Alchemist” albumot.
Egy ideig még azon is elgondolkodott, hogy feloszlatja a The Flower Kingset, és teljesen az önálló karrierre meg a számos mellékprojektjére koncentrál, de a „progresszív rock harmadik hullámának” kultikus zenekara híveinek szerencséjére végül mégis a folytatás mellett döntött. Bodin helyére Zach Kaminst (An Endless Sporadic) hozta, Felix Lehrmann helyén pedig Mirkko DeMaio (Mind Key) ül a dobok mögött. A „régi gárdából” még mindig itt van a hosszú ideje csapatot erősítő basszusgitáros, Jonas Reingold és az alapító gitáros-énekes, Hasse Fröberg.
A rajongók fellélegezhetnek, megérkezett a „Waiting for Miracles”, ami sok mindenben tipikus The Flower Kings-album, hosszú idő után újra „dupla” kiadásban, de néhány kisebb dalszerzői és hangszerelési frissítéssel. Kamins hasonlóan „old school” módon építi fel a szimfonikus hangszerelést, de egy hajszállal kevésbé „feltűnő”, mint a gyakran pompázatos Bodin, így sosem nyomja el Roine gitárjátékát. Talán néhol egy kicsit túl visszafogott is olyankor, amikor hosszabb szólóba is belefoghatna, de inkább még idejében visszahúzódik.
Mindaz, amiről a The Flower Kings híressé vált, a „Waiting for Miracles” lemezen is megtalálható: monumentális gitár-billentyű harmóniák, számtalan dallamos refrén a két énekes játékában, atmoszférában gazdag szimfonikus textúrák, összetett ritmusváltások, rövidebb instrumentális „betétek”, és persze Roine hippis szövegei, amelyekben ezúttal azért a szokásosnál több a társadalomkritika. A stílusbeli eklektika ezúttal nem túl lenyűgöző, hiszen az új The Flower Kings többnyire a „bevált” szimfoprog-recepthez tartja magát, nagyobb kitérők nélkül a kemény rock, a jazz vagy a pop rock felé. Mindenekelőtt szinte alig találni blues-elemeket, amelyek miatt egyes „proghívők” bírálták a zenekar korábbi lemezeit.
Dicséretes az is, hogy a dupla album jelentős hossza ellenére mindössze két szám éri el a tízperces hosszt, és nincsenek benne azok a rövidebb, felesleges „töltelékek”, amelyek a korábbi lemezeken előszeretettel felbukkantak.
A nyitó „Black Flag”-et az elején sirályok hangja jellemzi, és kell neki egy kis idő, mire lenyűgöző kompozícióvá érik, amely meggyőz, hogy az új The Flower Kings semmivel sem rosszabb a réginél, és Bodint végül sem fogjuk túlzottan hiányolni. Szórakoztató színfolt a játékos billentyűhangzás, a gazdag vokális harmóniák és a két énekes, Roine és Hasse szerepcseréje pedig úgy működik, ahogy az dukál. A vidám hangulatú epikus „Miracles of America”-ban Roine a szövegben ismét ravaszul oldalba böki a kor legdekadensebb birodalmának félrelépéseit, a szám pedig elég összetett és hangulatokban változatos ahhoz, hogy a legigényesebb rajongókat is kielégítse.
A következő tízperces nagyszabású darab, a „Vertigo” kicsit több jazz fusion elemet tartalmaz, az éteri, többszólamú, kifejezetten felébresztő refrén viszont már megszokott ettől a mindig pozitív szemléletű zenekartól. „The Bridge” a feléig többnyire csendéletszerű, akusztikus balladaként halad, aztán egy temperamentumos gitárszóló és Hammond-orgonák hangja segítségével drámaibb vizekre evez. Az összetett és stílusában sokszínű instrumentális „Ascending to the Stars” atmoszférikus, zenekari hangszerelést és mellotronfüggönyöket kínál, a legnagyobbat azonban a hirtelen ritmusváltások és a finom gitárfutamok ütik. A kifejezetten dallamos „Wicked Old Symphony”-ban, amelyben jazzes és pszichedelikus elemek is akadnak, jól hallható, hogyan keverednek a hatvanas–hetvenes évek (prog)rock óriásainak hatásai.
A „The Rebel Circus” instrumentális darab kifejezetten nosztalgikus hangulatú, néhol szinte space rockba hajlik, a legalább ennyire ambiciózus „Sleep With The Enemy” pedig csak úgy dagad az epikus dallamoktól, királyi gitárszólóktól és fenséges szimfonikus hangszereléstől. A rendkívül összetett „The Crowning Of Greed” a záró versszak kivételével szinte teljesen instrumentális alkotás. A két rövidebb „House of Cards” című instrumentális főleg az első lemez felvezetéseként és epilógusaként szolgál, bár a „Waiting for Miracles” nem koncepcióalbum.
A „Spirals” instrumentális darab bizonyos gitáreffektek miatt néhol a King Crimsonra emlékeztet, mégpedig a nyolcvanas évekbeli korszakukra, miközben a szintetizátoros elektronikus minták álmodozó, éteri, szinte space rockos bélyeget adnak neki. A punk és a The Flower Kings két egymást teljesen kizáró fogalom, a „Steampunk” pedig, amelynek persze semmi köze a punkhoz, az album egyik legjobb darabja. A záró, vidám hangulatú „We Were Always Here” tipikus The Flower Kings-féle epikus himnusz Roine new age költészetével és vidám szimfonikus hangszerelésekkel, amely a többszólamú refrénjével kicsit a „Stardust We Are” klasszikust idézi.
A The Flower Kings első „Bodin utáni” stúdióalbuma, egyben a tizenharmadik, ha a „Manifesto of an Alchemist” nem számít, nagyon jól sikerült, bár ahhoz, hogy remekműnek és a zenekar elit lemezei közé tartozónak nevezhessük, kicsit több ambíció, valamint néhány apró hangzásbeli részlet és finomítás hiányzik. Másrészt Kamins olyan hangszerelési frissítést hozott, amely atmoszféra tekintetében teljesen Bodin szintjén van, és a jövőben biztosan „felbátorodik” merészebb szólisztikus vállalkozásokra is. A hosszabb szimfoprog eposzok hiánya egy olyan zenekartól, amely e „műfaj” legjobbjai közé tartozik, sokakat negatívan fog meglepni, de a „Waiting for Miracles” cserébe az egyik legsimább és legkonzisztensebb lemezük, különc és erőltetett pillanatok nélkül.
A kritikát írta: Peter Podbrežnik
Számlista:
CD 1 (63:28)
1. House of Cards (1:58)
2. Black Flag (7:42)
3. Miracles for America (10:03)
4. Vertigo (9:59)
5. The Bridge (5:32)
6. Ascending to the Stars (5:45)
7. Wicked Old Symphony (5:47)
8. The Rebel Circus (5:50)
9. Sleep with the Enemy (6:02)
10. The Crowning of Greed (4:50)
CD 2 (21:28)
1. House of Cards Reprise (1:21)
2. Spirals (5:06)
3. Steampunk (6:34)
4. We Were Always Here (7:35)
5. Busking at Brobank (0:52)
The Flower Kings:
Roine Stolt – elektromos és akusztikus gitár, billentyűs hangszerek, vezető ének
Jonas Reingold – basszusgitár
Hasse Fröberg – vezető ének, vokál
Zach Kamins (An Endless Sporadic) – billentyűs hangszerek, gitár
Mirkko DeMaio (Mind Key) – dob, ütőhangszerek
Vendégzenészek:
Michael Stolt – basszusgitár, vokál
John „Zach” Dellinger – mélyhegedű
Paul Cartwright – hegedű
