Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Big Big Train
Kiadó: English Electric
Megjelenés: 2007
Játékidő: 54:50
Értékelés: 4/5
A Big Big Train angol progresszív rock zenekar, amely a kilencvenes évek első felében tűnt fel a színtéren, bár a gyökereik még távolabbra nyúlnak vissza, mint azt a legtöbben gondolnák. Gregory Spawton gitáros/billentyűs és Andy Poole basszusgitáros ugyanis már a nyolcvanas évek végén elkezdtek közös zenét csinálni, miután kiderült, hogy hasonló az ízlésük, és mindketten vonzódnak a progresszív rockhoz, élükön olyan legendákkal, mint a Genesis, a King Crimson és a Van Der Graaf Generator. Ezek a hatások később a Big Big Train stílusában is jól kivehetők lettek.
Ráadásul Spawton és Poole, akik 1990-ben alapították a Big Big Traint, nagy rajongói voltak az újprog éllovasának számító IQ-nak. Poole egy ideig az IQ-nál – még abban az időszakban, amikor The Lens néven futottak – színpadi technikusként is dolgozott. Két demóalbum után a Big Big Train meglepően jó stúdió-bemutatkozásával, a „Goodbye To The Age Of Steam” (1994) című lemezzel kedvező fogadtatásra talált, ez azonban nem tartott sokáig, mert a kevésbé izgalmas folytatás, az „English Boy Wonders” (1997) hideg zuhanyként érte őket, és egy ideig még az is fenyegetett, hogy az általános alkotói válság és apátia – amely az alapító tagokat is elérte – miatt felhagynak a zenéléssel.
Spawtonnak és Poole-nak végül mégis volt elég eszük és erejük, hogy megújult felállással folytassák. A következő két album, a „Bard” (2002) és a „Gathering Speed” (2004) – a folyamatos felállásváltozások ellenére – újjáélesztette a zenekart, és az érezhető hangzásbeli változásokkal együtt visszahozta a relevanciájukat. A megújult Big Big Train fogadtatása a modern progrock színtéren olyan jó volt, hogy a hatodik stúdióalbum, a „The Difference Machine” felvétele előtt olyan neves progresszív zenészeket sikerült megnyerniük közreműködőnek, mint Pete Trewavas basszusgitáros (Marillion), az amerikai Dave Meros basszusgitáros (Spock’s Beard) és az amerikai Nick D’Virgilio dobos/énekes (ex-Spock’s Bead). Utóbbi annyira lelkes lett az új Big Big Trainért, hogy a következő évben állandó taggá vált, és a mai napig velük játszik.
A Big Big Train – a progresszív rock harmadik hullámának legtöbb zenekarával ellentétben – csak olykor és kevéssé hangsúlyosan idézi meg a hetvenes évek legendás csapatait, bár rengeteg szimfonikus prog- és jazz fusion elem van a zenéjükben, amelyekben érezhetők a King Crimson, a VDGG és a Genesis hatásai; másfelől viszont a hangzásukba az újhullám és a post-rock hatásai is bekerülnek. Ez utóbbiak a „The Difference Machine” néhány, de nem az összes kompozíciójában nyilvánvalóak, így a Sigur Rósh-féle zenekarok rajongói is találnak maguknak valamit, miközben a Big Big Train a melotron, a szaxofon, a fuvola és még a vonósok (vendég brácsa) bőséges használata miatt – a „régi iskola” szerelmeseinek nagy örömére – még mindig sokkal közelebb áll a King Crimsonhoz és a VDGG-hez. Így sikerül hidat építeniük a különböző zenei világok között, és lépést tartaniuk a fiatalabb prog zenekarokkal, amihez hozzájárul Sean Filkins fiatalosabb énekstílusa is, akinek a „The Difference Machine” volt az utolsó lemeze a Big Big Train tagjaként.
A „The Difference Machine” a legjobb prog hagyományok szerinti koncepcióalbum volt, amelynek szövegei számos komoly, sötét, mindenekelőtt azonban intellektuális témát jártak körül, mint a káoszelmélet, a halál, a személyes veszteség és a nehézkes kommunikáció. A koncepció központi szála egy ember halála, amely egy távoli galaxisban felrobbanó csillag pillanatában következett be. A „The Difference Machine” kompozícióinak többségét ennek megfelelően sötét, melankolikus és fatalista hangulat jellemzi, az ambient fény futó pillanataival. Az album fő művei azok a három epikus alkotás, amelyek hossza meghaladja a tizenkét percet: ezek a legintenzívebbek ambient szempontból, bennük történik a legtöbb érdekesség, és a modern prog színtér legjobb pillanatai közé tartoznak.
Az album egy szimfonikus, hangszeres előétellel, a „Hope This Finds You”-val nyit, amelyben fúvós-vonós hangszerelések és a billentyűk kiterjedt hullámai uralkodnak. Az egyes darabok minősége számról számra csak javul. A „Perfect Cosmic Storm” közel tizenöt perces, összetett eposz, kivételes ambient intenzitással és ritmikai-hangszerelési változatossággal, ahol egyszerre nyűgöz le a hammondorgona és a melotron „ósdi” hangzása és a digitális minták használata. Az énekes Filkins az elején időnként kicsit túlzásba viszi a vokóder használatát, hiszen feleslegesen gyötri kellemes hangszínét, miközben a kiterjedt melotronhullámokból végül melodikus hangszerelések és remek ritmusváltások bontakoznak ki, amelyekkel minden prog-gourmand jóllakhat. A jazz fusion kedvelői ugyanakkor szenvedélyes szaxofonvariációknak örülhetnek. Összetett hangszeres betétekből soha nincs hiány, miközben a Big Big Train a legtöbb hangszerelésből sugárzó hipnotikus melódiák kiváló mestereinek bizonyul.
A „Breathing Space”, a „nyári” tücsökciripeléssel és melotronhullámokkal operáló rövid ambient hangszeres darab, amelyet még a King Crimson sem szégyellne, a következő ambiciózus eposz, a „Pick Up If You’re There” felvezetése. Ebben a Big Big Train ismét megmutatja, hogy a drámai atmoszféra felépítésének mestere. Külön dicséret illeti az éteri vokális harmóniákat, amelyek ízlésesen ülnek a kiterjedt melotronhullámokon. Az összetett hangszeres részek rusztikus vonósokkal, valamint a közbeékelődő, tüzes hammondorgona-futamok a múlt század legjobb progrock pillanatait idézik, a gitárok változatossága pedig szintén irigylésre méltó. A folk-pillanatok a fuvolán és a jazzes csibészkedések a szaxofonon is bőven kapnak teret ebben a csodálatos eposzban. Filkins ismét az érzelmi váltások mesterének mutatkozik, különösen hatásos a magasabb énekregiszterekben.
A „From The Wide Open Sea” rövid, melotronos hangszeres nyitány az album harmadik eposzához, a „Salt Water Falling On Uneven Ground”-hoz. Ez utóbbinál már a bevezető rész is teljesen magával ragad, miközben Filkins ismét bizonyítja énekesi kaméleonságát. Itt érezhetők az újprog gyökerek, és az albumon először az IQ-val való bizonyos hangzásbeli rokonság is, hiszen Filkins is időnként Peter Nichollsra hajaz éneklés közben. A szerteágazó szimfonikus hangszerelések ismét igazi lakomát jelentenek a fülnek, a hatalmas dobátmenetek pedig szépen egyengetik az utat az epikus refrén felé. A középső részben pompázatos post-rock szakasz érkezik minimalista gitárokkal és kiterjedt szimfonikus hullámokkal, ahol többek közt macskanyávogás is hallható. Idővel beúszik Filkins megható éneke, amelyet elragadó, éteri harmóniák támogatnak, és a kulcsszerepet ismét a melotron játssza. A „Summer’s Lease” szinte ideális lezárása az albumnak. Melankolikus nyitány rusztikus vonóshanggal, hammondorgona és szaxofon finom támogatásával, miközben Filkins újra az érzelmekben gazdag énekével brillíroz, és ismét „régi iskolás” prog lüktetést hoz. Az ambient intenzitás, amelyben a kelta és az angolszász melos csodálatos keveréke uralkodik, a végéig nem lankad.
A Big Big Trainnek elég hosszú időre volt szüksége, mire a prog rock rajongóinak többsége a korábbi minőségi ingadozások miatt komolyabban kezdte venni őket. A „The Difference Machine”-nel, amely minden várakozást felülmúlt, a művészi fejlődés új szintjére jutottak, és végleg beléptek a modern prog legizgalmasabb előadói közé. Ebben részben a fent említett rangos vendégek is segítették őket, akik közül D’Virgilio, aki innentől váltotta az eredeti tagot, Steve Hughest, valóban lenyűgöző dobos-erősítést jelentett. A „The Difference Machine” tehát lenyűgöző nyitánya volt a Big Big Train eddigi történetének új, egyben legsikeresebb korszakának.
Felállás
Sean Filkins – ének
Steve Hughes – dobok
Andy Poole – basszusgitár
Gregory Spawton – gitár, billentyűk
VENDÉGZENÉSZEK:
Becca King – brácsa
Tony Wright – alt- és tenorszaxofon, fuvola
Nick D’Virgilio (Spock’s Beard) – dobok, vokál
Dave Meros (Spock’s Beard) – basszusgitár
Pete Trewavas (Marillion) – basszusgitár
Produkció
Big Big Train
Számlista
1. Hope This Finds You (3:12)
2. Perfect Cosmic Storm (14:40)
3. Breathing Space (1:47)
4. Pick Up If You’re There (13:39)
5. From The Wide Open Sea (1:20)
6. Salt Water Falling On Uneven Ground (12:38)
7. Summer’s Lease (7:34)
