Kiadó: SPV/Steamhammer Records
Megjelenés dátuma: 2022. 9. 30.
Produkció: Ben Groose
Az album hossza: 36.58 perc
Műfaj: Hard Rock
Értékelés: 8.5/10
Hihetetlen, mekkora lendülettel fertőzi a The Dead Daisies a bolygót elsőrangú, klasszikus felépítésű hard rockkal – a hetvenes évek rockiskolájának vívmányaira építve, amelyről azt mondanám, hogy ma már archaikus, és csak a hetvenes években felvett és kiadott úttörő rockklasszikusok önkéntes pörgetése tartja életben. Viszonylag rövid életű formáció tehát, amelyre a rock- és metalszínpad sztárjainak intenzív forgása jellemző, ez viszont mit sem von le az eddig megjelent stúdióalbumok kiváló életművéből.
Az újabb fordulópontot akkor érte meg a zenekar, amikor Glenn Hughes csatlakozott hozzájuk énekesként és basszusgitárosként egyszerre. Aztán 2021-ben megjelent a „Holy Ground” (RockLine kritika). Az album mögött markáns szerzői és előadói hozzájárulás áll attól a híres hangtól és alaktól, aki a rock minden vokális változatát birtokolja. Hughes egyedülálló. Bárhová érkezik, először lebontja a meglévőt, majd mindent továbbépít. Ezen a fázison annak idején a Trapeze, a Deep Purple, sőt a Black Sabbath is átment, így hát a The Dead Daisies sem kerülheti el. A kiváló „Holy Ground” ezért határozottan a maga külön története. Másfél év telt el a megjelenése óta, és már itt is az utódja, a „Radiance”. A The Dead Daisies legalább ezen az albumon változatlan felállásban maradt. Tényleg? Nem. A dobos Deen Castronovót – aki visszatért a Journey-hez – a két album között Aldrich szinte családi barátja, egykori Whitesnake-cimborája, a sokoldalú dobmester, Brian Tichy váltotta (egyebek mellett Billy Idol, Foreigner). Állandó pont viszont a zenekar vezetője, csendes öregje, atyja, anyja, keresztapja és parancsnoka, azaz a ritmusgitáros David Lowy – egyébként az az ember, aki a saját pénzéből tartja fenn a The Dead Daisiest ebben a hatalmas aktivitásban (egyebek mellett a zenekar az idei nyári európai turnén már „nagyban” mutatott be két új kislemezt, ahol a Judas Priest előtt nyitotta a koncertesteket – egyebek mellett 2022. 7. 12-én Ljubljanában is).
A „Radiance” az elődjéhez, a „Holy Ground”-hoz képest valamivel tömörebb, abban az értelemben, hogy még nagyobb rockos egyenességgel szólít meg. Hossza kevesebb mint 37 perc, ami több mint kiváló. Az anyag, amely felkerült rá, bizonyítottan gyújt. Pontról pontra. Percről percre. A nyitány bombasztikus frazírozásának kezdeti dübörgésétől a súlyos Face Your Fear című dalon át egészen a misztikus, melankolikus Roll On kifutásáig, amelyben a The Dead Daisies megkockáztatta a szintetizátorfüggöny használatát.
A „Holy Ground”-hoz képest a „Radiance” muzikálisabb. Ez főleg a dallamos, odavágó refrénekben mutatkozik meg, amelyek még intenzívebben ragadnak meg, mint az egyébként kiváló előd pillanatai. A The Dead Daisies még gyorsabban jut el a dalok lényegéhez, mint az előző albumon. Gyakorlatilag azonnal. Közben a refrének dallamossága, amely fenntartja a ragadozó vonzerőt, annál intenzívebben hat (Face Your Fear, Born To Fly, Corageous, …). Innen ez az általános érzés, amikor a két albumot méregeted.
Aldrich szólói megőrzik a technikailag csiszolt kötéltánc és a Jimmy Page, Ritchie Blackmore és Tony Iommi úttörő hatásait őrző klasszikus iskola kivételes ötvözetének elsőbbségét. A masszív gitárfrázisok sziklaszilárd lerakása, amelyek fölött teljes erejéből üvölt az ismét egyedülálló és megfoghatatlan, hetven plusz éves Glenn Hughes, az új albumon is dúsan jelen van. Az album intenzív nyitószakaszát, a nyitó Face Your Feart és a Hypnotize Yourselfet a harmadik szám, az alaposan harapós, kihegyezett Shine On fokozza tovább – egyébként a „Radiance” egyik legélesebb, legtüskésebb dala. Glenn Hughes kifejezésmódja helyenként olyan markáns, erőteljes, kifogyhatatlan, mondhatni megállíthatatlan, hogy az új The Dead Daisies-album időnként úgy hat, mintha az ő szólólemeze volna. Ilyen pillanatot biztosan megidéz az album címadó dala. Glenn az olyan pontokat, mint Aldrich gördülő, szinte Sabbath-os riffje a címadó dalban, vagy különösen a Cascade, ügyesen használja ki arra, hogy zseniális soul-improvizációit becsempéssze. Nem lepődtél meg, ugye? A Not Human, amely teljes egészében Glenn Hughes szerzeménye, Hughes basszusjátékának szaggatóan kiemelkedő kanyarjaival lep meg. Glenn új „vokális örömei” mellett ezek a „termetesen megvastagított” basszusvonal-kanyarok szinte az összes figyelmet magukra vonják egy olyan dalban, amely funkys alapszínt kap. Glenn mindazok ellenére, amit látott és átélt, és a kora ellenére is megőrzi a „Radiance” albumon a lendületet, a tüzet és a szenvedélyt, a fanatizmus határán.
A kvartett újonnan talált kémiája, amely a „Holy Ground”-on már sikeresen kialakult, győztesen költözik át a „Radiance”-ra. Aldrich frázisainak és az egyetlen és megismételhetetlen – Glenn Hughes vokális kiválóságának – csodálatos énekes kifejezésmódjának párosítása álomkombináció, Tichy gránátzáporszerű, ágyúcsapásokkal rostáló játéka pedig Glenn Hughes vaskos, dagadó basszusjátéka mellett intenzív kontrasztot visz a kompozíciókba, mélységet, térfogatot és hangzási szélességet adva nekik.
Ilyen egyszerűen működik az egész a The Dead Daisies rendezésében. De észben kell tartani, hogy a Hughes–Aldrich–Tichy-féle zenészek tízévente egyszer születnek. Amikor a csillagok együttállása jó, és megesik, hogy az ilyen zenészek egységes zenei testté kapcsolódnak össze, az energia és az ötletek egyedülálló, sajátos mágiája születik meg. A „Radiance” album, amely ősi hard rock formátumával a hibátlan és kifogástalan esztergálás, zúgás és dörgés új történetét hozza, amitől szabadon feláll a szőr a hátunkon, kivételes tehetségű, tapasztalatú és úton szerzett rutinú zenészek műve, akiket a játék és az alkotás örömének elemi hevülete hajt. Koncerteken és a stúdióban egyaránt. Manifesztum, tiszta rockos őszinteség könnycseppje. Ennél mélyebbre és magasabbra nem lehet nyúlni.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Face Your Fear
2. Hypnotize Yourself
3. Shine On
4. Radiance
5. Born To Fly
6. Kiss The Sun
7. Courageous
8. Cascade
9. Not Human
10. Roll On
Felállás:
Glenn Hughes – ének, basszusgitár
Doug Aldrich – gitár
David Lowy – gitár
Brian Tichy – dob
