Kiadó: Provogue Records/Mascot Label Group
Megjelenés dátuma: 2022. 8. 19.
Producer: Eric Corne
Az album hossza: 57.54 perc
Műfaj: Blues Rock
Értékelés: 8.5/10
Walter Trout! Ember, mítosz, legenda. Blues rock a legjavából. Ha a fickó új stúdiómunkával áll elő, azt egyszerűen azonnal le kell csekkolni. Legalább meg kell hallgatni. Ez a minimum. A „Ride” a legendás blueshős hosszú pályafutásának harmincadik stúdióalbuma. Igen, jól olvasod. Harmincadik.
Még az album megszületése előtt Trout a családjával az Egyesült Államokból Dániába költözött (ez nem jelenti azt, hogy ne az USA-ban vették volna fel – méghozzá három különböző stúdióban). Trout itt ismét időt talált a költészetre, amely többek között nehéz gyerekkorából merít ihletet, amikor is a nevelőapja sokszor (túl)kemény keze alatt nőtt fel (ilyen a nyitó Ghosts és a kifejezetten sebezhető, sötét, drámai Hey Mama – amelyben Trout az anyját vádolja). Az új albumot Walter bevált stúdiótársaival vette fel – Michael Leasure dobossal és Teddy Andreadis billentyűssel –, a basszusgitárnál ezúttal Jamie Hunting segített ki, aki Trout állandó basszerét, Johnny Griparicot helyettesítette (ő a Covid-19-korlátozások miatt nem tudott részt venni a felvételeken).
Walter, aki idén derekasan betöltötte a 71. évét, ötletekben és kreativitásban kifogyhatatlan. A „Ride”, amely mindössze két évvel a több mint kiváló elődje, az „Ordinary Madness” (2020, RockLine recenzió) után jelenik meg, újabb bizonyíték arra, hogy az ilyen szerzői éleslátás reneszánszát éli. Ismét megkapjuk mindazt, amivel a híres blues-énekesszerző a múltban is elkényeztetett minket. A férfi, aki néhány éve csodával határos módon túlélt egy májátültetést, a „lockdown” idején többek között rengeteg időt talált arra, hogy végignézzen a megtett életúton. És minden hullámhegy és hullámvölgy, a főnixmadárként újra meg újra bekövetkező újjászületések ellenére a hetven felett járó Walter Trout az új albumon az életről (egy ötéves kisfiú stílusában) ezt mondja: „But, really, life is kind of a ride too, isn’t it? And I want to live mine to the fullest.”
A „Ride” olyan album, amelyen Walter minden megmozdulása a helyén van. Lélekkel, szívvel és persze filigrán érintéssel, amelynek ezer arca van – legyen szó briljánsan átélt, érzéki énekhangjáról, vagy arról, ahogy az érzelmeit fejezi ki a szenvedélyesen megválogatott gitárhangok ravasz egymásra rakásával. A mester az mester. És az is marad. Míg az olyan balladák, mint a Follow You Back Home és a Waiting For The Down már Walter művészi blueses retorikájának amolyan alapkövei, amelyekre a rajongói mindig „kiéhezve” várnak, addig a felpörgetett címadó dal egy olyan pillanatot hoz, amelyben a frazeálás lendülete a blues és a hard rock elemeinek összefonódása felé, sőt a popra jellemző hangszerelési fogások, sőt még a country felé is (The Fertile Soil) viszi az albumot, mindezt azonban a produkció és a szerkesztés ravaszul elrejti. Ezek a pontok, ahol felragyog az optimizmus és a derű, oldják az album egyébként orkánerejű blueses panaszáradatát és melankóliáját. Ide könnyedén besorolható a játékos, huncut Leave It All Behind is, a fúvósokkal és honky-tonk zongorával megspékelt hangzásával.
Keményebben és sziklaszilárdabban viselkednek az olyan dalok, mint a Better Day Ahead, a legendás zenész szinte kiabáló, kitárulkozó énekével, különösen kompakt és igazi „zenekari” hangzású pedig a High Is Low, szájharmonika-díszítésekkel. A fájdalom és kétségbeesés érzelmeinek súlyától terhes üzenetek sziklaszilárd, masszív hangfalát a Hammond-orgona hangja egészíti ki, miközben Walter fenomenális szólózásától újra meg újra égnek áll az ember haja. A felpörgetett, gitárosabban felborzolt blues rocker I Worry Too Much briliáns dinamikai ugrást hoz az album menetében, a billentyűs megoldások és hangszerelés pedig olyan „megpiszkált” funky jazz rock fúziós hangulatot adnak, amelyre még Stevie Wonder is felvonná a szemöldökét. Végül ott a jövőbe tekintés a záró, nyugodt és ünnepélyes Destiny-ben, amely ismét elvarázsol érzékeny énekhangjával és a gitárhangok lágy megszólaltatásával, melyet Trout kezemunkájának filigrán éberséghez hasonló finommechanikája díszít.
A legjobb blues és blues rock a legsebzettebb lelkekből születik. Így működik ez. Walter Trout továbbra is fogalom. Megfoghatatlan, különleges, hevesen szenvedélyes és energikus, mint kevesen ezen a műfaji terepen, főleg a fehér bluesmenek között. Mindeközben ez a briliáns zenész hibátlan szólóiban, amelyek tele vannak tüzes szenvedéllyel, a fájdalom és a melankólia érzései mellett a gyerekes kicsapongás és ugratás soha ki nem apadó bőségét kínálja. A fickó tehát újabb kiemelkedő stúdiómunkát tett le az asztalra, amely az őszinteség érzéki izzásától ég, olyat, amilyet a szerzői blues rock egyedi, színes előadásmódjában csak egyetlen valaki adhat. Walter Trout.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Ghosts
2. Ride
3. Follow You Back Home
4. So Many Sad Goodbyes
5. High Is Low
6. Waiting For the Dawn
7. Better Days Ahead
8. The Fertile Soil
9. I Worry Too Much
10. Leave It All Behind
11. Hey Mama
12. Destiny
Felállás:
Walter Trout – ének, gitár
Tedy ‘ZigZag’ Andreadis – billentyűk, Hammond B3 orgona
Jamie Hunting – basszusgitár
Michael Leasure – dob & ütőhangszerek
Vendégzenész:
Anthony Grisham – gitár
