Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 2005
Producer: Roy Thomas Baker
Az album hossza: 35.04 perc
Műfaj: Hard Rock
A veszettségig megrögzött „kritikusok” már alig várták a glam rockerek, a The Darkness második albumát. Persze abban reménykedve, hogy jó kedvvel leszedhetik a keresztvizet róla. Az észak-angliai srácok a dühödt kritikusokat másodszor sem hagyták cserben. A banda tagjai egyébként is azt gondolják: „kit érdekelnek a kritikusok”, és azt csinálják, ami nekik jól esik. Így is van ez rendjén! Bravó, fiúk! Amit a The Darkness ezen az albumon összehozott, az minden dicséretet megérdemel.
A kokainszippantástól kezdve (leszarom a sajtó tollát), egészen az utolsó, tipikusan queenes balladáig az album megállíthatatlan. A lemez az AC/DC–Def Leppard-féle tipikus riffel nyit a címadó dalban, a One Way Ticket To Hell…And Back-ben. A dobok és az egész ritmusszekció úgy tol, mint az őrült, úgy döngöl, mint egy befogott öszvér. Egy ilyen nyitány után persze már senki sem állíthatja meg őket. A Dinner Lady Arms simán a következő, harmadik kislemez lehet (a második kislemez, az Is It Just Me 2006. február 20-án jelenik meg). A dal valójában nagyon is emlékeztet, főleg a gitárrészeknél, valamelyik dalra a haverjaik, a Def Leppard repertoárjából, akiknek a The Darkness három évvel ezelőtt a brit turnén előzenekarozott.
A Seemed Like A Good Idea At The Time a címadó fordulat ismételgetése miatt a végére kissé unalmassá válik, szemben a Hazel Eyes-ban megszólaló, vidám skót felföldi dallamvilággal. Kiváló! Olyan istenien fonódik össze a duda és a gitár, hogy öröm hallgatni. Le a kalappal, fiúk. Komolyabb dal következik, a Bald, amelyben Justin a szövegben láthatóan az öregedés problémájával birkózik. Az előző dal rövid szünete után a Girlfriend folytatja a vidám riffek sorát. A nyitóriffet simán beírhatnánk a Status Quo riffiskolájába. A móka természetesen ennél a dalnál sem ér véget, a fiúk az English Country Garden-ben még vidámabban és még pattogósabban folytatják. Az albumot, amely egy jó fél órás, és tulajdonképpen vinil LP-nek van megszerkesztve, egy több mint nyilvánvaló főhajtással zárják az idolaiknak, a Queennek.
Biztos vagyok benne, hogy a kritikusok többsége jó kedvvel lehúzta ezt az albumot, de nézd csak, a rangos brit Classic Rock magazin egyenesen az év albumának nevezte. A The Darkness tényleg újra megmentette a rockot, és közben alaposan meg is tolta egy adag adrenalinnal.
szerző: Bojan Horvat
értékelés: 8.5 / 10
Számlista:
1. One Way Ticket
2. Knockers
3. Is It Just Me
4. Dinner Lady Arms
5. Seemed Like A Good Idea At The Time
6. Hazel Eyes
7. Bald
8. Girlfriend
9. English Country Garden
10. Blind Man
Felállás:
Justin Hawkins – ének, gitárok, szitár, zongora, Hammomd, Mini-Moog, szintetizátor
Dan Hawkins – gitárok, basszusgitár, menetdobok, csőharangok, tamburin, triangulum, ének
Ed Graham – dobok
Richie Edwards – basszusgitár, ének
Stuart Cassells – duda
Fredy Gomez – pán-furulya
