Előadó: UFO
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 3.5/5
Hé, hé, hé. A jó öreg UFO új live albummal jelentkezett. Az album a 2004. májusi németországi koncertek egyikén készült. Nagyon-nagyon szép. Michael Schenker nincs rajta a lemezen. Hát, nincs mit tenni. Ebbe bele kell törődni. Az UFO az albumon kifinomult érettséget sugároz. Az 1979-es hírhedt „live” klasszikushoz, a „Strangers In The Night”-hoz képest érezni, hogy a 25 évvel ezelőtti virgonc kölykökből a színpadon mostanra „érett férfiak” lettek.
Vajon Vinnie Moore felér Schenkerhez? Moore nem az a gitáros, aki a reflektorfényt követeli magának, ez érződik a „Showtime”-on. Érezni Vinnie tiszteletét. A gitár, amely a gyönyörű futamok ellenére – Vinnie ezeket tökéletesen „leveszi”, és igen kellemesen követik Schenker eredeti megoldásait – a hangzásban sokszor kiegyensúlyozottan fekszik, és nincs annyira nyilvánvalóan a középpontban, mint ahogy az Schenkerre jellemző volt. A szólók nem az eredeti másolatai, Moore itt a maga útját járja, és éppen ezzel bizonyítja, miért kapta meg az állást az UFO-nál, és a nehéz feladatot, hogy pótolja a gyakorlatilag pótolhatatlant. Mindenesetre teljes bizalommal viseli Michael örökségének nagy cipőit. Egyetlen icipici bökkenő van. Lehet akármilyen kiváló gitáros, a plagizálás sosem az, ami az eredeti. Vagyis Schenker távozása után a zenekarból mégiscsak hiányzik egy érezhető darab a lélekből.
A zenekar ezen a koncerten a „You Are Here” (2004) albumot mutatta be, és az összesen 16 számból négy ebről a lemezről való. Érdekes, hogy a Baby Blue és a Mr. Freeze, két szuper sláger nyitja a második CD-t. Mindkettő inkább a lustább fajta, a harmadik dal pedig a Love To Love. Aki ismeri a számot, tudja, hogy eltelik pár perc, mire az UFO belecsap a nagyszerű dal rock’n’roll lendületébe, így jó ideig türelmesnek kell lenni, hogy a második CD „rockosan” felizzon. Jobb lett volna, ha a második CD a Love To Love-val kezdődik.
Természetesen ismét a zenekar kultikus klasszikusai állnak a középpontban, és ismét ők ragyognak mindenek fölött. Egyébként a zárlat rettenetesen forró: a mindig elnyújtott Rock Bottom, aztán a setlistről nem hiányozható sláger, a Doctor Doctor az örökzöld háromszólamú harmóniával, végül a ráadás Shoot Shoot. Az összes szám közül a Love To Love ragyog a legszebben. Ez ismét a lemez csúcspontja, főleg a hangulat tekintetében. Ez az UFO romantikus félballadája, teljesen egyenrangú súllyal, mint a Led Zeppelinnél a Since I’ve Been Lovin You, az Uriah Heepnél a July Morning vagy a Deep Purple-nél a Mistreated. Egyszóval olyan szám, amely előtt le kell venni a kalapot. Phil Mogg benne ismét bebizonyítja, milyen nagyszerű énekes, kivételes érzékkel kezeli a helyszín hangulatának kifinomultságát. Végig teljesen a helyzet magaslatán van.
Az UFO elpusztíthatatlan. Nem adják fel! A live album kiváló. A fickók összeszedettek, olyan hozzáállással, amely az évek során sokkal kifinomultabb lett, mondhatni nyugodtabban lazává. Még mindig úgy élvezik a színpadot, mintha tegnapelőtt lett volna a karrierjük első garázsbulija. A „Showtime” mindenképpen nagyon-nagyon szép, élő, klasszikus „hard rock”, egy klasszikus hard rock zenekartól. Olyan album, amellyel a legendák ismét megörvendeztetnek minket, és szép jelzés arra, hogy az azonosítatlan repülő tárgy tankjában még bőven van üzemanyag.
Felállás
Phil Moog – ének
Vinnie Moore – gitár
Paul Raymond – billentyűs hangszerek
Pete Way – basszusgitár
Jason Bonham – dobok
Produkció
Tommy Newton
Számlista
CD 1.:
1. Mother Mary
2. When Daylight Goes To Town
3. Let It Roll
4. Out On The Streets
5. This Kidds
6. Wild One
7. Fighting Man
8. Only You Can Rock Me
CD 2.:
1. Baby Blue
2. Mr Freeze
3. Love To Love
4. Too Hot To Handle
5. Lights Out
6. Rock Bottom
7. Doctor Doctor
8. Shoot Shoot
Játékidő: 98:41
