Előadó: Caesars Rome
Kiadó: Superball Music
Megjelenés: 2010
Játékidő: 41:06
Értékelés: 1/5
Egy újabb vidám fiúcsapat – „boyband” instant csomagolásban, tetőtől talpig felvértezve az MTV-s vonzerő és a jó eladhatóság előzetes garanciájával. Igen. Már nem kell újra felfedezni, hogy a rövidlátó, egy maréknyi pénz után kapkodó hozzáállás miatt eljutottunk az épelméjűség határáig, és ez a zenészek önkifejezését is érinti a rock révén.
A Ceasars Rome név a Kings Of Leon és hasonlók paródiájának tűnik. A srácok, akik valószínűleg Kelaggs-pehelyropogtatás és Age Of Empire-játékok mellett nőttek fel, így hallottak Caesarról és Rómáról, biztosan tiszta vizet töltenek a pohárba, és megmutatják, ki az igazi a rockzenében. Mert mi mindannyian halálos komolyan hisszük, hogy valahol az Óperenciás-tengeren is túl, az álmok alpesi legelői mellett, még a mormota is szívesen csomagolja a csokit.
Szereted a Coldplayt? Akkor üdvözlünk Caesar Rómájában is, mintha otthon lennél. Dallamos pop-emo dalocskák, enyhe punkos hamisságot sejtető, de hangsúlyosan kontrasztos produkcióval, amely tiszta, és dinamikusan lélegzik végig az albumon. Hihetetlen, milyen egyszerű a sebezhetetlenség álarcát ráadni akármelyik koraszülöttre. A produkció mindent visz. Vastag basszusdob, meleg „drive” és az egyes tartalmak mozgalmas összhangja, amelyek a „The Company We Keep” hangzását építik. Az énekhang tiszta, nagyon szereti elnyújtani a magánhangzókat, és ezekből formálja a dallamokat, amit tömegesen a Földön elsőként az U2 öreg motorosa, Bono „Boner” Vox mutatott be. Ahol Coldplay van, ott úgyis közel az U2, jobb lett volna megfordítani a sorrendet.
A fiatal, érzelgős nyöszörgők annyira makulátlanok ebben a debütáló albumban, hogy valószínűleg még a puffantásaik is sütőporos vaníliaillatot árasztanak. Valahogy így vagy hasonlóan szólhat a poén az első találkozáskor a zenével. Az érző, „Bambi-szerű” nyöszörgést szó szerint lemásolták a refrénekbe, és emiatt az összes dal úgy hasonlít egymásra, mint tojás a tojásra. Dallam van. Persze. De másrészt. Nem szomorú, hogy a zenét az érzelgős pop-punkos csürhe keverékeként lehet leírni? Hová jutottunk a punk elsöprésével? És a pop rátukmálásával? Borzalom. De ez az új kor. Modern. Tömegfesztiválokra gyártva, ahol a színpad alatt nyolcéves kislányok hordája vár az első menstruáció reményében..
A Caesars Rome zenéjében egy szemernyi kézzelfogható sincs, ami igazolná, hogy a fiatal nemzedék képviselőjeként, amelyre hamarosan a világ épülne, a rockhoz fordulj mint a lázadás eszközéhez, és a saját művészi lényed zenei prédikációján át fejezd ki az általános engedetlenséget. A „The Company We Keep” túlságosan szépen „becsomagolt” album. Ezért már akkor triviális, amikor megszagolod a kis füzetét. Még mielőtt a zenei tartalomra rászánnád magad. A Jimmy Eat World és a Brand New „fanatikusai” erről nem tudnak. De nem is kell nekik. Amíg a banda legalább egy tagjának szépségét el tudják adni, akihez titokban „hozzádörgölőznek” a tizenhárom éves lányok, addig menni fog nekik. Amikor a nemzedék kinövi őket, elfelejtik majd őket, mint a tavaszi havat.
Még azokban a pillanatokban is, amikor felcsendül egy ígéretesebb riff (Goodbye Country Road, Finding Waves), az ígéretet „mesteri” módon elfedi az énekhang a maga szánalmas nyafogásával. De vigyázat! A zenét többnyire dúr fogások viszik! A legviccesebb, amikor elolvasod az Awake & Armed dalcímet, az énekhang meg vidám, győzedelmes dallamot vezet, lehetőleg egy kicsit „sikít”, és tálalja az ételt. Caesars Rome! Rock a javából. Még egy kétéves gyereket sem ijesztene meg vele. Ilyen zenét csak éretlen, éretlenül nagyra nőtt és tehetségtelen cimborák társasága csinálhat. Ráadásul szomorú tény az is, hogy a zenei piac szinte egy évtizede ugyanazzal az „elittel” erőszakolja a tömegeket, az ötödrangú úgynevezett zenészekkel. Előre kiszámított kereskedelmi trükkel. A többi nem számít. Lady GaGa új tisztelgést érdemel, hiszen ő marad az igazi királynő ennél a mókás „The Company We Keep” lemeznél!
Felállás
Jonathan Hopkins – ének, gitár
Kyle Smith – gitár, vokál
Ashley Cocco – basszusgitár
Richard Berry – dob
Producer
Romesh Dodangoda
Dalok listája
1. Vegas & Its Nightlife (4:05)
2. High On The Nines (4:05)
3. Awake & Armed (3:31)
4. Let’s Wish (3:42)
5. Oceans (3:44)
6. The After Dark Soundtrack (4:14)
7. Goodbye Country Road (3:59)
8. Kicking Down Castles (4:46)
9. Finding Waves (3:08)
10. O’Captain (5:47)
