Helyszín: Linhartova dvorana (Cankarjev dom) / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2007. 10. 28.
Látogatók száma: 0
Jegyár: 17,00€ 13,00€ 7,00€
Fekete-fehér minden, amihez a Melodromnak köze van. Ez igaz a zenekar külsejére éppúgy, mint az éles, pontos, kidolgozott, ugyanakkor roppant egyszerű színpadi koreográfiára. Persze itt-ott felbukkan egy-egy vérvörös vagy bársonyibolya kiáltás is. Úgy tűnik, a Melodromnál semmi sincs a véletlenre bízva: minden átgondolt és aprólékosan megszerkesztett. Ez az est is, két pontosan kimért, egyórás részből állt. Csoda, hogy a zenéjük is kissé fekete-fehérnek hat? Egy még le nem forgatott film monokróm hangkulisszája.
A Melodrom a hatások és tapasztalatok útján valahol leginkább az ipari zajra építette a hangzása alapját. Már az azonos címet viselő bemutatkozó lemezükön szégyentelenül kacérkodtak vele, a tavalyi The Guide című albumon pedig még mélyebbre mentek ebben. Mindkét lemez, plusz a még kiadatlan dalok szinte teljes egészében felcsendültek most is, kissé átdolgozott formában, a Cankarjev dom Linhartova dvoranájában. A hang és a kép, aminek tanúi voltunk, végül is nagyon szépen illett ehhez a környezethez.
I. rész (vendégekkel)
Az este kibővített felállással indult, hiszen az ötfős hivatalos tagságot az első négy dalnál két vendégzenész is kísérte: Boštjan Gombač teremin, Jaka Jarc pedig elektromos nagybőgőn. Főleg a teremin hangja vitte néhány lépéssel tovább az ipari zaj egész képét. Jó lenne, ha ez a hangszer a zenekar következő kiadványain is jelen lenne. Bár a hangzás, amit létrehoztak, eléggé teltes volt, talán még többet adhatott volna a még teltebb hangképhez egy hagyományos nagybőgő hatalmas, üreges testével – áramra kötve, nem pedig egy teljesen elektromos hangszer, ami hangzásban kicsit közelebb áll a basszusgitárhoz.
A kitűzött elképzelés sikeresen megvalósult, hiszen az első rész az este finomabb oldalát volt hivatott megmutatni, ami a második vendég, Jelena Ždrale hegedűjének megjelenésével is nyilvánvalóvá vált. Meleg hangjával szépen vezette át a dallamokat a természetes és a mesterséges között. Vagy akár az érzelmi és a mechanikus között. Sajnos helyenként kicsit túl halkan.
Hozzáillett az álló videóvetítés is, amely a háttért díszítette: valami fonott motívumokkal, hol csipkékkel, hol valami elvontabbal. Minden dal kapott egy kis új fényt, némelyik pedig különösen életre kelt, például a nyitó Taking Pictures és a kiválóan eljátszott, cím nélküli instrumentális szerzemény (a The Guide-ról, a #13-as), a hozzáadott teremin és nagybőgő révén, valamint a Zasebne Sobe és mások. A hozzáadott mélyhegedűvel (viola).
II. rész (vendéggel)
A szünet (a dohányosoknak) után a zenekar vendégek nélkül tért vissza a színpadra, kivéve a Duet című dalt, amely Mina szavai szerint most újra igazi „duet” lett. Tematikusan, egységes feketébe öltözve kissé az Einstürzende Neubauten és Meret Becker Stellamaris című dalának duettjére emlékeztet, mégis van benne elég saját töltet és karizma ahhoz, hogy a maga mércéi szerint éljen. A dalban ezúttal a másik pólus körül sétálgatott (az előbbi nagybőgős) Jaka (Jarc), aki egyébként a lemezfelvételen is az eredeti duettpartner. Hogy mi van köztük, az kiderül a szövegből, de mi volt mögöttük? Az sokkal agresszívabb és szinte teljesen elektromos hangzás mellett: Polona, aki az első részben végig a zongoránál ült, a második részre átült az elektromos billentyűkhöz, a basszus hangja is szinte teljesen eltűnt, mivel Jaka elhagyta a nagybőgőjét, Miha pedig, aki egyébként a zenekar basszusvonalaiért felel, sokkal intenzívebben foglalkozott a mesterségesen előállított hangok programozásával. Mögöttük a videóvetítés is mérhetetlenül aktívabb volt. A néma, fonott mintákat kiabáló emberi sziluettek váltották fel, amelyek olykor szinte felismerhető arcot kaptak, és a zenével szinkronban nyúltak el valahol a menetelés, a tánc és a verekedés között, a kifújt cigarettafüst és a rágás igencsak műanyag ábrázolása közepette. A zene helyenként könnyed diszkót sejtetett, másutt klausztrofób és elnyomó légkört. Képzeld el a Siouxsie & the Banshees-t az Eraserheadben. A koncert első részének igazi negatívja: ha minden a fekete-fehér mintán belül mozog is, az első rész fehér volt, a második pedig feketét sugárzott. Vagy éppen fordítva, közbeiktatott bizonyos variációkkal.
Ami az első részben, főleg a további hangszerek miatt, legalábbis látszólag valamivel szabadabb és kétségkívül finomabb formán alapult, és a Tindersticks alkotói elmozdulását idézi, az a második részben olyan hangtámadássá változott, mint amit a Depeche Mode csinál, amikor a melankólia a szintetikus hangkísérletezés területére téved. Ehhez a változáshoz maga a dalválasztás is hozzájárult: míg az első részt főleg a Melodrom album dalai alakították, a másodikban elsősorban a The Guide került előtérbe, amelyből a nyitó Start The Fireworks, az Anything Goes és a záró Counting Days érvényesült a legjobban. Mint megtudtuk, a zenekar egy mini-album megjelenése előtt áll, amelyen öt, nagyrészt már megjelent dal kap helyet, átdolgozva, és ezeket új köntösben elő is adták. A dalok ezzel kissé a remix irányába hajlanak, némelyiket pedig angolról szlovénra fordították, ami talán a legerősebb pecsétet adja nekik.
Az várható volt, melyik két dallal zárják a két részt: az elsőt a September, a másodikat a Counting Days, vagyis a két legnagyobb sikerrel. A ráadásban játszott két dal közül viszont váratlanul az Industrial Girls is elhangzott, amely jelenleg még egyetlen kiadványon sem szerepel. Ez a dal afféle mérföldkő volt az első lemez hangzása és az akkor még meg nem valósult utódja között. Mindig is jelentős tetszést aratott a közönség körében, így egy ideig elég furcsa volt, miért nem került fel a The Guide-ra, aztán kiderült, hogy egyelőre nem fér bele egyetlen eddig felállított keretbe sem, kivéve a koncertét, ahol igazi kis ragyogó csillag, ahogy ez még egyszer be is bizonyosodott.
Összességében tehát dicséretes teljesítményről van szó, amelynek fekete kalapjában még sok ütőkártya lapul.
Setlista
FELÁLLÁS:
Mina Špiler – ének
Matevž Kolenc – gitár
Miha Žargl – basszusgitár, programozás
Polona Janežič – zongora, billentyűk, ütőhangszerek
Matej Nolda – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Boštjan Gombač – teremin
Jaka Jarc – elektromos nagybőgő, ének (duett)
Jelena Ždrale – hegedű
