Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Virgin Steele
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 76:22
Értékelés: 4.5/5
A „savage power” metalosok – a zenei világban egyedülállóan inspirált Virgin Steele – új albuma, a „The Black Light Bacchanalia” újabb konceptuális kő a mozaikban, amely a zenekar főnöke, multiinstrumentalista, énekes, zeneszerző, „versfaragó” és látnok, a zseniális elme, David DeFeis irányítása alatt épül.
Az új lemez mindenízében 100%-os Virgin Steele-album, ugyanakkor a zenekar új fejezetet nyit a maga kijelölt zenei útján. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ilyen sokarcú és változatos albumot a Virgin Steele még sosem készített pályafutása során. Sőt: azt is mondhatjuk, hogy ilyen összetettet sem, magát a szerzeményírást tekintve. A lemez egyes pontjai annyira szerteágazók, hogy már olyan komplexitási szintről beszélhetünk, amely szinte veszélyesen kacérkodik a „progresszív” jelzővel. Ez az az album, amely nem megy be rögtön a fülbe, hanem időt és türelmet kér. De amint a hallgató megbékél a hangulatával, egyedi atmoszférájával, megismeri új szerelmét (első látásra!). Ez vitathatatlan. A Virgin Steele egyedülálló formáció. Mindig is az volt, és mindig az is lesz. Rájuk igaz, hogy vagy szereted őket, vagy gyűlölöd. Középút nincs.
A „The Black Light Bacchanalia” olyan lemez, amelyen az örökké nagyvonalú David DeFeis a dalszerkezetek maximális változatosságára és komplexitására törő merész igyekezete ellenére is kiváló, jól kimért középutat talált: egyesíti a riffek nyers erejét – ez a zenekar védjegyeinek egyike, felismerhető hangzásának elengedhetetlen része, hiszen a Virgin Steele power „vadságáról” beszélünk –, és érzékien kiegyensúlyozza a billentyűs hangszerelésekkel. Mindezt úgy tette, hogy az album minden pillanatban megőrzi a vezérfonalát. A motívumok úgy vannak elhelyezve, hogy tömören és összeegyeztethetően kapcsolódnak egymáshoz. A motívumok szétforgácsolódásától és a nehezen befogadható albumtól tehát, amelyre a hosszú szerzemények közti túlzott zenei kísérletezés láttán a kétely gondolata terelhet, egyáltalán nem kell tartani!
Produkciós szempontból DeFeis ismét nagyon élő albumot rakott össze. A riffek itt még bőven dicsekedhetnek nyerseséggel. Ezért még hatékonyabban teremtik meg az album során azt az igazi, kívánt, nehézmetálos függönyt, amely tele van sötétséggel, homállyal és sűrű köddel, és a teljes pusztulás és agónia várakozásának érzetét kelti. A drámai elem határozottan hangsúlyos és mesterien kiemelt. DeFeisban ebben a tekintetben nem szabad kételkedni. A fickó vén róka, és tudja, hogyan kell hozzáállni a stúdióban.
DeFeis ismét igazi énekes kaméleon. Ebben a tekintetben is mérföldkő a „The Black Bacchanalia”, hiszen ennyi énekhangbeli kísérletezésben korábban egyetlen Virgin Steele-album sem részesült. Az angyali tiszta vokáloktól a pogány vadságig, amelyet az éneklő tombolás tükröz – a dalok ismét tele vannak a legkülönfélébb módon formált sikolyokkal, amelyek jócskán hozzájárulnak ahhoz, hogy a kívánt hangulati állapot eljusson a hallgatóhoz. Érdekes, hogy az első dal, a By The Hammer Of The Zeus nem árulja el rögtön, mit kínál a lemez. Főleg a refrén miatt, amely dallamosságában szívesen idézi a Virgin Steele korábbi munkáit. A kevésbé izgalmas nyitányt jóval érdekesebb dalok teszik jóvá. Egyes textúrák már annyira összetettek, hogy a Virgin Steele ezúttal tényleg meglep minket. Az album második fele ebben az ihletett-alkotói értelemben még lenyűgözőbb, főleg amikor a hosszabb szerzemények csokrával találkozunk, mint a The Orpheus Taboo (a Virgin Steele-től eddig szokatlan textúrákat tartalmaz, így merészen kiemelt benne a meglepetés eleme), a To Crown Them With Halos (a központi, legváltozatosabb szerzemény), az album címadó dala és az intenzív zárlat. A lemez közepére helyezett balladai The Torture’s Of The Damned enyhe kísérlet a „The House Of Athreus Act. I” (1999) című albumról ismert Child Of Desolation balladai hangulatának újraalkotására, azzal a különbséggel, hogy a gitármunka itt jóval aktívabb és kiaknázottabb.
Ha már a gitárról beszélünk: ezúttal David Pursino aktívan részt vesz a munkában az album egészén. Mind a 76 percen át. Ez a kiváló gitáros és zenei különc viszi ezúttal a főszerepet, ha a szerteágazóságról, a motívumok színes fűszerezettségéről van szó a Virgin Steele pályafutásának egyik legprogresszívebben felépített albumán. Pursino számos gitárdíszítést helyez el a motívumok átmeneteinél, a szerzemények pedig tovább emelkednek, amikor belépnek a Pursino jellegzetes, a milje alapján azonnal felismerhető szólói. Pursino kifejezőerejében most különösen ihletett.
Az előző album, a „The Visions Of Eden” (2006) rendkívül steril és sikerületlen dobhangzása után – amikor DeFeis anyagi korlátok miatt még a dupla lábdob programozásával is kisegítette magát – ezúttal végig Frank Gilchriest ül a dobok mögött. A dobolás élő és változatos, ahogy már rég nem volt a Virgin Steele-nél, ez pedig újabb fontos kavics a mozaikban, amely pluszpontokat hoz ahhoz, hogy a „The Black Light Bacchanalia”-t újabb kiváló Virgin Steele-produktumnak nevezhessük. Kiváló abban az értelemben, hogy DeFeis és csapata valóban minden részletre gondolt, és stúdiótökélyre csiszolta őket, amiről David DeFeis amúgy is híres.
Érintsük röviden a koncepciót is. A görög mitológiából származó cím nagyjából így hangzana: „Fekete orgia Bacchus isten tiszteletére”. Azaz „őrült élet”. DeFeis különböző történelmi korszakokon vezet végig minket, és a pogányság pusztulását kutatja papnők, istennők és jósnők pusztulásán keresztül, akiket mind kegyetlenül meggyilkoltak, Lilithtől (To Crown Them With Halos) kezdve, ami arra utal, hogy az új album és a „The Visions Of Eden” koncepciója összefügg. A pogányság kiirtása állítólag a papnők és jósnők szándékos meggyilkolásához, a női princípium isteni alakokban való végső megsemmisítéséhez kapcsolódott. A vallás „egy” vallásba rendezése ma a fundamentalizmusokban tükröződik. Nemcsak a hit területén, hanem az élet minden szférájában. Egy olyan dal pedig, mint a The Orpheus Taboo, az egyetlen Isten kihívása, vagyis az új album a lázadást is érinti. A lázadást az uniformizmus ellen, ami az új évezredben is bizonyára aktuális csontja a rágcsálásnak. Ha csak a borítóra nézünk, nem nehéz felismerni a pogányság ábrázolt szimbólumait, amelyek az emberi kor különböző kultúráihoz és történelmi korszakaihoz tartoznak. Tehát nem a borítótervező hiú hibájáról van szó, hanem arról, hogy világos szándék áll mögötte: közelebb hozni a mondanivalót az album fogyasztóihoz.
Az albumot két hosszabb szerzemény zárja. Az első a Necropolis (He Answers Them With Death), amely himnuszosan pompás refrénjével a power metal rajongóinak különösen a szívéhez nő majd, utána pedig az Eternal Regret, amely középtempóba van fogva, és melankólia, felismerés, megbánás és megbocsátás érzésekkel teli, kivételes dallamosságú. Mindkét dal új, színes kihajtható lap, és az album záró részében az abszolút atmoszferikus csúcsra viszik a lemezt.
A „The Black Light Bacchanalia” album minden hűséges Virgin Steele-rajongónak. Szebb lemezt ennek az egyedülálló zenekarnak a hívei ugyanis nem kívánhatnának. Egyúttal a zenekar új evolúciós lépést tesz, hiszen a Virgin Steele eddigi legambiciózusabb vállalkozását kínálja vele. Nem annyira a mondanivalót, mint inkább a szerzemények formálásának megközelítését tekintve. Ezek olyan fokú sokszínűséggel és változatossággal büszkélkedhetnek, amilyenben egyetlen korábbi Virgin Steele-album sem részesült. Ez pedig egyben közvetlen bizonyíték arra, hogy a Virgin Steele művészi értelemben továbbra is érik, hogy még mindig megvan bennük az alkotói ihlet, amely a hallgatót még bőven képes meglepni, elcsábítani és lenyűgözni. Már csak egy vágyunk maradt. Hogy a Virgin Steele végre feltűnjön egy európai turnén, amely 2001 óta az első igazi lenne.
Felállás
David DeFeis – ének, billentyűs hangszerek
Edward Pursino – gitár
Joshua Block – basszusgitár
Frank Gilchriest – dob
Produkció
David DeFeis
Számlista
1. By The Hammer Of Zeus
2. Pagan Heart
3. The Bread Of Wickedness
4. The Orpheus Taboo
5. In A Dream Of Fire
6. Nepenthe
7. Necropolis (He Answers Them With Death)
8. To Crown Them With Halos Parts 1 & 2
9. The Tortures Of The Damned
10. The Black Light Bacchanalia (The Age That Is To Come)
11. Eternal Regret
