Előadó: Vonassi
Kiadó: Progrock Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 57:08
Értékelés: 4/5
A ProgRock Records mindig is menedéket jelentett a fiatal, ígéretes, progresszív gyökerű zenekaroknak. Szárnyai alá vett jó néhány mára befutott bandát, amelyek Shawn Gordon, a kiadó vezetője jóvoltából törtek be a szcénába. Neki köszönhető, hogy ma a reflektorfény olyan zenekarokra vetül, mint a Magic Pie, a Moongarden, a Simon Says, a Touchstone, valamint a legkülönfélébb zenei virtuózok szólóprojektjeire, például Guy Manningére, a legendás Rick Wakeman fiáéra, Oliver Wakemanéra, Sylvanéra, és még sorolhatnám. A ProgRock Records fülét megütötte a Vonassi is, a trió, amely Chicago szívében, a blues és a hard rock otthonában működik.
A Vonassit nehéz volna progresszív rockzenekarnak nevezni. Leginkább abban kerülik a progresszív normát, hogy a dalok hosszát igyekeznek öt perc alatt tartani. A zene is, bármennyire összetett is egyébként, inkább AOR-os, hard rockos, mint progresszív rock. Mégis rengeteg olyan elem van benne, amely közelebb viszi a bandát a progresszív rockhoz, ugyanakkor a muzsika a szélesebb közönséget is megcélozza. Erre utalnak elsősorban a nehezebb, nem túl változatos riffek, a klasszikus AOR-ének és az alap 4/4-es ütem. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a zenekar gyenge vagy igénytelen zenét csinálna – épp ellenkezőleg.
A „The Battle of Ego” 12 dalból áll. A „The Drudge”, amellyel a Vonassi története kezdődik, az album egyik legkeményebb szerzeménye. Carter torzított gitárriffjei sorra követik egymást, és Bounassi komor basszusa erősen megtámogatja őket. Szövegileg a zenekar nem a régi időkbe réved vissza, aktuális, és a modern kor bajairól énekel. Ezzel már előrevetíti az album meghatározó témáját. A „Gini” azonban már jócskán világosabb árnyalatokba fordítja az eredeti sötétséget: remek billentyűs hangszerelések szólnak benne, amelyek melodikusságát a gitár még tovább fokozza. Az album harmadik dala, a „Beginnings” egyesíti az első két szám hangulatát, és átjár közöttük. Ez a kellemes egyveleg vezet át minket a „Strong Arm Welfare”-be, ami már igazi rockeres csemege. Remek szöveg is tartozik hozzá, erős társadalmi és politikai üzenettel, még ha kissé közhelyesen is – a dal zeneileg mindenesetre kiváló, a befejezése pedig még jobb, rendkívül érdekes, sőt kissé szellemes.
Ezután egy olyan dalhármas következik, amely zeneileg és szövegileg is összetartozik: a „Posing for the Cold”, a címadó „The Battle of Ego” és az „Authenticity”. Külön-külön nem szólnak tökéletesen, ezért együtt kell végighallgatni őket. Bounassi, aki a dalhármast megálmodta, ezzel bebizonyította, hogy a koncepcióalkotás igazi mestere. Ez a trió az album legprogresszívebb szakasza, és érdekes módon együtt alig kilenc percet tesz ki. A három dal remekül működik az album csúcspontjaként, egyben összeköti a „The Battle of Ego” első és második felét. Utóbbit az „Open Hands” folytatja, a lemez egyik csúcsa. A dal rendkívül dallamos részében a billentyűk állnak előtérben, összefonódnak a gitárriffekkel, és kéz a kézben egyszerűen kiváló számmá teszik a darabot; az „Open Hands” mindenesetre szépen kerekíti le az album legjobb négyesét.
Az album utolsó harmadából mindenképp meg kell említeni a „The Now Game”-et és a „Coiled”-ot, amelyek ismét tele vannak szellemes gitár- és basszusfutamokkal, és ezek hatalmasat dobnak az amúgy már ismétlődő billentyűs hangszerelésen. A basszus és az elektromos gitár párosa úgy tűnik, nyerő kombináció, hiszen ők ketten teszik az albumot olyanná, amilyen: kiváló.
Az az érzésem, hogy a Vonassi csak egyfelvonásos, és a projektet nem építik komolyan. A borítón szereplő hivatalos honlap ugyanis nem létezik, ami a zenekar valamiféle komolytalanságára utal. Remélem, tévedek, mert a „The Battle of Ego” remek utazás hardrockos tájakon, tele progresszív mintákkal. A trió pedig kitűnő eséllyel indulhat a mai zenei világban, hiszen erősen közelítenek kollégáik, a Porcupine Tree hangzásához. A ProgRock Records így újabb gyémántot talált, amelyet még csiszolni kell, ezért mi, akik hallottuk az első lemezüket, abban reménykedünk, hogy a Vonassi egyszer úgy fog ragyogni, ahogy megérdemli.
Felállás
Jeff Vaughn – dob
Vince Buonassi – basszusgitár
Chase Carter – ének, elektromos gitár
Produkció
Jeff Vaughn, Vince Buonassi
Dallista
1. The Drudge (4:45)
2. Gini (4:24)
3. Beginnings (5:25)
4. Strong Arm Welfare (4:55)
5. Posing for the Cold (2:29)
6. The Battle of Ego (3:00)
7. Authenticity (3:11)
8. Open Hands (4:00)
9. In the Mirror (5:05)
10. The Now Game (4:12)
11. Field of View (4:33)
12. Coiled (11:00)
