Helyszín: Amfiteater Camerini / Piazzola sul Brenta / Olaszország
A koncert dátuma: 2010. 07. 08.
Látogatók száma: 12000
Jegyár: 65 €
Múlt pénteken a túlcsorduló kedvű RockLine-expedíció ismét Olaszország felé vette az irányt. A helyszín már ismerős volt: az Amfiteater Camerini főudvara, amely Piazzola sul Brenta nyugodt kisvárosának szívében húzódik meg, és amely idén igazán nem fukarkodik a kiváló koncertekkel. Az újabb „könnyű kiruccanásra” ezúttal Mark Knopfler fellépése adott okot: a hivatalosan soha el nem hunyt Dire Straits fő mozgatórugója ugyanis lecsorgott a lejtőn egészen a Pó-síkságig. Élve és egészségesen kaptuk el az Amfiteater Camerini falai mögött.
Knopfler padovai látogatása – szemben az előző találkozónkkal (a RockLine beszámolóját itt olvashatod) – egy fokkal nyugodtabb hangon zajlott le. Mark hangulata remek volt, a közönséggel is őszinte kapcsolatot teremtett, az este elején pedig nem felejtett el néhány odavetett szót ejteni arról a közvetlen lelkesedésről, amely hagyományosan elfogja minden olaszországi látogatásakor. Ki hibáztatná érte? Az amfiteátrum Camerini ugyanis gyönyörű helyszín, gyakorlatilag a gitáros kifinomult zenei világára szabták. Knopfler az este nagy részét egy forgószéken ülve töltötte (maga tréfásan megjegyezte, hogy ülve sokkal jobban lát). Köztudott, hogy már hosszabb ideje hátproblémák kínozzák, ezért a színpadi mozgást minimumra kellett csökkentenie. A gyakori gitárcserékben (Mark szinte minden szám után lecseréli egyik hathúros barátnőjét a másikra) a segítőkész színpadi stáb támogatja.
A Dire Straits egykori „mainmanjének” mai színpadi hangzása közel sem egy zenei mester egyszemélyes műsora: elsősorban egy nyolcfős csapat munkájáról van szó, világosan elosztott szerepekkel. Mark Knopfler az elmúlt évek country-közelségét legutóbbi lemezén, a Get Lucky-n (a RockLine kritikáját itt találod) a skót folk bűvöletének fesztelen felfedezésére cserélte, és közben jobban támaszkodik a kísérőzenekar muzikális hozzájárulására, mint valaha. A folk motívumok megragadásában és felismerhető, összeszerkesztett formába gyúrásában a hangszerek színes társasága működik együtt harmonikus hangszereléssel: hegedű, nagybőgő, fuvola és a harmonika megnyerően otthonos hangzása. A kísérőzenekar színes hangszerelésére építve a gitáros folyamatosan párbeszédeket provokált, sok teret hagyott például a fúvós szekciónak, amellyel a legszívesebben belebonyolódott egy-egy lazán elnyújtott diskurzusba. Ezeknek a játékoknak a csúcspontjain Knopfler kibontotta védjegyének számító minimalizmusát, amely újra meg újra kiapadhatatlan kútnak tűnik, tele zenei varázzsal és bensőséges érzésekkel. A gitárjáték bája mellett még a hangjának időnként igencsak zavaró recsegését is hajlandóak voltunk megbocsátani, amely az évek során szemtelenül befészkelte magát a melankólia és a szomorúság vastag rétegei közé.
Mark Knopfler több ezres tömegnek mutatta be szólópályájának csúcspontjait, nem maradhatott ki néhány villanás a legfrissebb albumról sem, mellé pedig természetesen jött egy kissé kiszámítható vájkálás a Dire Straits-hagyatékban. Állj meg egy pillanatra először épp az utóbbinál! Mark kiszámíthatóan nyúlt a „Telegraph Road”, a „Brothers In Arms”, a „So Far Away” és persze a „Sultans Of Swing” után, utóbbi a felsoroltak közül messze a legvisszafogottabban szólt. A többi rutinszerű nosztalgiaidézésbe fulladt. Leginkább a Dire Straits utáni korszak anyagának előadása nyűgözött le. A már megszokott „What It Is”, „Hill Farmer’s Blues” és „Sailing to Philadelphia” alatt Mark a gitárjáték közmondásos brilliánsával szórta a közönséget, amely kitartóan a szentimentalitás színeibe hajlott.
Marc Knopfler koncertjeinek csúcspontjait már rég nem a régi dolgok felmelegítésében kell keresni, bármennyi lelkesedés- és érzelempor szálljon is fel tőlük, hanem a friss, saját hangú megközelítésekben, amelyek manapság összehasonlíthatatlanul több valódi életenergiát csalnak ki a zenészből a színpadon. A legendával töltött esti együttlét a mostanra már otthonossá vált Piazzola sul Brenta központi koncerthelyszínének falai mögött ezt a tényt igazolta. Mark Knopfler koncertjei kétségkívül a kiváló zenei élmény garanciái maradnak, amelyet minden zenei csemegekedvelőnek legalább évente egyszer meg kellene engednie magának.
Fotók: Mojca Perdih
Setlista
1. Border Reiver 2. What It Is 3. Sailing to Philadelphia 4. Coyote 5. Prairie Wedding 6. Hill Farmer’s Blues 7. Romeo & Juliet 8. Sultans of Swing 9. Done With Bonaparte 10. Marbletown 11. Monteleone 12. Speedway at Nazareth 13. Telegraph Road —ráadás— 14. Brothers in Arms 15. So Far Away 16. Piper to the End
Képgaléria
