Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés: 2008. október 7.
Játékidő: 50.56 perc
Producer: Terry Thomas
Stílus: Hard Rock
A Tesla a „Forever More”-ral azt az utat folytatja, amelyet az elődje, az „Into the Now” (2004) még nem jelzett előre. Az a lemez egy újjáéledt zenekart mutatott be lecsupaszított, lehangolt húros hangzással, amely hatékonyan teremtette meg azt a koszos zajt, amelybe a dalokat bugyolálták. A Tesla tehát a legújabb divatot hajszolja, és ezt az új lemezen még külön ki is hangsúlyozza. A hangzás még recsegősebb lett, érdekes a kiemelt chorus-effekt és a wah-wah kombinálása a riffekben, és ez adja az új Tesla-hangkulissza magját!
A „Forever More” nagyon sötét album! Ezt a hangulatot a zenekar épp a kívánt hangzásnak köszönheti, amelybe az új dalokat öltöztette. Jeff Keith hangszíne a „Bust A Nut” (1994) utáni években lejjebb szállt és elvékonyodott, így ő jár a legjobban ezzel, hiszen az alacsonyabb hangolás kiválóan áll neki. A kissé megváltozott énekstílus, amely az „alternatív”, divatosan szóló fátyol kíséretéhez kell, ami rátelepszik a Tesla hard rockjára, nagyon jól áll neki, éppen a megváltozott hangszíne miatt. Mindezek mellett az ő megtépázott, orrhangú, repedt és smirglisen éles orgánuma mérföldekről felismerhető, és amint a pasas kinyitja a száját, nincs az az akármilyen kétkedő Tamás, aki azt merné gondolni, hogy nem az új Tesla-album forog a CD-lejátszóban.
A Tesla a mai (nem feltétlenül szükséges) kaméleonkodás közepette még a legjobban megúszta azokkal a zenekarokkal szemben, amelyek a nyolcvanas évek végén és a kilencvenesek elején kiválóak voltak a dallamos hard rockban, majd hosszabb szünet után megváltozott hangzású (részben stílusú) új albumokkal tértek vissza (Europe, Skid Row). A változások tehát nem drasztikusak, ez pedig jól látszik abból a (továbbra is) átkozottul jól kidomborodó, természetesen örökölt és egészségesen megőrzött érzékből a tökéletes dallamok megalkotásához, amely a Teslát a dallamos hard rock fénykorában is különleges helyre emelte. Mivel amerikaiak, ez a hely még különlegesebb, hiszen az európai fülekhez azért álltak közelebb, mert mesterien kombinálták a dallamosságot azzal a szilárd alappal, amely a blues rockon való felnövésből fakad. Ez a finom drámaérzékkel és az érzelmek megelevenítésével együtt szemtelen erőt és erotikus csábítást ad a Teslának. Az „európaiság” érzése pedig azért is volt közelebb, mert a Tesla-fiúk soha nem öltöztek lánynak!
A dalokat két kategóriába oszthatjuk. Az elsőben a hagyományos tör felszínre az újkori réteg alól. A dalok második csoportjában a divatos (újkori) annyira hangsúlyos, hogy a két megközelítés kiegyensúlyozottan olvad eeggyé.
Időzzünk el először a két kategória közül az elsőnél, amely a lemez zömét adja. A nyitó címadó dal elmondja az új lemez lényegét. Utána jön az I Wanna Live, amely ezen a hangulatteremtő frekvencián sem engedi el a gyeplőt, az „I Wanna Live” sor számos ismétlésével pedig a Tesla jelzi, hogy a középkorú válság aranykorában jár. A One Day At A Time az a dal, amelyben az új produkció alól még határozottabban a hagyományos, „Bust A Nut”-korszakos hangulat árad. Ezt a fiúk a lendületes, félballadás Just In Case-ben és a Pvt. Ledbetterben sem tagadják meg, ahogy a balladás Fallin’ Apart sem. A The First Time viszont teljes egészében a régi időket idézi, és ha hipotetikusan felkerülne az „Into the Now” előtti korszak lemezeire, azokat semmivel sem rontaná le. A zárásban az In A Hole Again és a (még divatosabban lecsupaszított, szikárabb, mégis nagyon bluesos) The Game is jellegzetesen ezt a rendkívül hatékony kombinációt hozza! Itt a bizonyíték: nincs mitől tartanotok a Teslával az új évezredben!
A második kategória dalai még hangsúlyosabban sötét hangulatúak, de győztesen dallamos, fülbemászó, „groovy” refrénekkel! Ide tartozik a So What, az All Of Me és a Breakin’ Free. Különösen az utóbbi kettőben van a régi és az új finom egyesítése miatt kiemelkedő slágerpotenciál.
A „Forever More” „groovy” fülbemászóan divatosan szól! A Tesla közben megőrizte egyedi pecsétjét. Az újszülött „groove”-os recsegés és a dallam kombinációja továbbra is győztes a Tesla kezében, rajtatok múlik, mennyire engeditek közel magatokhoz ezeket az újdonságokat. Ez az album ugyanis több hallgatást igényel, hogy a bőrötök alá másszon! Bár a dalok nagyon egyszerűnek hatnak, az album megteremtett atmoszférája teljesen sajátos, és ez volt a zenekar fő célja is. Valami újat, de egyben mást kínálni. Változnak az idők, és a Tesla is. Szerencsére a kifejezésmód fejlődése felfelé ível!
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 9.0 / 10
Számlista:
1. Forever More (5:02)
2. I Wanna Live (3:35)
3. One Day At A Time (3:11)
4. So What! (3:39)
5. Just In Case (4:38)
6. Fallin’ Apart (4:22)
7. Breakin’ Free (5:02)
8. All Of Me (3:27)
9. The First Time (4:10)
10. Pvt. Ledbetter (3:24)
11. In A Hole Again (5:25)
12. The Game (4:55)
Felállás:
Jeff Keith – ének
Frank Hannon – gitár
Dave Rude – gitár
Brian Wheat – basszusgitár
Troy Luccketta – dob
