Előadó: Tesla
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 50:56
Értékelés: 4/5
A Tesla a „Forever More”-ral azon az úton halad tovább, amelyet elődje, az „Into the Now” (2004) még nem jelzett előre. Az az album egy újra felébredt zenekart mutatott be lecsupaszított, „downtune” húrhangzással, amely hatékonyan szolgálta a koszos zajt, amelybe a dalok burkolózva vannak. A Tesla tehát a legújabb divat nyomában jár, és ezt az új lemezen még tovább hangsúlyozza. A hangzás még recsegősebb lett, érdekes a chorus effekt és a wah-wah kiemelt kombinálása a riffekben, ami az új Tesla-hangzásvilág magját építi!
A „Forever More” nagyon sötét album! Az így létrejött hangulatért a zenekar épp a kívánt hangzásnak köszönhet sokat, amellyel az új dalokat felöltöztette. Jeff Keith, akinek a hangszíne a „Bust A Nut” (1994) óta eltelt években lejjebb szállt és elvékonyodott, ebből profitált a legtöbbet, hiszen az alacsonyabb hangolás kifejezetten jót tesz neki. A kissé megváltozott énekmód, amely a Tesla-hard rockot beborító, „alternatív” divatos hangzásburok kíséretéhez kell, nagyon jól áll neki, éppen a megváltozott hangszíne miatt. Mindettől függetlenül a megroppant, orrhangú, berepedt és súrolóan éles hangja mérföldekről felismerhető, és amint a fickó kinyitja a száját, nincs az az Hitetlen Tamás, aki azt merné gondolni, hogy nem az új Tesla-album forog a CD-lejátszóban.
A Tesla a ma (nem feltétlenül szükséges) kaméleonkodásának közepette, amely azokat a zenekarokat jellemzi, akik a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején ragyogtak a dallamos hard rockban, majd hosszabb szünet után hangzásában (és részben stílusában) megváltozott új albumokkal tértek vissza (Europe, Skid Row), még a legjobban jött ki. A változások tehát nem drasztikusak, és ez látszik abból a (még mindig) átkozottul jól kiemelt (természetesen örökölt és egészségesen megőrzött) érzékből is, amellyel tökéletes dallamokat képesek írni, és amely a Tesla-t a dallamos hard rock fénykorában is különleges helyre emelte. Mivel amerikaiak, ez a hely annál különlegesebb, hiszen a dallamosság mesteri kombinálásával közelebb álltak az európai fülekhez, miközben a mélyben a blues rockon felnövés szilárd alapja húzódik, ami a drámák és érzelmek életre keltésének kifinomult érzékével együtt szemtelen potenciát és erotikus csábítóerőt ad a Teslának. Az „európaiság” érzése pedig azért is volt közelebb, mert a Tesla-fiúk soha nem öltöztek lánynak!
A dalokat két kategóriába oszthatjuk. Az elsőben nyilvánvalóan a hagyományos tör felszínre az újkori alól. A dalok második kategóriája az, ahol a divatos (újkori) annyira hangsúlyos, hogy a két megközelítés kiegyensúlyozottan olvad össze.
Álljunk meg először a két kategória közül az elsőnél, amely a lemez zömét felöleli. A nyitó címadó dal elmondja mindennek a lényegét az új lemezen. Utána az I Wanna Live következik, amely ezen a hangulatteremtési frekvencián tartja a gyeplőt, az „I Wanna Live” sor sokszori ismétlésével pedig a Tesla jelzi, hogy az életközépi válság aranykorában járnak. A One Day At A Time az a dal, amelyben az új produkció alól még konkrétabban árad a hagyományos „Bust A Nut”-korszak illata. Ezt a fiúk az ütős, félballadás Just In Case-ben és a Pvt. Ledbetterben sem tagadják meg, de a balladás Fallin’ Apartban sem. A The First Time viszont teljes egészében a régi időket idézi, és ha hipotetikusan felkerülne az „Into the Now”-érát megelőző lemezek valamelyikére, azokat semmiben nem rontaná le. A záró szakaszban is jellemző ez a rendkívül hatékony kombinálás az In A Hole Again (a még divatosabban lecsupaszított és szúrósabb, mégis nagyon „bluesy”) The Game című dalokban! Itt a bizonyíték, hogy nincs mitől tartanotok a Teslával kapcsolatban az új évezredben!
A második kategória dalai még hangsúlyosabban sötét hangulatúak, ám győzedelmesen dallamos, fülbemászó „groovy” refrénekkel! Ilyen a So What, az All Of Me vagy a Breakin’ Free. Különösen az utóbbi kettőben van ebben az új és a régi kifinomult ötvözésében rendkívüli slágerpotenciál.
A „Forever More” „groovy” módon fülbemászóan divatos! A Tesla eközben megőrizte egyedi pecsétjét. Az újszülött „groove”-os hörgés és a dallamosság kombinációja a Tesla kezében továbbra is győztes, rajtatok pedig a sor, mennyire közel engeditek magatokhoz ezeket az újdonságokat a Teslában. Ez az album ugyanis többszöri meghallgatást kíván, hogy a bőrötök alá másszon! Bár a dalok nagyon egyszerűnek hatnak, az album megteremtett atmoszférája teljesen sajátos, ami a zenekar fő célja is volt. Újat nyújtani, de egyúttal mást is. Az idők változnak, és a Tesla is. Szerencsére kifejezésbeli fejlődésben felfelé ívelve!
Felállás
Jeff Keith – ének
Frank Hannon – gitár
Dave Rude – gitár
Brain Wheat – basszusgitár
Troy Luccketta – dob
Produkció
Terry Thomas
Számlista
1. Forever More (5:02)
2. I Wanna Live (3:35)
3. One Day At A Time (3:11)
4. So What! (3:39)
5. Just In Case (4:38)
6. Fallin’ Apart (4:22)
7. Breakin’ Free (5:02)
8. All Of Me (3:27)
9. The First Time (4:10)
10. Pvt. Ledbetter (3:24)
11. In A Hole Again (5:25)
12. The Game (4:55)
