Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Orpheum, Grác, Ausztria
A koncert dátuma: 2009.01.15.
Látogatók száma: 1000
Jegyár: 32 €
Amikor az ír Rea Garvey 1997-ben a fellegekben járó álmokkal és egy demóváltozattal a zsebében Németországba költözött, hogy zenészként befusson, az bizonyára élete nagy fogása volt. A egy évvel később alakult Reamonn az ezredfordulón már az első kislemezével felhívta magára a figyelmet, majd a debütáló „Tuesday” albumról a „Supergirl” című, nemzetközi slágerré vált dallal végleg berobbant. Nem mindenkinek jön össze ilyen húzás. Tavaly novemberben a srácok kiadták az ötödik stúdióalbumukat, amely egyszerűen a „Reamonn” címet kapja. Január tizenhatodikán az ötös az ausztriai Grácban, az Orpheumban adott koncerttel elindította a „The Million Miles Tour 2009” turnét.
A közönséget a bécsi Josh Mars pop-rock trió melegítette be. Alig több mint fél óra alatt bemutatták tavaly ősszel megjelent debütáló lemezüket, a „Rewind Yourself” című albumot, plusz még néhány további dalt. Az albumról érdemes megemlíteni a jobbakat: „Fishing for Compliments”, „Superman”, „Safe Again” és „What Are You Waiting For”. Meglepően jó volt a közönség reakciója is, hiszen minden számot dörgő tapssal jutalmazott.
Mégis minden figyelem csak egyetlen zenekarra irányult: a „Supergirl” atyjaira, a Reamonnra. Percre pontosan este kilenckor kezdtek, a legutóbbi lemez nyitódalával, a „Faith”-szel. A zsúfoltságtól majd szétrepedő kis terem Reával együtt énekelt. Bár a „Set of Keys” alatt látszott, hogy a legfrissebb számokat még nem ismerik igazán, a közönség nem érte be a puszta hallgatással. Az est első csúcspontja minden bizonnyal a mindenki által jól ismert „Josephine” volt az első stúdiólemezről. A tömeg az első riffről az utolsóra torka szakadtából üvöltötte a szöveget. Hogyne tette volna, hiszen ez az egyik legnagyobb slágerük. Úton van afelé, hogy az legyen az új album második, „az első igazi” kislemeze is, a „Through the Eyes of a Child”. Valóban jó szöveggel és még jobb refrénnel megáldott dal: „Why did we make it so hard, this life is so complicated, until we see it through the eyes of a child”. És miért „az első igazi” kislemez? Azért, mert az első, az „Open Skies” csak elektronikus formában, az interneten jelent meg. Az „Aeroplane” egy újabb, még eléggé ismeretlen szám. Két ilyen nagy visszhangot kiváltó dal után kifejezetten furcsa volt, hogy a tömeg egyszer csak szinte teljesen elcsendesedett. A harmadik albumról, a „Beautiful Sky”-ról (2003) egyetlen számot játszottak ezen az estén, a „Star”-t. A közönség újra visszatért a régi kerékvágásba. Ez volt az est második csúcspontja. Újabb szívmelengető pillanatot hozott a „Broken Stone”. Ez talán nem is meglepő, hiszen a grázi koncert volt az első az európai promóciós turnéjukon. Garvey ezután az este folyamán először vett gitárt a kezébe, és magabiztosan belekezdett a „Tonight”-ba. Az első két verze után azonban elénekelte magát, és az egészet megszakította. A közönségből néhány okostojás kifütyülte egy kicsit, de Rea nem hagyta magát megzavarni. Megszólította a tömeget, és újrakezdte a dalt. Másodszorra már jobban ment, és a közönség is együtt énekelt vele. Utána a „Tuesday” album egyik gyengédebb száma, az „If I Go” következett. A szerelmesek szorosabban egymáshoz bújtak, a szinglik meggyújtották az öngyújtóikat… Tökéletes romantikus hangulat. A saját dalok sorát a srácok egy feldolgozás-összeállítással szakították meg. A teljes felállásban játszott „The Island” után Philipp basszusgitáros zongoraszólóval folytatta, Israel Kamakawiwa „Somewhere Over the Rainbow”-jával. A kezdetben hangszeres dalt a közönség dúdolása követte, bár még a refrén sem ment igazán jól. Philipphez hamarosan a színpadon a többiek is csatlakoztak, és a következő riffeket még a legvérmesebb laikus sem téveszthette el. A „Clocks” persze a brit Coldplay védjegye. A kellemes mulatás három új számmal folytatódott. Az „Open Skies” volt az első „nem igazi” kislemez, nagyon dallamos refrénnel. Szilárdan követi a „Free Like a Bird”, bár a közönség nem lelkesedett túlzottan. A legutóbbi album rejtett kincse a „Million Miles”, amely akár az új kislemezük is lehetne. Bár a „Swim” az egyik legrégebbi számuk, és a várakozások szerint meglepően jó fogadtatásra kellett volna számítania a közönség részéről, sajnos nem így történt. Garveyvel csak egy maroknyi ember énekelt, de ők a többiek helyett is beleadtak apait-anyait. A két újabb számot, a „Moments Like This”-t és az „It`s Over Now”-t a „Wish” albumról, amely 2005-ben jelent meg, a „Serpentine” szakította meg. Rövid szünet után a Reamonn visszatért a színpadra, és még két dalt játszott. Az újabb „Serenade Me”-t, valamint azt a számot, amely nélkül nem tudják befejezni az estét. Ez pedig az egyetlen és megismételhetetlen „Supergirl” volt. Megalomán sláger a kellemes együttlét tökéletes lezárására, kicsit másképp előadva. Garvey újra gitárt ragadott, Sebastian pedig a billentyűket szaxofonra cserélte. Az est harmadik és egyben utolsó csúcspontja.
Az európai turné első koncertjén a Reamonn ismét lenyűgözte a megjelent tömeget. A régi, nélkülözhetetlen slágerek és néhány feldolgozás mellett szinte az összes számot eljátszották (a „Goodbyes” és a „Broken” kivételével), ami a legutóbbi albumon szerepel. A promóciót láthatóan rendesen megszervezték. A srácok mindig újra és újra lenyűgöznek!
Fotók: Miha Mally
Setlist
Reamonn: 1. Faith 2. Set of Keys 3. Josephine 4. Through the Eyes of a Child 5. Aeroplane 6. Star 7. Broken Stone 8. Tonight 9. If I Go 10. The Island 11. Somewhere Over the Rainbow 12. Clocks 13. Open Skies 14. Free Like a Bird 15. Million Miles 16. Swim 17. Moments Like This 18. Serpentine 19. It`s Over Now —– ráadás —– 20. Serenade Me 21. Supergirl
Képgaléria
