Fellépők: Death Angel, Angel Dust, Stormwarrior, Sanctuary, Bloodbound
Dátum: szerda, 2017. július 12.
Helyszín: Balingen, Volksbankmesse (Messegelände), Németország
Mint minden évben, a idei Bang Your Head!!! 2017 fesztiválnak is jutott egy bemelegítő koncertnap, vagyis az, amelyik a hivatalos nyitás előtti napon zajlik. Ezúttal kifejezetten kiugró headliner nélkül, de így is egy csokornyi olyan zenekarral, akiknek a megnézése minden bűnt megér. Ehhez a Sanctuary és a Death Angel önmagában is elég, ha pedig mellé veszed még a valójában elfeledett, kultikus német speed/thrash metalosokat, a később melodikus heavy metalba hajló Angel Dustot, tényleg nehéz ellenállni a kihívásnak.
A fesztivál bemelegítő napja puhább hangokkal indult. A színpadra először a német power metalosok, a Stormwarrior léptek fel. A hamburgiak elég gyakori vendégek Balingenben és a Bang Your Head!!! fesztiválon, de réges-régen megfordultak többek között az egykori kultikus karszti metalfesztiválon, a Metal Mania Open AIr-en is. A négyesből ma az egyetlen eredeti tag mindenképp a főnök, a gitáros és természetesen frontember, Lars Ramcke. Idén a zenekar a hosszú ideje velük játszó basszusgitárost, Yenz Leonhardtot Connie Andreszkóra cserélte, a mai Stormwarrior felállását pedig a dobos Jörg Uken és a gitáros Björn Daigger egészíti ki. Tudatában annak, hogy a fellépők mezőnye magas színvonalú, Lars és csapata a teljes tüzérséggel csapott le, és azonnal magukra vonták a figyelmet a nyitó Iron Eagle-lel, amely a Stormwarrior legkedveltebb lemezéről, a „Heading Northe”-ról (2008) származik. A következő számmal már szinte mindenkit meglepett a teremben, mert visszaugrottak pályafutásuk legelejére, a „Possessed By Metal” kislemezre, majd a Heavy Metal Fire-rel rohamoztak tovább. A zenekar megőrizte színpadi erejét és kifejezőkészségét, még ha világos is, hogy a Running Wild és a Helloween hatása nem épp zenei forradalom. Korrekt, magabiztos, agresszív és teljes erőbedobással nyomták. Igazi hévvel. A rutinos Lars ügyesen vegyíti a gitározást és az éneklést, a másik három tag pedig több mint szilárd alapot ad hozzá. A zenekar a számok zömét a Heading Notrhe albumból válogatta: az Iron Eagle mellett az album címadó dalával zárta a koncertet, a setlistbe pedig beékelte a Ragnar’ockot és a Metal Legacyt. A Stormwarrior nem kerülte meg az aktuális stúdióalbumot, a „Thunder & Steele”-t sem, abból a címadó dalt és a Steelcrusadert játszották, a régebbiek közül pedig a Northern Rage albumról szólalt meg a Valhalla és a Bloode Eagle. A zenekar még egy kellemes meglepetést is bedobott, az Odin’s Warriorst, amely a „Heavy Metal Fire” EP-ről (2003) való. Negyven perc északi mintákkal díszített német power metal ágyútűz tehát nyitásnak.
Ezután még melodikusabb power metal következett, a svéd Bloodbound. Ezúttal hatan léptek fel, Fredrik Berghgel a billentyűk mögött. Ha valaki emlékszik, évekkel ezelőtt a ljubljanai Gala hali-ban még ötösként játszottak, a billentyűket pedig „felvételről” szólaltatták meg. A zenekar felállása változatlan, kivéve a dobos posztot, amelyet idén óta Daniel Sjögren tölt be. A Bloodbound tizenhárom éve van a színtéren, de tagjaik, különösen az alapító gitáros Tomas Olsson és a már említett Bergh, akik még az AOR-os Street Talk idejéből ismerik egymást, szép adag koncert- és stúdiótapasztalatot gyűjtöttek. A hívekben ezen a koncerten sem hagytak csalódást a Bloodbound tagjai. Idén a csapat felvette és kiadta új stúdióalbumát, a „War of Dragons”-t, amelyet a balingeni koncerten bőségesen be is mutatott. Nem kevesebb, mint öt számot játszottak róla (ez a setlist felét jelentette), többek között a nyitó Battle in the Sky-t, a címadó dalt és a Stand and Fight-ot (mind a három egymás után hangzott el a koncert elején), valamint a Silver Wingset és a Dragons Are Forevert, amelyek a fellépés záró részébe kerültek. A setlist többi részét a „Stormborn” (2015) képviselte két számmal (Stormborn, Whern All Lights Fail), valamint az „In the Name of Metal” a Moriával, a koncertet pedig egy régebbi dallal, a Nosferatuval („Nosferatu”, 2005) zárták. Patrik J. Selleby kiváló énekhangban van. Ezúttal szarvakat ragasztott a kopaszra borotvált fejére. Nosferatu, ugye. A Bloodbound mint csapat mindig is vitt egy csipetnyi giccset és csillogást a színpadi megjelenésébe és karakterébe. Szép, korrekt produkció.
Az Angel Dust a legendás német zenekarok közé tartozik, amely a nyolcvanas években tulajdonképpen thrash és speed metalt játszott. Fellépésük a Bang Your Head idei bemelegítő napján azoknak, akik nem járatosak a zenekar körül, igazi kis meglepetés volt, hiszen évekig nem adtak életjelet magukról. A fiúk azonban nemrég újraindultak, és ezzel egy időben azt is megerősítették, hogy új albumon dolgoznak. Az Angel Dust fellépése ezért a fesztivál bemelegítő napjának egyik fő attrakciója volt. A csapat abban a felállásban éledt újra, amely 1997 és 2002 között felvette az utolsó négy stúdióalbumot. Ez a négy lemez gyökeres elfordulást jelentett a speed/thrash metal kiindulóponttól az atmoszferikus, dúsan melodikus heavy metal felé, az eredeti ritmusszekcióval, Frank Banx-szal (basszusgitár) és Dirk Assmuth-tal (dob), továbbá az énekes Dirk Thurischsal és a gitáros Bernd Aufermann-nal (az utóbbi egy ideig a legendás Running Wild koncertgitárosa volt). A tavaly újraindult zenekar valóban régóta nem játszott színpadon, és ez érződött a produkción, amelyben akadt néhány elcsúszás, főleg az idealis énekvonaltól való alkalmi eltérések, meg némi ügyetlenkedés a gitáros átvezetéseknél, de az Angel Dust igazi koncerthangulatot teremtett, amitől a közönség láthatóan jól érezte magát. Mindegy. Az Angel Dust itt van. Újra. A setlist zömét az „Enlighten The Darkness” adta (a nyitó Let Me Live, majd a The One You Are, a záró First In Line, továbbá a Cross of Hatred, az Enjoy! és a Come Into Resistence), a repertoár többit pedig a kiváló „Bleed” (Bleed, Never) és „Border of Reality” (Border of Reality, Nightmare) albumok töltötték ki. Bár a fellépés nem volt tökéletes, jó volt látni a színpadon a veteránokat, akiket remélhetőleg az új stúdióalbum újra intenzívebben visz majd Európa koncertszínpadaira.
Igazán akkor forrósodott fel a hangulat, amikor a színpadot az amerikai Seattle speed és thrash metal veteránjai, a Sanctuary foglalták el. A színpad elé tömegek törtek előre a zenekar rajongói közül, a banda pedig tizenöt számon át érzelmekkel és kiváló játékkal fűszerezett műsorral nem többet és nem kevesebbet adott, mint egy briliáns koncertet. A Sanctuary a nagy énekes parancsnok, Warrel Dane vezetésével három albumról állította össze a setlistet. Nem kell Einsteinnek lenni a rejtvény megfejtéséhez. Ez természetesen a két kultikus első lemez, a „Refuge Denied” és az „Into The Mirror Black”, a setlist szép részét pedig az aktuális „The Year The Sun Died” számai töltötték ki. Ami különösen letaglózó volt a Sanctuary fellépésén, az a kiváló összeszokottság és maga a hangzás, amelyet a zenekar játék közben kialakított. A dobtól a két gitáron át az erőteljes, átütően recsegő basszusig. Warrel Danetől ma már nem várhatjuk el egy húszéves erejét. A kivételes énekteljesítmények ideje lejárt, Warrel pedig bölcsen takarékoskodott az erejével, főleg a közepes és mély regiszterben maradt, a kiválasztott számok leglátványosabb refrénjeit pedig szívesen átengedte a közönségnek. Kemény és koherens fellépés, kivételes közönségrészvétel. Őrült és kultikus riffek születtek a kultikus zenekar kezei közt. A banda hihetetlenül ragadós, szinte istenkáromló groove-ot tolt. Az új számok is remekül megfogtak a közönségnél az elmúlt három évben, ezt a közös éneklés is bizonyította, főleg a fertőző Frozen alatt, amelyben egy leheletnyi stílusbeli rokonság is érezhető a korán elhantolt Nevermore-ral.
A nagy fináléra a Bay Area thrash metal veteránjai, a Death Angel léptek színpadra. A zenekar rengeteget játszik, és mostanában nagyon sok új saját zenét is alkot. A Death Angel gyakori vendég a Bang Your Head!!! fesztiválon, és a szlovén színpadokon is nagyon otthon van. Idén is fellépett például újra a Metaldays fesztiválon. A zenekar olyan színvonalat képvisel, főleg előadás terén, hogy a Bay Area thrash metal jelző szinte már túl ideálisan illik rá. A színpadon az ötösből különösen a nyolcvanas évek két tagja nyűgözött le: a hihetetlenül energikus, karizmatikus és kifejezetten robbanékony énekes, Mark Osegueda, és a briliáns gitárszólista, Rob Cavestany. A zenekar könnyedén végigsétált az életművén, gyakorlatilag az egész pályáját felvonultatta, nagy hangsúlyt fektetve az aktuális, tavaly megjelent „The Evil Divide” új számaira. A Sanctuary és a Death Angel játékideje egyaránt másfél óra volt, de maga a stílus és a felszabadult energia a Death Angel alatt vágtára fogta a közönséget: minden az égig repült, és végre a crowd surferek is megjelentek, akiknek se vége, se hossza nem volt. Határtalan mosh, circle pitek, halálos okádás a színpadról a Death Angel őrült tüzérségétől. Minden irányból. A koncert végén sem látszott a csapaton a fáradtság egy szikrája sem. A zenekar nem kis meglepetést okozott a kultikus Black Sabbath-klasszikus, a Falling of the Edge of the World beillesztésével, a mérgező és vakmerő koncertet pedig a legújabb albumról vett, rendkívül kihegyezett The Moth zárta. A Death Angel továbbra is rendkívül mérgező és hegyes zenekar, a feltétel nélküli színpadi pusztítás és rombolás megtestesítője. Mark kiváló énekteljesítménye, és újabb felvonultatása hihetetlen tornamozdulatainak a fellépés alatt. Egy zenekar, amely mindig a legjobbat hozza, és amelyet mindig meg kell nézni. Az első másodperctől az utolsóig. Ha csak van rá lehetőség, hogy elmenj a koncertjükre. Ennyi és semmi több. A legjobbat hozzák, ezért nem lehet megunni őket. Sem lemezen, sem élőben. Reméljük, hamarosan újra találkozunk velük.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
