Előadó: Mežek, Aleksander
Kiadó: Eye Witness Records
Megjelenés: 2007
A szlovén énekes-dalszerző élő legendájának 20. stúdióalbuma! Nincs mit tenni, őszintén megemelem a kalapom. Sašo ezúttal könnyedén kikapcsolódós pop-rock lemezzel jelentkezik, természetesen az elmaradhatatlan, akusztikus gitárszínezetű alapokon, vakvágányok és logikátlan kanyarok nélkül. Minden tollpihe-könnyedséggel áramlik a hallójáratokon át. Itt a természetes hangzásé az abszolút elsőbbség, zongora nélkül! Vagyis a gitárok természetesen kísérő hangzását olyan visszafordíthatatlanul vonzóan gazdagítja, egészíti ki és köti magához Mežek egyedi hangja, amely világviszonylatban is mindig izgalmas csengésű, ez nyitotta meg előtte a világot és egy gazdag zenei pályát, amivel kevés szlovén előadó büszkélkedhet.
A fickó ezúttal egyetlen társat hívott a stúdióba, aki gyakorlatilag az összes hangszert felvette. Ő az angol Dave Goodes, aki egyebek mellett úgy keresi a kenyerét, hogy az Alphaville német szinti-/elektropop trió koncertgitárosaként lép fel (emlékeztek még a nyolcvanas évek mega slágereire: Sounds Like A Melody, Big In Japan, Forever Young?). Mežek ezúttal nem az egyetlen szerzője azoknak a soroknak, amelyeket a nyelvére vesz: ezúttal olyan társa szövegeit zenésítette meg, akivel korábban már dolgozott együtt: a szlovén „wunderkindét”, akinek a társtulajdonlásának minden szlovén anyuka örülne, az érzékeny lelkű fotósét, költőét és egyben rettenthetetlen síugróét, Jan Tomazinét. Úgy tűnik, a Mežek–Tomazin páros remekül működik, és érdemes minden szempontból kihasználni, amíg ez a kémia működik.
Mežek ezzel az albummal hazatér. A sorokon át visszatekint megtett útjára, a teljes megbékélésre mindazzal, ami körülveszi, körülvette, körül fogja venni, arra, hogy jól érzi magát a bőrében, itt és most. Megint hazaért. Az élet filmjének eseményei sorjáznak. Egyik a másik után, mindegyiknek megvan a maga értelme és célja. Ahol az egyik véget ér, a másik elkezdődik. Lezárt egészek, mégis összeláncolva, mint a életen át kanyargó lánc szemei. Már csak az emlékek maradtak meg. A sorokban hangsúlyos az elfogadás és a megbocsátás értelme. Az érzések végig pozitívan, játékosan sorjáznak, egy csipetnyi ifjonti naivitással, mégis hihetetlen, mennyire kiemelkedik a hangulatok összegéből az ünnepélyes búcsú érzése.
Sašo ismét az árnyalt aranzsmákban a legerősebb, amelyek 10 dalba vannak zárva, változatos alapmotívumokkal, az előrefutó–refrén párbeszéd kiszámítható sablonjával. Mežek tapasztalt, vén róka, pontosan tudja, hogyan kell kiszolgálni az egészet. Félni a háromakkordos dúrtól, amely a milliószor lerágott formulába szorult, felesleges: a fickó ismét ügyesen és otthonosan szlalomozik a világos, életvidám pillanatok és a rejtett vágyakozás pontjai között, ami bizonyítja, hogy Mežek már réges-rég sikerrel letette az érettségi vizsgáját a zenei kifejezés komolyságából, amely a hallgatót egy pillanat alatt meggyőzi, és szövetségesévé teszi. Az album a Polet I. című dallal indul. Ha engedtek egy kis tréfát: a megrögzött rockerbőrből nem tudok kibújni! Amikor először pörgetem meg a lemezt, azt érzem, mintha a Boston örökzöld More Than A Feeling című számának intróját hallgatnám. A Polet I. remek, ütősebb nyitány, a dinamika szárnyait a dobok adják, kiváló Mežek megszokott, angyalian tiszta hangjának és a természetesen csengő kíséret kemény lüktetésének kontrasztja. Ez a kémia megmarad a Polet II.-ben is, ahol az előrefutó refrénbe növekedésének atmoszférikus-kifejező harmóniája igen szerencsésen találkozik, enyhén, de ügyesen „kihegyezve” Goodes blues-os szólóbetéteivel a gitáron. Mežek változatlanul le van nyűgözve a flóra vegetációs időszakától a folytatásban (Prepih), ahol ismét lelkesen ecseteli a réti mezők virágzását. De viccet félretéve. A Prepih hatásosan kibillenti a hallgatót, hogy az hegyezze a fülét, az „angolos” (!) gitáralapmotívummal, amely tulajdonképpen refrénszerepet tölt be Mežek versszakai között, így drámai árnyalatot visz a dalba. Ravaszul jó! A lüktetés mesteri blues-os bizsergés, amely briliáns fordulatot hoz az album dinamikájában. A country ritmusú Kamnita ograja című következő dalban Goodes nem fukarkodik a „soundscapes” pontszerű sorjázásával a hangkép hátterében. Különösen vonzó és kifejezően meggyőző (kiemelkedő) pillanata a lemeznek a vágyakozó Tečem skozi čas, ahol Mežek hangja különösen intenzíven ragyog, és a Na dlani mesta (csupán akusztikus gitárkísérettel előadva). A záró, boogie-alapú Konc kissé koraszülöttnek és fölöslegesnek hat, de félig megbocsátunk neki, hiszen nem titkolja tréfás szándékait. Szerencsére ez a vicc három percnél rövidebb.
Mivel Mežek van velünk, az összes dalt természetesen kivételes pecsétű ének koronázza, vagyis egy egyedi ismertetőjegy, amely nem hiányozhat, és amiért Mežeket egyáltalán hallgatjuk és becsüljük. Erre a természetes adományra támaszkodva a fickó a kényes pillanatokból is mindig szerencsésen „kihúzza” magát. Ugyanakkor az évek nyomot hagytak Mežeken. A hang már nem olyan friss, mint egykor, az évek során kissé lejjebb került az intonáció. Ez a legmélyebb fekvésekben szúr leginkább fülbe, amikor a hang különösen vékonnyá válik, a dallam így nincs optimálisan kihasználva, emiatt lyukak keletkeznek a spektrális hangkép betöltetlenségében, az énekvonalak pedig helyenként elhalványulnak, illetve a nem kívánt monoton csengés fedi el őket, emiatt az album dinamikája is kissé lanyhul. Talán a jövőben nem ártana legalább fél hanggal feljebb hangolni.
Egyébként le a kalappal. Az aranzsmék ötletei rendkívül csábítóak, a dalok sokszínűek, ami elengedhetetlen az egyrétegűen felhúzott produkció és a dobok, basszusgitár, gitár és ének együttlétére épülő egyszerű hangkép megtöréséhez, amely az album 40 percén át kanyarog. Rendkívül hallgatható és intelligens album, egy szemernyi olyan potenciális glükózlavina nélkül, amitől gyomorégés kerülne az emberre, és amiből a szlovén éghajlaton, az újkori szlovén „wannabie” zenei „művészek” körében egyébként hemzseg a világ. Aleksander Mežek a „Tečem skozi čas” című albummal is megőrzi egyedi zenei kifejezésmódjának varázsát. Ez egy rövid, kimért mozdulatokból, mesterien egésszé szőtt album, amely teljesen kikapcsolódott hallgatást nyújt, bármilyen hangulati állapothoz ajánlható a CD-lejátszóban, és amely bizonyítja, hogy Aleksander Mežektől még mindig sokat tanulhatunk. Tisztelet.
Felállás
Aleksander Mežek – ének
Dave Goodes – elektromos gitár, akusztikus gitár, basszusgitár, dobok
Produkció
Aleksander Mežek & Dave Goodes
Dallista
1. Polet I.
2. Polet II.
3. Prepih
4. Utrip
5. Kamnita ograja
6. Tečem skozi čas
7. Žarek
8. Najina pesem
9. Na dlani mesta
10. Konc
Az album hossza: 41.28
