The Police – remek formában!

A rock ‘n’ roll öregkorának az elmúlt években megannyi újraegyesülős turnéját láthattuk (Roxy Music, Genesis, Van Halen, Crowded House, Cream, Pixies és még néhányan), de a színpadon még mindig ott vannak azok a nagy nevek is, akik soha nem tartottak hosszabb szünetet a koncertezésben és a zenélésben. Közéjük tartozik a Rolling Stones, a Rush, részben az Eagles és még pár banda. 2007 januárjában futótűzként terjedt a hír, hogy a Police – amely 1986 óta nem működik, leszámítva két közbeeső fellépést – világturnéra indul. A Grammy-gálán adott fellépéssel a hír valósággá vált…..Az 1980-as évek elején a világ legnépszerűbb zenekarai közé tartoztak. Sting basszusgitáros-énekes és Stewart Copeland dobos 1977-ben alapította a triót, a punk fénykorában. A Roxanne kislemez megjelenése után még nem látszott semmi különösebb nagy siker, az első amerikai turnén egy kisbusszal furikáztak. Az első, Outlandos D’amour című lemezt a nagyon sikeres Regatta de blanc követte, 1983-ban pedig már könnyedén megtöltötték a nagy csarnokokat. 1986 után megszűntek működni, bár a zenekar feloszlását soha nem jelentették be nyilvánosan. A pop- és rocktörténet kincsestárába olyan gyöngyszemekkel járultak hozzá, mint a Message In A Bottle, a Don’t Stand So Close To Me, az Every Breath You Take, a King Of Pain vagy a Wrapped Around Your finger…..Sting szuperszikeres szólókarrierbe kezdett, Andy Summers gitáros és Stewart Copeland dobos pedig kevésbé feltűnő, de azért magas színvonalú zenei és filmes projektekkel foglalkozott.

Bécsben a 2007-es turné 52. koncertjét játszották, így az összeszokottságot illetően nem lehetett kétség. A Stadthalle az utolsó sarokig megtelt. Sting énekes-basszusgitáros, Andy Summers gitáros és Stewart Copeland dobos tavaly ősz óta titokban gyakorolt Sting toszkánai villájában, felkészítve a terepet és saját magukat a visszatérő világturnéra. A régi, bevált zenészek turnéi, akiknek a zenetörténetben elismert, tiszteletre méltó helyük van, még mindig erős mágnesként vonzzák a közönséget. A bécsi fellépésen több száz szlovén rajongó is ott volt. A Police az egyszerű refrénekről és a bonyolult dalokról volt híres, a reggae-ből indultak ki, zenei keverékükhöz pedig szikrázó vonásokat adtak, amelyek időtlenné tették a muzsikájukat. Mindez bőségesen megjelent a koncerten is. Kiemelkedett Sting tenorja, amely egyedülálló, és remekül olvadt össze Summers metszően éles gitárjával és Copeland eklektikus dobolásával. Előzenekarnak a Fiction plane-t választották, amelyet Sting fia, Joe Sumner vezet, és alapjában véve ugyanolyan trió, mint a Police, a fiú itt a basszusgitáros-énekes szerepét tölti be. A hangja színében nagyon hasonlít az apjáéra, csak néhány hanggal mélyebb. Minden a családban marad, tehát. A zenéjük a modern rock és a dallamosság keveréke volt, amely az U 2-t idézte, de azért volt bennük egy csipetnyi saját íz, és ezzel fel is készítették a közönséget az est fő részére. Ha a Police újraaktiválódásának nem a pénz volt az oka, ezért az őszinteségért csak gratulálni tudok. A diszkográfiájukat díszítő öt lemez elég széles repertoárt kínált, a műsor derékhadát pedig a legnagyobb slágerek adták. A teltházas csarnokban a színpadkép meglehetősen egyszerű volt, ovális kialakítású, rengeteg hellyel a három fellépőnek. Copeland domináns dobfelszerelése és mögötte az gonggal kiegészített ütőhangszerek ötletes színkreációkban tükröződtek vissza, amelyeket a fényeffektek rajzoltak. A mennyezet alatt három nagy videóvászon lógott, mindkét oldalon pedig még egy-egy. A hangzásra mi, a parterben állók nem panaszkodhattunk, pedig kételkedtem benne, hogyan tölti majd ki a gitár, a basszus és a dob a hangképet egy ekkora csarnokban. A technikusok profi munkája itt jött ki igazán. A Police olyan volt, mint karrierje legszebb éveiben, semmilyen segítséget nem kaptak kiegészítő zenészek vagy énekesek formájában. Tulajdonképpen tiszta, közvetlen zenei élmény. Sting németül kommunikált a közönséggel, talán kicsit tartózkodó volt néhány szünetben, amelyek viszont nem voltak túl hosszúak, hiszen a zenéé volt a főszerep. Stewart Copeland zseniális dobos, hihetetlenül gyors és pontos, az ütései még mindig ugyanolyan frissen és fiatalosan szólnak, mint a lemezeken. Sting természetesen a Police nélkül is világsztár, és rendkívül tehetséges basszusgitáros, az éneke mindig szorosan összefonódott a tenor elfogadásával, amihez viszont az ember hamar hozzászokik. Andy Summers gitáros majdnem tíz évvel idősebb a másik kettőnél, és 64 évesen is nagyon jó zenei formában van. A Police néhány dalt kiegészített, illetve átalakított hangszeres betétekkel, amelyekben a legtöbb dolga éppen Summersnek volt, aki folyamatosan új gitárbetéteket tett hozzá, ezzel új arcot adva a daloknak. A közönség minden számot lelkesedéssel fogadott, a legnagyobb slágereket, a Roxanne-t, a Don’t stand so close to me-t, az Every little thing she does is magic-et és természetesen a kötelező Every breath you take-et pedig együtt énekelte velük.

Az egy óra ötven percig tartó fellépést a Police a Roxanne-nal, a King of pain-nel, az Every breath you take-kel és az első, 1978-as Outlandos D’amour lemezről a punkosan fűszerezett Next to You-val zárta. Megint kiderült, hogy a rutinos zenei vén rókák rendkívüli erővel és ihlettel rendelkeznek olyan korban is, amikor sokan már rég feladták volna; úgy tűnik, a zene iránti szeretet bizonygatása, és talán a turnén megkeresett pénz is erősebb a tétlenségnél, amelyet a zenei nyugdíj hozna. A fiatal zenészeknek a szerdai fellépés bizonyíték volt arra, hogy a zenét munkaként végtelenül komolyan kell venni, mert az igazi zenerajongók tudják, ki tudja nekik nyújtani a legnagyobb örömöt, amikor az élő zene megélésére kerül a sor.