Előadó: Gotan Project
Kiadó: XL Recordings
Megjelenés: 2010
Játékidő: 44.24
Értékelés: 4/5
A Gotan Project fennállásának tizenegyedik évébe lépett, és megszületett a zenekar negyedik stúdióalbuma. Ők hozták vissza a tangót a föld színére, a népzenei elemek és a jazz hagyományos betéteivel, valamint az elektronika és a trip hop modern lüktetésével pedig közel vittek a nagyközönség füléhez, és újra népszerűvé tették. Az új évezredben a tangónak új arcra volt szüksége. Olyanra, amilyet a Gotan Project testesít meg! A szeszélyes, kiszámíthatatlan zenei macskák és hangszerelők hármasa, Cohen Solal, Makaroff és Mueller átlátta, alaposan átdolgozta, a bőre alatt is megérezte, ezért pedig rendkívül sikeresen eltalálta azt a finom, vékony közbülső vonalat, vagyis a legkisebb közös nevezőt, amely a különféle zenei műfajokból a legjobbat szedi össze, és a tangó alapritmusára helyezi el!
A művészi kiindulópont tehát adott. Vele együtt az elvi zenei keretek is, amelyek között a Gotan Project mozog, és a negyedik album a várakozásoknak megfelelően folytatja a zenekar egyedülálló történetét. A zenészek, akik már az első albumukon megmerték csinálni, hogy feldolgozzák a megérinthetetlen Frank Zappa egyik dalát (a Chunga’s Revenge volt az, Frank azonos című kultlemezéről), továbbra is a radikális, mégis végtelenül szerethető mezőn gázolnak!
A Gotan Project varázsa mindig a kiszámíthatatlanságban rejlett. Eleve számítottál rá, hogy az alap a tangó táncritmusa lesz, amit jobb, ha nem próbálsz ki, hacsak nem akarsz begipszelt lábbal járni, de hogy a zenészek milyen zenei elegyet pakolnak rá, az a Gotan Projectnél mindig édes rejtély maradt. És az is marad. A „Tango 3.0” pontosan azt nyújtja, amit a zenekar rajongói elvárnak tőle: hogyan lehet a különböző zenei műfajokat egy olvasztótégelyben összeönteni egy összeillő, mégis egyedi kirakóssá, amelyet a tangó rugói visznek a hátukon.
A „Tango 3.0” rögtön a nyitányával meglep, ami egy bluesos keringő! Fúvós hangszerelések szólalnak meg, két akkordba rögzített, éles gitár, amelyet a francia harmonika felismerhető érintése tör meg. Ez utóbbi a Gotan Project minden lemezének nélkülözhetetlen eleme! Olyan kombináció, amelyet a Gotan Projecttől nem szoktunk meg, és amilyet eddig még nem hallottunk.
A zenekar körről körre rakosgatja egymásra a hangmintákat, amelyek fokozatosan építik fel a hangulatot és a légkört. A sóhajoktól és kilégzésektől az erőteljes ritmussal összhangban egészen a sűrű ködbe burkolózó párizsi utcákon éjszaka bolyongó visszhangokig. A meglehetősen szokatlan nyitány a továbbiakban ismerősebb terepre vezeti a hallgatót. A Rayuela egy árnyalatnyival világosabb folytatás, amelyben gyermekkórus játssza a főszerepet, a versszakban pedig a fúvósok, a harmonika és a zongora finom jazzes szövedéke játszadozik. A dal a zenekar főhajtása az azonos című regény előtt, amelyet az argentin író, Julio Cortázar írt. Ha behunyod a szemed, nem nehéz maga elé képzelni Franciaország és Argentína nagyvárosainak lüktetését, főleg amikor megjelenik Cristina Vilallonge ismerős, törékeny, fülnek megérinthetetlen, a szükséges visszafogott, bizsergető erotikától fűtött hangja. Ez van beleszőve a Peligro című dalba, ahol Buenos Aires egy pillanat alatt életre kel a hallgatóval! Valami hasonlót élünk át a Tu Misterio alatt is, amely „franciásabban” illatozik, csak épp férfihang csatlakozik a dalhoz: a kissé „füstösen elázott” Daniel Melinga.
A Desilusion alatt, amelyet az elektromos gitár enyhe ska-alapritmusa támaszt alá , érdekes megfigyelni, hogyan diktálhatja a ritmus önmagában a hangulatváltásokat. Ez is a Gotan Project egyik jellemzője, amelyet az új album is megvalósít. A játékos La Gloria a francia népzene hagyományos hangjaiba ringat bele, ahol a harmonika és a vonósok remek átfedésének melankolikus dallama uralkodik, mint a dal központi alakja. Ebben a dalban nevezetes kiegészítés Víctor Hugo Morales futballkommentátor kommentárja, aki képszerűen változtatja át a híres gólkiáltást a megnyújtott „ó”-val „Gotan góllá”!
A levegőben a miszticizmus, a csendes gyász árnyalata érződik, a kísérő apró csínyek ellenére is, amelyet az album során kiapadhatatlanul a harmonika vezet. A melankólia, a vágyakozás (Cristina hangja) és a pajkosság (a harmonikakíséret) kiváló egyesülése képszerűen van megörökítve a rövid El Mensajero című dalban. Egy újabb remek „csínytevéssel”, vagyis kifinomult zenei kísérletezéssel, a nagyszerű összeolvasztással pedig a laza vágtázás kópé ritmusaiban találkozunk, amelyek a gitáron megszólaló vezető western motívum segítségével még az amerikana, illetve a rockabilly kiindulópontjait is érintik (Panamericana, De Hombre A Hombre).
Az érzés a korábbi lemezekhez képest az, hogy az albumon együtt szereplő dalok hangszerelései nagyon képszerűen, változatosan és dinamikusan veszik át a primátust a ritmusoktól. Azok megmaradnak tömörnek, erőteljesnek és kerekdednek. Mint mindig. A vezérmotívumok hangszerelésének változatossága azonban ezúttal előrébb jár. A Gotan Project egyszerűen tovább érett a hangminták összeillesztésében az előző, „Lunatico” (2006) című albumhoz képest. A „Tango 3.0” az az album, amely a zenekar eddigi legérettebb munkáját nyújtja. A Gotan Project az új lemezzel tovább tágítja művészi tevékenységének horizontját a zenei észlelés kifejezésén keresztül. A négyéves szünet roppant jól jött ahhoz, hogy a zenekar leszűrje a legjobb ötleteket mindabból, ami rendelkezésére állt. A Gotan Project egyedi zenei arculatának szaftos, kiszámíthatatlan keveréke tehát a „Tango 3.0” esetében is érintetlen marad. Sőt. Egy lépcsőfokkal följebb nőtt. Megőrzött minden felismerhető ismertetőjegyet, és még egyszer remekül értelmet adott nekik egy ismerősen ismeretlen művészi arculatban.
Felállás
Phillipe Cohen Solal – elektromos gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, síp, dub fx
Eduardo Makaroff – akusztikus és elektromos gitár
Cristoph H. Mueller – programozás, basszusgitár, billentyűs hangszerek, tenori-on, vokóder és fx
VENDÉGZENÉSZEK:
Christina Vilallonga – ének
Gustavo Beytelmann – zongora, vonósátiratok, karmester
Nino Flores – bandoneon
Rodrigo Guerra – serrucho (zenei fűrész), mandolin
Dr John – Hammond B3 orgona az 1. számon
Lina Kruse – hegedű
Romain Lecuyer – nagybőgő
Franco Luciani – harmonika
Daniel Melingo – ének és klarinét a 7. számon
Victor Hugo Morales – futballkommentátor
ZENEKAR:
Gustavo Beytelmann – karmester, vonósátiratok, fúvósátiratok
Cyril Garac – hegedű
Corine Auclin – hegedű
Noelle Barberau – hegedű
Veronique Bohn – hegedű
David Braccini – hegedű
Michel Dietz – hegedű
David Galoustov – hegedű
Nicolas Gros – hegedű
Phillipe Huynh – hegedű
Francoise Bordenave – brácsa
Cecile Brossard – brácsa
Sebastien Levy – brácsa
Lionel Allemand – cselló
Aurelie Saraf – cselló
Etienne Samuel – cselló
Cecile Audebert – hárfa
Claude Egea – trombita
Denis Leloup – harsona
Andre Villeger – szaxofon
Remi Sciuto – szaxofon
GYERMEKKÓRUS:
Sandro Rumolino – a kórus karnagya
Emilia Fullana
Maria Makaroff
Miguel Makaroff
Maylis Mueller
Noela Mueller
Pablo Munoz
Ines Salamanca
Maria Paulina Spucches
Mateo Rodriguez
Rafael Rodriguez
Produkció
Phillipe Cohen Solal, Christoph H. Mueller & Eduardo Makaroff
Számlista
1. Tango Square (3:46)
2. Rayuela (4:27)
3. Desilusión (4:24)
4. Peligro (3:57)
5. La Gloria (3:47)
6. Mil Millones (5:49)
7. Tu Misterio (3:21)
8. De Hombre a Hombre (3:25)
9. El Mensajero (2:35)
10. Panamericana (4:33)
11. Érase Una Vez (4:20)
